hirdetés
hirdetés
2022. május. 16., hétfő - Mózes, Botond.
hirdetés

Vélemény

Nyomor és kirekesztettség

Társadalmi párbeszéd kellene az előítéletek megszüntetése ellen

Sajátos szubkultúra, mélyszegénység, mesterségesen fenntartott egyenlőség a sorsközösségben, s olyan téves kommunikációs túlélési stratégia, amely az esetleg kitörőket üldözi, vádolja, ha úgy tetszik, ugyancsak megbélyegzi. Egyebek között ez derült ki Solt Ágnes szociológusnak a szegregált telepeken élő romák mentalitását vizsgáló kutatásából, amelyet az Országos Kriminológiai Intézetben mutattak be kedden, Budapesten.
Vajon a cigány emberek maguk is el akarnak különülni vagy csak elviselni kénytelenek a többségi társadalom kirekesztését? Milyen tudattartalmak jellemzik a szegregált telepeken élő embereket? Melyek azok a konfliktuskezelési formák, megküzdési stratégiák, amelyeket nemcsak választanak, de amelyek egyben el is választják őket a többségi társadalomtól?

Egyebek között ezekre a kérdésekre kereste a választ 2008 és 2009 folyamán végzett empirikus kutatásában Solt Ágnes szociológus. A válaszok a témát csak kevéssé ismerők számára hovatovább megdöbbentőek.

Az előítéletes gondolkodást vizsgálva mindeddig ugyanis valójában csak a többségi társadalom oldaláról vizsgálták a romaellenesség okát. Ez a kutatás most az érintetteken belül is a leginkább deprivált réteg, a telepeken élő romák gondolkodásmódját, túlélési stratégiáit, mindennapjait vizsgálta.

Solt Ágnes megállapításai szerint a szegregáltak sajátos szubkultúrájában az összetartásban a megélt sorsközösség játssza a fő szerepet; a szolidaritás elenyésző. A telepeken élő romák egyik legfontosabb alapfeltevése, hogy az általuk megélt mélyszegénységből nem lehet kitörni, ezért mindent, ami ezzel a kommunikációs stratégiával ellentétes, súlyos kritikával, váddal illetik. Ha bárki közülük megpróbál kitörni, ha egyéni sikerei vannak, netán gyarapodni kezd, az gondolkodásmódjuk szerint a közösség kárára van, tehát üldözik. Kigúnyolják, megalázzák, végső soron meglopják.

Kommunikációjuk lényege a szegénység és a tehetetlenség örökös bizonygatása, amely a kívülről jövő segítségvárás egyértelmű jele, ráadásul valódi helyzetüktől függetlenül alkalmazhatják. S mindez lényegében annak a felismerését is megakadályozza, hogy igenis lehetnek egyéni lehetőségek, hogy az emberek képessé válhatnak saját sorsuk alakítására, miközben a hivatalok dolgozóinak hozzáállását velük szemben ez a kommunikáció negatívan befolyásolja.

Solt Ágnes tapasztalatai szerint generációs szakadékok vannak a rendszerváltozás előtt és után szocializálódott romák között; az idősebb romák elhatárolódnak a fiatalabbaktól és sokan maguk is rendért kiáltanak. A telepeken élőkből a többségi magyar emberek előítéletessége és a velük szemben alkalmazott diszkrimináció dühöt vált ki, így folyamatosan nőnek az ellentétek romák és nem romák között.

Azokon a településeken, ahol a gárda felvonulását követően ismételten interjúkat vett fel, a korábban normalizált viszony döbbenetes megromlását tapasztalta a szociológus, aki szerint talán a robbanás előtti utolsó pillanatban lehetünk, amikor még változtathatunk a helyzeten.

Köbli Anikó



Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés