hirdetés
2019. augusztus. 18., vasárnap - Ilona.
hirdetés

Laboratórium vagy labrador?

A University of Pennsylvania kutatói szerint erre speciálisan kiképzett kutyával több mint 90 százalékos biztonsággal választhatók ki a szövetminták közül a petefészekrákos szövetek. A módszer új lehetőségeket nyithat e betegség diagnosztikájában, melynek korai felismerése továbbra sem megoldott.

A kutyák e téren mutatott kiváló teljesítményéhez valószínűleg nagyban hozzájárul, hogy a kutyák 220 millió, míg az emberek csupán kevesebb mint negyedannyi, 50 millió szaglósejttel rendelkeznek. A rosszindulatú daganatokat „kiszagoló” kutyákkal kapcsolatos eddigi legnagyobb vizsgálatban a kutyák 98 százalékos pontossággal azonosították a vizeletminták alapján a prosztatarákos eseteket. A módszer egyik alkalmazása az a diagnosztikai készlet, mely jelenleg az FDA jóváhagyására vár, és amely szagminták alapján diagnosztizálná az emlőrákot.

„Vizsgálatunk azt igazolja, hogy a kutyák alkalmazása a jövőben valós klinikai lehetőséget nyithat, ha ezt a módszert az általánosan használt diagnosztikai eszközökkel együtt vetjük be” – mondta Gian Luigi Taverna, a prosztatarákos kutatás vezetője az Amerikai Urológus Társaság bostoni kongresszusán. Miközben a kisebb vizsgálatok már régóta azt jelzik, hogy a kutyák szaglása felhasználható a betegségek kimutatására, a többség továbbra is szkeptikus a tekintetben, hogy széles körben mennyire alkalmas a diagnosztikára. Az is tisztázásra vár, hogy melyik kutyafajta a legalkalmasabb a feladatra, illetve hogyan alakítható ki szisztematikus rendszer a betegségek ilyen módon történő felismerésére, és az anyagi szempontból mennyire életképes. Ennek eredményeként a jelenleg folyó kutatások többsége arra összpontosít, hogyan lehetne a kutyák eme képességét kémiai teszt vagy diagnosztikai berendezés formájában megtestesíteni.

„Standardizált módszerünk reprodukálható, olcsó és nem invazív mind a betegek, mint a kutyák szempontjából” – mondja dr. Taverna, a rozzanói Istituto Clinico Humanitas uropatológiai osztályának vezetője. Taverna munkacsoportja két professzionálisan kiképzett kutya, Zoe és Liu képességeit tesztelte 677 esetben. A kutatás következő lépéseként prosztatarákos betegek és más urológiai malignitásban szenvedők alcsoportjára tervezik kiterjeszteni a vizsgálatot. Az eredmények alapján remény van egy olyan „elektronikus orr” kifejlesztésére, mely képes utánozni a kutyák szaglását. Az eredmények éppen jókor jönnek egy olyan időszakban, amikor egyre több kétely merül fel arra vonatkozóan, hogy a szokványos PSA-teszt mennyire pontos a prosztatarák kimutatására, és az álpozitív leletek nagy számban vezetnek szükségtelen kezelésekhez. Az egyesült államokbeli Preventive Services Task Force 2012-es jelentése hangsúlyozza, hogy egészséges férfiaknál a PSA-mérés nem alkalmas rutin szűrés céljára, mivel az álpozitív leletek aránya elérheti akár a 80 százalékot is.

Amikor a kutya kiszagolja a rákot, akkor voltaképpen a tumor által kibocsátott vegyi anyagokat érzékeli, melyeket VOC-nak (volatile organic compound) neveznek. A VOC kimutatható a tüdőrákos és vastagbélrákos betegek által kilélegzett levegőből, valamint a prosztatarákos betegek vizeletéből.

Dina Zaphiris kutyatréner 2009-ben, 25 éves tapasztalattal megalapította az In Situ Foundation nevű nonprofit szervezetet, melynek célja, hogy az állatokat betanítsa a rosszindulatú daganatok felismerésére, illetve felkészítse őket a tudományos kutatásokban való részvételre. Az alapító akkor kezdett érdeklődni a téma iránt, amikor 2003-ban részt vett egy vizsgálatban, melynek célja a tüdő- és emlőrák korai felismerésére alkalmas módszer kifejlesztése volt, és melynek eredményeit 2006-ban tették közzé a Journal of Integrative Cancer Therapies című lapban. Ebben azt találták, hogy a kutyák 99 százalékos érzékenységgel és 99 százalékos fajlagossággal jelezték a tüdőrákot, míg az emlőrák kimutatásában 88 százalékos szenzitivitás és 98 százalékos specificitás volt elérhető. A szervezet együttműködik az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóságával (FDA) is a kereskedelmi forgalomba szánt diagnosztikai készlet tesztelésében. Ebben a rendszerben a betegek egy csövön vagy textilen keresztül lélegeznek ki, mely magába zárja a rosszindulatú daganatokra jellemző molekulákat vagy VOC-okat. A kutyákkal végzett szaglási teszt egy „korai figyelmeztető tesztként” funkcionálhat, például a mammográfia eredményével együtt értékelve, mielőtt döntés születne emlőbiopszia végzéséről. „Ha csak azt nézzük, hány olyan eset van, amikor a beteg tanácstalan, hogy nem egyértelmű mamográfiás lelet birtokában szükség van-e biopszia végzésére, máris látható a szagteszt potenciális haszna” – mondja Zaphiris.

A bevezetőben említett kutatási projekt tavaly indult, és elsődleges célja, hogy petefészekrákos, illetve benignus petefészek-betegségből származó szövetek felismerésére készítse fel a kutyákat. Utóbb azonban a kutatók inkább a vérből történő felismerése felé irányítják a kutyákat, mivel szövetminták nem állnak kellő számban rendelkezésre. Mivel a kutyák alkalmazása a klinikai gyakorlatban nehezen kivihető, és a vizsgálandó minták potenciális száma is igen nagy, elektronikusan próbálják reprodukálni az állatok szaglóképességét. Zaphiris addig is a kutyák szaglásán alapuló diagnosztikai központok felállítását tartja szükségesnek, ahol az érintettek a tudományos kutatások körülményein kívül is hozzájuthatnának ehhez a diagnosztikai lehetőséghez: „Ha létezik olyan berendezés, mely ugyanolyan pontos, mint a kutyák szaglása, akkor azt mondom, azokat kell használni. De egyáltalán nem gyakorlatias megközelítés, ha kivárjuk, míg a technológiai fejlődés utoléri a kutyák képességeit.”

Dr. S.I.
a szerző cikkei

(forrás: Bloomberg)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés