2020. július. 12., vasárnap - Izabella, Dalma.
hirdetés
hirdetés

Gyógyítás

Remény a sokízületi gyulladásban szenvedőknek

A reumás sokízületi gyulladás (reumatoid artritisz – RA) a lakosság 0,5–1 százalékát, hazánkban 50–100 ezer beteget érint. Megfelelő kezelés hiányában hamar ízületi károsodáshoz, funkcióromláshoz, sőt rokkantsághoz vezethet, ezért korai felismerésre, és korai, aktív kezelésre van szükség.
hirdetés


Az elmúlt évtizedben a betegek és az orvosszakma előtt is új kihívások jelentkeztek. Ma már nem elegendő a tünetmentesség, az ízületi struktúra megőrzése, hanem a tüneti és morfológiai javulás mellé felsorakozott a funkció helyreállításának és megőrzésének, valamint az életminőség optimalizálásának igénye. Ez a szemléletváltás nem csak az artritisz tüneteinek és kimenetelének javulásához vezetett. Korábban is ismert volt, hogy a tartósan aktív, gyulladásos alapbetegség maga után vonja a szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatok, fertőzések kialakulását. Nyilvánvalóvá vált, hogy amíg a „reuma” egészében a közvélemény szemében nem jelent súlyos állapotot, addig az artritiszek, elsősorban a szövődményként kialakuló említett kórállapotok miatt felsorakoznak a figyelmet érdemlő betegségek közé. Ismeretes, hogy a rosszul kezelt RA-ban szenvedő beteg életkilátásai megegyeznek a három koszorúeret érintő szívbetegségben vagy nyirokcsomó-daganatban szenvedőkével. Összességében az RA-s betegek 3–7 évvel élnek rövidebb ideig, mint egészséges társaik. A korai, agresszív terápia nemcsak a beteg szempontjából előnyös, hiszen az egészséggazdasági elemzések alapján egyértelmű, hogy a megfelelő kezelés következtében a betegre és a társadalomra rótt financiális teher is csökken.

A gyógyszerek közül tehát ma már nem elégséges a fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók és szteroidok használata, mert bár ezekkel a fájdalmat és a gyulladást rövidebb-hosszabb ideig csökkenteni lehet, hosszabb távon az ízületek mégiscsak tönkremennek. A különböző betegségmódosító szerek – elsősorban a metotrexát (MTX) – képesek arra, hogy a gyulladásos folyamatot, így a betegség lefolyását lelassítsák, és ezáltal az ízületi károsodás legfeljebb évek múltán alakul ki. Nagyon fontos, hogy a betegek korán ilyen kezelést kapjanak, mert csak ebben az esetben előzhető meg a súlyos mozgáskorlátozottság. Természetesen a nem gyógyszeres eljárásokra (gyógytorna, fizioterápia, ízületvédelem) itt is szükség van, mert ezek nélkül a leghatékonyabb szerek sem elégségesek.

Mivel a betegek egy része (akár 20–30 százaléka) nem reagál a klasszikus kezelésre, szükségessé vált újabb, potens, az autoimmun gyulladás alapmechanizmusára ható gyógyszerek kifejlesztése. A biológiai terápia a gyulladás alapfolyamatainak feltérképezésén alapuló kezelési eljárás, mely fehérjetermészetű, a gyulladásos hálózat egy-egy adott támadási pontján ható, tudatosan fejlesztett molekulák alkalmazását jelenti. A biológiai terápiás szerek többnyire antitestek, melyek egy adott, az artritisz kialakulásában szerepet játszó fehérje gátlását okozzák. Az elmúlt két évtizedben számos molekulát fejlesztettek ki, és valóban megerősítést nyert, hogy a biológiai terápia nemcsak a gyulladásos tüneteket mérsékli, hanem az alapbetegség progresszióját, a szervi károsodásokat (pl. ízületi destrukció, érelmeszesedés) is gátolja, sőt, kedvezően hat a funkcionális kapacitásra, az életminőségre, esetleg a halálozás elkerülésére is. A biológiai terápiát a mai napig már milliós nagyságrendű betegen alkalmazták, RA-nál és más artritiszeknél egyaránt.

Hazánkban a biológiai terápia alkalmazása 20 meghatározott centrumban történhet. A betegkiválasztásnak körültekintően, a hivatalos állásfoglalásokban meghatározott kritériumok alapján kell történnie. Röviden, ha a betegség a klasszikus betegségmódosító terápia (pl. MTX), majd ezen szerek kombinációja mellett is aktív, akkor biológiai terápia válik szükségessé. A kezelés megkezdése előtt el kell végezni különböző szűrővizsgálatokat, illetve ki kell zárni az ellenjavallatot képező kórképeket (pl. fertőzés, daganat, súlyos szívelégtelenség). A beteg állapotának, a kezelés menetének pontos követése és dokumentálása elengedhetetlen.

2009 márciusában Budapesten zajlott egy ígéretes, új biológiai szer európai bevezetéséről tartott kongresszus, amelyre a világ minden részéről 1300 reumatológus érkezett fővárosunkba. Ez a gyógyszer egy interleukin-6 elleni antitest.

Az interleukin-6 (IL-6) olyan gyulladásos fehérje, amelyet fehérvérsejtek termelnek, és szerepet játszik az ízületi gyulladás kialakulásában. Az IL-6 felelős többek között a kóros antitesteket termelő ún. B sejtek növekedéséért és működéséért, az ízület tönkremenetelét okozó ízületi porc és csont károsodásáért és más gyulladásos fehérjék termelődéséért. Az artritiszt kísérő érelmeszesedésben és így a szív- és érrendszeri betegség kialakulásában is részt vesz. Reumatoid artritiszben fokozott IL-6-termelés figyelhető meg. Az IL-6 a célsejteken az IL-6-receptorhoz (IL-6R) kötődik. Nyilvánvaló, hogy az IL-6-receptorok antitesttel való gátlása lehetetlenné teszi az IL-6 számos káros hatásának kifejlődését.

A most piacra került, hamarosan már a hazai betegellátásban is elérhető IL-6R elleni antitest infúzóban alkalmazva csökkentette számos gyulladásos fehérje termelődését. Ezt követően klinikai vizsgálatok igazolták, hogy havonta egyszer alkalmazva valóban csökkenti az ízületi gyulladást és az ízületi károsodást is. Biztonságossága összességében az egyéb biológiai terápiás szerekéhez hasonló. Az IL-6R elleni antitest tehát hatékony fegyver lehet az artritisz elleni küzdelemben.

Prof. dr. Szekanecz Zoltán, Világgazdaság Online

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!