hirdetés
2019. december. 09., hétfő - Natália.
hirdetés

Muszáj ágazati stratégiát készíteni!

Átfogó ágazati stratégia hiányában továbbra is csak arról eshetett szó a Budapesten zajló Hungaromed kiállításon, hogy mi az, amin változtatni kellene.

hirdetés

Az ellátás minőségét és az ahhoz való hozzáférést kellene javítania a finanszírozásnak is – így fogalmazott Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár a Hungaromed kiállítás második napján, kedden megrendezett Medicina Fórumon, ahol a szakpolitikus azt is felvázolta, mi okozza az intézmények eladósodását.

Partnerséget, ötleteket, kritikai véleményeket is vár az ágazatvezetés a szereplőktől a fenntartható kórház finanszírozás kidolgozásához, amely jelenleg prioritás a döntéshozók számára – így kezdte előadását az államtitkár. Az intézmények fenntartásra szánt, egy esztendei költségvetés 6-8 százalékát teszi ki rendszerint az év végi konszolidáció, amellyel egyensúlyban tartható a rendszer. Az eladósodás okai közé sorolta a rendszeres kódkarbantartás, valamint az amortizáció fedezetének hiányát, és a területi ellátási kötelezettség és a teljesítményvolumen-korlát közötti ellentmondásokat.

Növeli az adósságállományt a szakorvoshiány nyomán kialakuló bérspirál is. Az orvosok 90 százaléka egy vagy két munkahelyen dolgozik, de 30 százalékuk kettő, illetve annál több intézményben vállal állást – derült ki az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt) adataiból, amelyek azt is felfedték, hogy van olyan kolléga, akinek a neve tíz munkahelyen szerepel. Bár ez utóbbi adat kapcsán Horváth Ildikó nyitva hagyta a felmerülő kérdéseket, azt azonban megjegyezte, jobb lenne, ha nem az orvosok töltenék utazással az időt, hanem a betegek érkeznének az ellátás helyszínére. Annak ellenére, hogy mindezek mellett a forintárfolyam ingadozásai is befolyásolják a szolgáltatók gazdálkodását, a kórházak többsége stabilan gazdálkodik, és csak kisebb hányaduk görget maga előtt adósságokat – szögezte le Horváth Ildikó. Beszámolt arról is, hogy megtörtént az intézményekben az őszinte, és részletes problémafeltárás, amelynek nyomán munkacsoportok tekintették át, hogy melyek azok a területek, ahol könnyen és gyorsan, illetve ahol hosszabb távon lehet változtatni a finanszírozáson annak érdekében, hogy több egészségnyereséget, és gyorsabb diagnózist biztosítsanak a betegeknek.

A struktúra és a finanszírozás rossz kapcsolatának eredménye, hogy kuszák a betegutak, és kevésbé hangsúlyosak a lakóhely közeli ellátások, holott a finanszírozási ösztönzőknek azt kellene szolgálniuk, hogy optimális helyen és időben lássák el a pácienseket. Ezzel szemben ma a betegek kórházi felvételét könnyíti a rendszer, miközben evidencia, hogy az ágyak száma és a bent töltött idő nem hoz egészségnyereséget. Bár a minőségi betegellátás ösztönzése hosszú távon befolyásolja a szolgáltatók gyógyító tevékenységét, egyelőre hiányzik minderről a visszacsatolás a rendszerben.

A problémákra a szakmaspecifikus centralizáció, és a kihasználatlan kapacitások átcsoportosítása jelenthetne megoldást az államtitkár szerint, aki emellett szorgalmazza az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) megerősítését, hogy szervezetten, egységes kórházláncként tudjon működni a teljes állami szektor.

Bővülő alapellátás, több egészségértés

Az ember- és betegközpontú ellátórendszer kialakítására törekvő szakpolitika a járóbeteg-szakellátást és az alapellátást erősítené, pályázatokkal is ösztönözve a minél szélesebb spektrumú összefogást. Miközben a Három generációval az egészségért (3G) pályázat keretében 81 pályázó nyert összesen 5,4 milliárd forintos támogatást praxisközösségek kialakításához (végül 79 praxissal kötöttek együttműködési szerződést), a lakkosság közeli ellátások körének bővítését szolgálja az egészségfejlesztési irodák (EFI) hálózata is.

Az országban jelenleg 116 járás 109 településén 116 EFI működik, ám ezek nem mindegyike alkalmazkodott a lakossági igényekhez. Hogy ez változzon, standardokon és evidenciákon alapuló módszertant biztosít az irodáknak a Nemzeti Népegészségügyi Központ. Erről már Müller Cecília országos tisztifőorvos beszélt, felsorolva, hogy az EFI-k kiemelt feladatai közé tartozik idén a közösségi- és egyéni egészségfejlesztés, az egészségkommunikáció-erősítés, a szervezett népegészségügyi szűréseken való részvétel ösztönzése, valamint a drog- és dohányzás-prevenció.

A lakosság egészségértésének hiányára Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Alapellátási tagozatának elnöke hívta fel a figyelmet, aki szerint helyben van szükség olyan szakemberekre, akik fejlesztik az ismereteket az óvodákban, iskolákban, munkahelyeken.

A 3G pályázat nem csupán arra mutatott rá, hogy a háziorvosok nyitottak az együttműködésre a prevenciós aktivitás és a gondozási tevékenység megerősítése érdekében, de arra is, hogy a praxisokban is van lehetőség a szakmai kiteljesedésre, a felelősségteljes gyógyításra, ezzel vonzóvá téve a hivatást a fiatal generációk számára – emelte ki Vajer Péter, az ÁEEK alapellátási igazgatója.

EESZT és/vagy regiszter?

Bár a betegutakat az államtitkár szerint egyelőre nem rövidítette le, a betegbiztonságot és a complience-t egyaránt növelte az alapellátásban az eeszt– vélte Szabó János. Mindehhez Andréka Péter, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet megbízott főigazgatója azt tette hozzá, hogy bár a napi klinikai gyakorlatban kihasználják a felhőalapú rendszer nyújtotta lehetőségeket, de mindez nem pótolja a szakmai regiszterek fejlesztését, amelyek nemcsak a szakmának, de az egészségpolitikának is megmutatják a szükséges beavatkozási pontokat.

A kardiológiai ellátásban egyébként jól ismerik azokat az adatokat, amelyek az előrelépés irányát mutatják. Ugyanis bár az akut szívkatéteres ellátásokhoz való hozzáférés nyomán a 30 napos halálozási adatok kiválóak, az egyéves túlélés tekintetében a legrosszabbak között szerepelünk Európában. Ennek magyarázata, hogy az akut beavatkozáson áteső betegek mindössze 7,5-8 százaléka kapcsolódik be a rehabilitációba, elvész a kardiológiai gondozóhálózatban, és emellett nagyon rossz a gyógyszerszedési hajlandóság is. Horváth Ildikó szerint ezen az ambuláns rehabilitáció lehetőségének kiszélesítésével lehetne változtatni, vagy akár azzal, hogy ösztönző finanszírozás bevezetésével már az akut ellátó teameket érdekeltté tegyék abban, hogy rehabilitáció felé irányítsák a pácienseket, amelyben végül az efi-k is szerepet vállalhatnának.

Mint malac a jégen

A problémák tekintetében úgy tűnik, nincs vita az ágazati szereplők között, ám a Hungaromed kiállításon elhangzott államtitkári expozé továbbra sem kínált átfogó megoldási javaslatokat az egészségügy számára. Pedig a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság (MEMT) kedd délelőtti konferenciáján éppen ezt hiányolták leginkább a résztvevők.  

Nehéz úgy tervezni, hogy a költségvetés köszönőviszonyban sincs a szükségletekkel, és az év második felében a kórházvezetők „csúsznak, mint malac a jégen”. Ezzel nyitotta előadását Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki kifejtette: kevesebb aktív ellátó mellett komplexebb, hatékonyabb rendszer kialakítására van szükség, ahol eredményorientált intézmények minőségi munkát nyújtanak. Mindez csak adatokra támaszkodva valósulhat meg, és bár ezekből rengeteget gyűjtenek össze az ellátórendszer valamennyi szintjén, azok validitása egyelőre megkérdőjelezhető, hiszen „nem feltétlenül merjük vállalni az igazat a retorzióktól tartva”. Ezen változtathatna egy olyan, az egészségügyre adaptált szabályozás kialakítása, amelyeknek a kórházak képesek megfelelni. Amíg ugyanis ilyen nincs, addig számon kérni sem lehet a hiányosságokat és esetleges szabálytalanságokat.

A csapatmunkára nemcsak a gyógyításban, hanem a stratégiatervezésben is szükség van, amiből a szakmát kihagyni nem lehet – hangsúlyozta az elnök.

Stratégia nélkül nem fog menni!

Az elmúlt négy esztendő egyhelyben toporgása után nem bír ki újabb ilyen éveket az ágazat – szögezte le előadásában Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász, a MEMT alelnöke. Mint már oly sokszor, most is elmondta: muszáj stratégiát alkotni!

Miközben a kormány álláspontja az, hogy amíg pazarló a rendszer, nem biztosítanak több forrást az egészségügy számára, a vezetők akadályozzák a szükséges lépések megtételét, emellett 2014-18 között lefejezték az ágazati irányítást is, így nincsenek szakemberek, akik ellenőrzik a betegutakat és az ellátási folyamatokat. Bár a szakember úgy vélte, egy-egy alulról jövő, szakmai kezdeményezéssel el lehet indítani kedvező folyamatokat, ugyanakkor a rendszer kereteit csak a szakpolitika tudná megadni, márpedig ma nem látjuk, hogy merre kell menni: sem miniszteri, sem kormányzati szinten nincs egészségügyi stratégia.

Bár az ágazat jövő évi költségvetése látványos, lendületes forrásbővítést ígér a 2019-es tervezett büdzséhez képest, az idei zárási adatokhoz viszonyítva már elvész ez az előny, hiszen a kórházak eladósodását nem sikerült megállítani – állapította meg Sinkó Eszter, aki szerint ennek egyik legfőbb oka a bérek korlátlan emelése. A szakemberhiány miatt a menedzsmentekkel szemben zsarolópozícióba kerülnek az orvosok, így azokban az intézményekben, ahol nincs hightech, vagy onkológiai ellátás, a finanszírozás 80 százalékát a bérekre költik.

Megfelelő stratégia híján továbbra is magas marad a kezelhető és megelőzhető halálozások száma, ami arra utal, hogy nem a megfelelő helyen, időben és protokoll mentén látják el a betegeket. Mindeközben szűkül az állami ellátórendszer, egyre több szakrendelés csak a magánszférában érhető el.

Kiégés, paraszolvencia, érdekérvényesítés

A túlterheltség és túlszabályozottság miatt eluralkodott a közöny és a frusztráció – vélte Badacsonyi Szabolcs, az MKSZ alelnöke a MEMT konferenciájának kerekasztala mellett, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiégett kollégák több hibát vétenek az ellátás során, ami betegbiztonsági problémákhoz vezet. Szerinte a burn out áll a gyakori munkahelyváltások hátterében is.

A paraszolvencia kérdését Gaál Péter, a MEMT elnöke vetette fel az ágazatot terhelő problémák sorában, aki szerint téves elképzelés az, hogy a bérek emelésével kivezethető a hálapénz, ugyanis azt a betegek oldaláról is kezelni kell. Úgy vélte, kormányzati szándék is szükséges a paraszolvencia megszüntetésére, és bár 2010-14 között volt szándék arra, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, végül a miniszterelnökség politikailag túl kockázatosnak ítélte a beavatkozást, így elvetette azt.

Míg Badacsonyi Szabolcs szerint a hozzáférés szűkössége generálja a paraszolvenciát, ennek kapcsán azt is kifejtette, hogy a fiatal orvos generáció már nem hajlandó elfogadni az egészségügy évtizedes berögzült kliséit. Mindez konfliktusokat generál az intézményekben, választás elé állítva a menedzsmentet: a főorvost, vagy tíz rezidensét veszítse el.

Milyen az orvostársadalom érdekérvényesítő képessége? – merült fel a kérdés a beszélgetés során, és Gaál Péter arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az orvosok a kiemelt társadalmi csoportok közé tartoznak, az egészségügy GDP arányos kiadásai messze 10 százalék alatt maradnak, ami a WHO besorolása alapján is arra utal, hogy az ágazat egyáltalán nem élvez prioritást más szektorokkal szemben. Mindennek szerinte az az oka, hogy a politikusokat és családtagjaikat kezelő orvosok elsősorban saját, szűkebb környezetük számára igyekeznek előnyöket kivívni a személyes kapcsolatokon keresztül, semmint az ágazat egésze számára követelni reformokat, vagy nagyobb részesedést a költségvetésből. Márpedig a politikusok számára is egyszerűbb egy néhány tíz-, vagy százmilliós beruházást, eszközbeszerzést elindítani, mint egy több száz milliárd forintos ráfordítást igénylő struktúraátalakítást elindítani.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink