hirdetés
2019. április. 25., csütörtök - Márk.
hirdetés

Pszichiátria: a háziorvosok szintjén kell kezdeni az ellátás szervezését

Sokszor olvashatjuk azt a véleményt, hogy Magyarországon túl sok pszichiátriai gyógyszer fogy. Ez azonban nem igaz, a középmezőnyben vagyunk Európában. Elgondolkodtató viszont, hogy az öngyilkosságok száma a felére csökkent párhuzamosan a pszichiátriai szerek hozzáférhetőségének a javulásával – mondta lapunknak dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

hirdetés

A nemzeti lelki egészség programja iránti igény már sok éve megfogalmazódott. Sikerül(t)-e ebben előrelépni azzal, hogy a lelki egészség is az egészségpolitika prioritásai között szerepel? Mit tudunk a minisztériumnak benyújtott anyagról, hol tart ennek az elfogadása?

− Mára köztudott, hogy a pszichiátriai ellátórendszer teljesítőképességének határára jutott. A mentális betegek ellátására korábban már többször születtek nagy ívű programok. Ilyen volt a LEGOP, majd aztán a 2010-es évek elején a program utódjaként Kopp Mária lelkiegészség-fejlesztési programja kiterjesztetten nyúlt a témához, kitérve az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevencióra is. A szakma kicsit tartott attól, hogy pont az átfogó szemlélet miatt a pszichiátriai betegellátás felolvad az átfogó prevenciós programban. Sajnos a programokból ez idáig nem sok minden valósult meg. Számunkra reménykeltő, a fejlesztési program számára is irányadó volt, amikor 2014-ben Magyarországon jártak a WHO vezető szakértői Orbán Viktor miniszterelnök meghívására. A WHO magyar szakértők bevonásával átvilágította a mentális betegek ellátórendszerét. Az elkészített jelentés 42 pontban foglalja össze a tapasztalatokat és javasolja a fejlesztés fő irányait. Azóta sajnos nem történt érdemi előrelépés. Kásler Miklós miniszter úr felkérésére idén a nemzeti egészségfejlesztési program keretében elkészült a Mentális Zavarok Ellátásának Nemzeti Stratégiája, amelyet jeles szakmai szakértők állítottak össze. A benyújtott program átfogó, nagy hangsúlyt fektet a harmadlagos prevencióra, a strukturális fejlesztések szükségszerűségére, a humánerőforrás-finanszírozási hiányosságok leküzdésére. Társaságunk is véleményezte és támogatja a tervezetet. Nagy ívű a program, a jövőben ki kell dolgozni a részleteket és hozzá kell rendelni az erőforrásokat. Nagy reménnyel várjuk, hogy mi lesz a sorsa.

Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke (Forrás: Medical Tribune)
Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke (Forrás: Medical Tribune)

Nehéz helyzetben vagyunk a forráshiányok miatt, ugyanakkor javítanunk kell a pszichiátria érdekérvényesítő képességén a szomatikus betegségekkel foglalkozó szakmákkal szemben. Ez társaságunk fontos feladata. A pszichiátriai ellátás humánerőforrás-igényes. A jelenlegi finanszírozás azonban elégtelen, ez jelentősen megnehezíti a járó- és fekvőbeteg-ellátás helyzetét. A 2000-es évek második felében kapacitásszűkítés is történt, az OPNI bezárása jelentős betegpopulációt is érintett, mi pedig szakmai műhelyeket, diagnosztikai és terápiás lehetőségeket vesztettünk el. Kutatói, oktatási, szervezési centrum szűnt meg. A megalakult OPAI csak részben képes pótolni a hiányokat. A felszámolásakor a döntéshozók a járóbeteg-ellátás fejlesztését ígérték, amely keretében megvalósítható lenne a lakóhelyközeli közösségi centrumokra épülő korszerű ambuláns ellátás. Erre azóta is várunk. Ígéretesek az EU-pályázatfinanszírozási alapú fejlesztések, amelyből a közép-magyarországi régió és a főváros kimaradnak. A fővárosban és környékén az elavult és korszerűtlen kubatúra, a többi régióban a humnánerőforrás hiánya a legnagyobb gond. A megújuló ellátóhelyeken jól képzett ellátók is kellenek. Ehhez hosszú távon invesztálni kell az oktatásba, a szakember-utánpótlásba és -megtartásba. Mindenesetre bizakodva várjuk a jövőbeli intézkedéseket, szakmai tudásunkkal, tapasztalatunkkal és a már sokszor bizonyított kitartásunkkal örömmel járulunk hozzá a tervek megvalósításához.

Rövid és hosszú távon mivel lehetne javítani az ország lakosságának lelki egészségét?

− Nehéz erre a kérdésre néhány mondatban válaszolni, hiszen ez a nevelés-oktatástól a pszichiátriai betegellátásig a prevenció minden szintjét magában foglalja. Ezért csak a betegellátásra szűkítve, néhány gondolat. A háziorvosok szintjén kell kezdeni az ellátás szervezését. A betegek legtöbbször a háziorvossal találkoznak először, elsősorban testi tünetekkel. A markáns tünetekkel jelentkező pszichotikus kórképek könnyebben felismerhetők, de sok zavar, betegség rejtve maradhat, jelentős szenvedést okozva a betegnek és kudarcélményt az orvosnak. Ezek jó része a háziorvosi praxisban is felismerhető lenne, így már az alapellátásban beavatkozva is szakszerű kezelést kaphatna a beteg. A gyógyszeres terápia elérhető a rendelőkben, alacsony küszöbű pszichoterápiás intervenció elsajátítható. Ehhez képzésre van szükség, és erre egyre nagyobb az igény a háziorvosok részéről. A háziorvosi praxisközösségek alkalmazhatnának klinikai szakpszichológust, aki helyi szinten meg tudna oldani sok feladatot. Ez költségmegtakarítást is jelenthetne. Komoly előny, hogy a háziorvos ismeri a beteg környezetét, szociális helyzetét, családját, így személyre szabottan tudja megválasztani a szükséges intervenciót. Így közelítünk a közösségi ellátás felé... A járóbeteg-ellátás fejlesztése szükséges lenne megfelelő számú szakember bevonásával. A pszichiátriai gondozók sajnos egyenlőtlen földrajzi elosztásban működnek, pedig alkalmasak lennének arra, hogy a jó gyakorlatokat alkalmazó közösségi ellátórendszer területi centrumai legyenek. A kórházakban javítani kellene a hozzáférhetőséget mind a szakemberek, mind az infrastruktúra terén. Sajnos egyelőre a jogi szabályozás is hiányos, szükség lenne mind a betegek, mind az ellátásban dolgozók biztonságát szavatoló önálló elmeegészségügyi törvény megalkotására...

Szükség lenne az alapvető pszichoterápiás képességek oktatására az egyetemen?

− Véleményem szerint önmagában a pszichiátria oktatásának nagyobb szerepet kellene kapnia az egyetemi képzésben. A pszichiátriához még mindig stigma tapad az orvostanhallgatók körében is. Az alapvető pszichoterápiás készségek fejlesztésére az egyetem a legjobb terep. Az igény gyakran csak később jelentkezik, amikor a gyakorló orvos a saját bőrén érzi tehetetlenségét, hogy szüksége lenne az alap pszichoterápiás intervenciók tárházára mindennapi munkájában, függetlenül attól, milyen szakmában dolgozik.

Milyen terápiás újdonságok várhatók?

− A gyógyszerfejlesztési kutatások megtorpanni látszottak az elmúlt évtizedben. A ma használatos új generációs antipszichotikum és antidepresszáns készítményekkel egyre célzottabb, pontosabb, betegeink számára jobb életminőséget biztosító kezelést tudunk alkalmazni. Ígéretes kutatások folynak a glutamát neurotranszmitter funkciója területén, modulátor molekulái klinikai vizsgálatok fázisában vannak a betegségek széles spektrumában. Magyar alapkutatásokra alapozva reménykeltő vizsgálatok folynak a cannabinoid receptorok modulátor molekuláival. Várjuk az új eredményeket. A pszichoterápia folyamatosan fejlődik, egyre több hatékony módszer jelenik meg.

A pszichiátriai betegségek az egyéni szenvedésen túl súlyos szociális problémát is jelentenek. Hogyan látja ezt a betegellátás szemszögéből?

− Sokszor olvashatjuk azt a véleményt, hogy Magyarországon túl sok pszichiátriai gyógyszer fogy. Ez azonban nem igaz, a középmezőnyben vagyunk Európában. A kételkedőket gondolkodásra késztetheti a tény, hogy az öngyilkosságok száma a felére csökkent párhuzamosan a pszichiátriai szerek hozzáférhetőségének a javulásával. Ha a pszichés zavarok összes társadalmi terhét nézzük (kiesett munkaórák, járulékos betegségek ellátása, a családok ellehetetlenülése, szétesése, szociális ellátás költségei), ennek közel tizedét az egészségügyi ellátásra fordítva jelentős javulást lehetne elérni, a teljes egészségben megélt életévek számát növelni. Sajnos nehéz az érvelésünk, mert a közvetlen költségek azonnal jelennek meg, míg a megelőzés mérhető eredményei csak évekkel-évtizedekkel később jelentkeznek. És akkor még nem számoltuk, hogy a pszichiátriai betegek túlélési esélyei 2,5−3-szor rosszabbak, az egészségben megélhető életéveik száma 10-zel kevesebb, mint a pszichiátriai betegségben nem szenvedőké.

 

Szakmai életrajz

Dr. Molnár Károly 1988-ban végzett a SOTE-n, pszichiáter, gyermek- és ifjúsági pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos. Orvosi gyakorlatát az OPNI-ban kezdte, 1993−1998-ig a Vadaskert Kórházban gyermekpszichiáterként dolgozott. 2003 és 2006 között a Fővárosi Károlyi KH Mentálhigiénés Gondozó Intézet vezető főorvosa. Pszichoterápiás alap- és módszerspecifikus képzése a VIKOTE-ben történt, viselkedés- és kognitív terapeuta. 2003-tól folytat magánpraxist, jelenleg a Városkapu pszichiátriai rendelő orvos igazgatója.

30 éve tagja a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, a Magánpraxis szekció alapítója és elnöke. 15 éve foglalkozik szakmapolitikával az MPT elnökségének tagjaként, először főtitkárhelyettes, majd 2009−2010-ben a felügyelőbizottság elnöke. 2010−2012-ben főtitkár, majd 2014−2016-ig elnök. Jelenleg második periódusban, 2018-tól ismét a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

 

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés