hirdetés
2019. szeptember. 16., hétfő - Edit.
hirdetés

Nehezebb túlélni a kórházban kapott infarktust

Nagyobb eséllyel meghal az, aki kórházban szenved el szívinfarktust, és a mulasztás az infarktus utáni depresszió felismerésére is kiterjed. Jó hír viszont, hogy egy könnyen mérhető biomarkerrel előre jelezhető a szívroham valószínűsége.

Szívinfarktus után a betegek 18 százalékában alakul ki major depresszió, és ezeknek a betegeknek hatszor nagyobb az esélyük, hogy meghalnak az infarktust követő 6 hónapban, mint azoknak, akik nem szenvednek hangulatzavarban. Egy új kutatás szerint azonban a szívinfarktus után depresszióban szenvedő betegeknek mindössze 28%-a részesül antidepresszáns medikációban. A litvániai kutatást vezető Pranas Serpytis professzor nyilatkozatában azt is elmondta, hogy a nőkben nagyobb eséllyel alakul ki depresszió szívinfarktus után, mint a férfiakban.

A litván kutatók eredményeiket az Acute Cardiovascular Care 2014 konferencián ismertették, és hangsúlyozták: a depresszióban szenvedők nagyobb mortalitási kockázata az infarktust követő 18 hónapig fennáll, ennek ellenére a depressziót csak igen kevés esetben diagnosztizálják, még kevesebb esetben kezelik. A kutatók azt is hozzátették: a WHO becslése szerint 2020-ra az iszkémiás szívbetegség után a depresszió lesz a második leggyakoribb halál-ok, a kettő együttes jelentkezésére - különösen nőbetegek esetén - a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelniük az orvosoknak.

A vizsgálat további eredményei szerint az infarktus után is dohányzók körében gyakoribb a szorongás, mint azok között, akik sose dohányoztak, vagy legalább 2 éve leszoktak, azonban a depresszió nem gyakoribb körükben, viszont gyakoribb a depresszió a fizikailag inaktív posztinfarktusos betegek között (a depressziósok körében 64%.os volt a fizikailag inaktívak aránya).

 

A DHEA, mint biomarker

Svéd kutatóknak (Sahlgrenska Academy, University of Gothenburg) a Journal of the American College of Cardiology-ban megjelent cikke szerint nagyobb a szívinfarktus (koszorúérbetegséghez köthető események) kockázata azon férfiak esetében, akiknek a vérében alacsonyabb a dehidroepiandroszteron hormon szintje.

Mint a kutatók kifejtik: régóta ismert, hogy az idősödéssel csökken a DHEA szintje, azonban a hormon biológiai szerepe nagyrészt mindmáig ismeretlen.

A vizsgálat (Dehydroepiandrosterone and its Sulfate Predict the 5-Year Risk of Coronary Heart Disease Events in Elderly Men) során a kutatók 2.614 férfit követtek 5 éven át (életkor: 69-80), aminek során kiderült: minél alacsonyabb volt a vizsgálat kezdetén a DHEA-szint, annál nagyobb volt a szívinfarktus kialakulásának esélye az 5 éves követés alatt. A korreláció teljesen egyértelmű, így a DHEA szintje biomarkerként is funkcionálhat, szögezik le a vizsgálók.

 

A kórház veszélyes hely szívinfarktus esetén

Nagyobb valószínűséggel halnak meg azok a betegek, akik kórházi tartózkodásuk alatt szenvednek el szívinfarktust, mint azok, akik az utcán vagy otthonukban – legalábbis Kaliforniában.

A University of North Carolina School of Medicine kutatói már tavaly is publikáltak egy meglepő eredménnyel zárult vizsgálatot, miszerint azok a betegek, akik egyéb okból kórházban tartózkodásuk során szenvedtek el ST elevációs szívinfaktust, nagyobb eséllyel halnak meg, mint azok, akik a kórházon kívül kapnak ugyanilyen típusú szívrohamot. Mivel az eredmények nagyon megdöbbentették a kutatókat, új vizsgálatba fogtak, és a Journal of the American Medical Association idén november16-iszámában már publikálták is a valaha volt legnagyobb esetszámú vizsgálat eredményét, ami nem szívbetegség miatt kórházban tartózkodók körében elszenvedett szívinfarktus túlélésével foglalkozik (Association of Inpatient vs Outpatient Onset of ST-Elevation Myocardial Infarction With Treatment and Clinical Outcomes).

George A. Stouffer vezető szerző és munkatársai a kaliforniai állami kórházi adatbázis információi alapján a 2008 és 2011 között STEMI infarktust elszenvedett (és a 303 kórház valamelyikében kezelt) 62.021 beteg adatait elemezték, akiknek 4,9%-a (3.068 fő) szenvedte el a szívrohamot nem kardiális okból történő kórházi tartózkodása során. A tanulmány szerint a hirtelen kialakuló, veszélyesebbnek tartott STEMI a hospitalizáltak körében nagyobb valószínűséggel alakult ki idősebbek és nők esetén, továbbá kisebb valószínűséggel kezelték azt megfelelően: szívkatéterezéssel vagy angioplasztikával. A kórházban infarktust szenvedettek háromszor nagyobb eséllyel haltak meg, mint azok, akik nem tartózkodtak kórházban a STEMI kezdetekor. A kutatók magyarázata szerint a kórházban ápoltak idősebbek és több komorbiditásban szenvednek, mint azok, akik a kórházon kívül szenvedik el az infarktust, azonban még a legnagyobb kockázattal bírók körében is a perkután koronária intervenció jelenti a legjobb megoldást, vagyis a nem kardiológiai osztályon dolgozóknak jobban oda kell figyelniük a szívinfarktus felismerésére, majd az időben diagnosztizált betegeket megfelelő terápiában kell részesíteni.

 

A béta-blokkolók nem csökkentik a szívinfaktus utáni mortalitást

Amerikai kutatók a szívinfarktus kezelésének negyed százada sarokkövének számító béta-blokkoló kezelést vették górcső alá, és 60 klinikai vizsgálat – 102.003 kezelt beteg – metaanalízisét elvégezve megállapították, hogy az időközben bevezetett modern terápiák – reperfúzió, sztatinok, alvadásgátlók – miatt megkérdőjelezhető a szívinfarktus utáni béta-blokkoló kezelés haszna. Mint a kutatók a The American Journal of Medicine-ben megjelent tanulmányukban írják (Sripal Bangalore és munkatársai: Clinical Outcomes with Beta-Blockers for Myocardial Infarction: A Meta-analysis of Randomized Trials): az eredmények tükrében felül kell vizsgálni a terápiás ajánlásokat.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés