hirdetés
2023. február. 06., hétfő - Dorottya, Dóra.
hirdetés

Már a hálapénz sem segít

15-20 kiskórházzal bizonyosan kevesebb lesz

Egy fővárosi klinika vezető főorvosa négyszemközt elismeri: hálapénzért sem tudja megoldani, hogy az éppen operálandó beteg számára bizonyosan együtt legyenek a műtőben a megfelelő műszerek és a komplett, az eset kezelésében jártas személyzet. Májustól tizenöt-húsz kiskórházzal biztosan kevesebb lesz.

Újabb országjáró körútra készülnek az egészségügyért felelős államtitkárság munkatársai, de már csak abba a húsz térségbe utaznának el, ahol a szokásos gyógyítóhelyek úgy maradhatnak meg, hogy új szolgáltatást vállalnak – tudta meg a Népszabadság. Szócska Miklós stábja arra készül, hogy a funkcióváltásra ítélt intézmények vonzáskörzetében élőket, köztük a helyi politikusokat és érdekvédőket meggyőzzék, a helyi kiskórház átalakítása valójában nem leépítést, épp ellenkezőleg, fejlesztést jelent. Azon kórházak sorsáról, amelyekről nem sikerül megegyezni a helyiekkel, februárban dönt a kormány. Lapunk úgy tudja:májustól már az új ellátási szerkezetben működik az egészségügy, s ebben 15-20 kiskórházzal bizonyosan kevesebb lesz.

Egy daganatosok életmentő műtéteire szakosodott fővárosi klinika vezető főorvosa négyszemközt elismeri: hálapénzért sem tudja megoldani, hogy az éppen operálandó beteg számára bizonyosan együtt legyenek a műtőben a megfelelő műszerek és a komplett, az eset kezelésében jártas személyzet. Napjainak egyre nagyobb részét tölti azzal, hogy fogadja a protekciós betegek pártfogóinak panaszos, intézkedést sürgető telefonjait, és magyarázkodik.

Az üres raktárból hálapénzzel sem lehet anyagokat, eszközöket hozatni, s a műtőben sem lesz attól se altatóorvos, se szakápoló. Látja, hogy olyan betegek is meghalnak, akiket simán meg lehetne menteni, ha időben műtőasztalra kerülhetnének. Szinte már csak a véletlenen múlik, ki kerül oda időben, s ki nem. A főorvos szerint a helyzet megoldása nagyon is egyszerű lenne: vagy több pénzt kellene az egészségügyre költeni, vagy meg kéne mondania a kormánynak: ennyi volt, vége a minden bajra gyógyírt ígérő szolgáltatási csomagnak, s holnaptól csak erre meg erre és erre futja. S ami valóban van, azt korrekten el is lehet osztani.

Ezt a konkrét felsorolást, azaz a szolgáltatási csomag áttekinthető meghatározását jobb módú országokban sem szívesen vállalják a kormányok. Az ilyen krízises helyzetekben a politika időnként az átszervezés varázseszközéhez nyúl. Ezt éljük ma is. Most éppen a húsz évvel ezelőtt egyszer már fölszámolt állami egészségügy újjáteremtése folyik. Január elején ismét állami kézbe vették a megyei és fővárosi kórházakat, jövőre ezt teszik majd a kisebb, városi intézményekkel is. Így remélik – központi vezényléssel – megrostálni a kassza kapacitásához képest túl nagy étvágyú hálózatot. 

A kórházbezárások gondolata nem az ördögtől való. Kormánypárti és azzal kevéssé szimpatizáló szakértők zömmel évek óta egyetértenek abban, hogy a mai 150-200 kórház helyett 50-70 is elegendő lenne. Ezt még az emberek sem sínylenék meg, feltéve, hogy ezentúl csak az kerülne kórházba, akit alacsonyabb szinten, azaz olcsóbban nem lehet ellátni. A szaktárca jelenlegi vezetői is azt vallják: akit csak lehet, gyógyítsanak meg már a családorvosok.

A nagy intézményrostálás egyik eszköze az ellátóhálózat nagytérségekbe szervezése, amelynek eredménye az év első napjaiban került nyilvánosságra. Az ország területét – ezzel a lakosságot és a gyógyító intézményeket is – nyolc hasonló nagyságú részre osztották. A cél az, hogy mindenki a maga térségében kapjon teljes ellátást. Tehát mindenhol csak annyi gyógyítókapacitás maradjon minden egyes szakmában, amennyi lakosságarányosan indokolt, illetve mindenhol legyenek csúcsintézmények is, például a baleseti sérültek vagy a rákbetegek ellátásához. A felesleges kórházakat pedig vagy bezárják, vagy valami más funkciót keresnek nekik. E döntések előkészítését az egészségügyet felügyelő tárca területi megbízottjai február végére végzik el, így márciusban kiderülhet, hol, melyik intézmény, milyen kapacitásokkal maradhat meg.


Danó Anna
a szerző cikkei

hirdetés
hirdetés

Könyveink