hirdetés
2019. november. 13., szerda - Szilvia.
hirdetés

A tüdőszanatóriumoktól a modern pulmonológiáig

Kutatni kellene a tüdőrák speciálisan magyar okait

Férfiak esetében a tüdőrák okozta halálozásban hazánk világelső, és a Központi Statisztikai Hivatal halálozási adatai szerint Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) következtében. Többek között ennek megmagyarázására kértük dr. Tolnay Edinát, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet orvosigazgatóját. 

 – Milyen napjainkban a tüdőgyógyász szakma és a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet helyzete?

– Magyarországon 600–700 pulmonológus van, tehát nem egy kis szakma; a fő gondja az, hogy elöregedőben van. Bár országosan az utánpótlás nagyon szűkös, nekünk nagy előnyünk, hogy vannak rezidenseink. Országos szinten már a fiatal szakorvosok körében is megindult az agyelszívás, ami sokkal hamarabb fog problémát okozni, mint a rezidensek kiesése – a döntéshozóknak ezt súlyozottan kellene figyelembe venniük: ha most nem tartjuk meg a 30-as, 40-es generációt, akkor 5–10 éven belül komoly gond lesz. Törökbálint más szempontból is kitüntetett pozícióban van. Egyrészt rendezett a gazdasági helyzetünk, másrészt nagyon jó csapatot sikerült az évek alatt összekovácsolni, és jól felszerelt az intézet. Harmadrészt vidéki szakkórház létünkre egyetemi szintű háttérintézményünk van: együttműködünk az 1-es számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézettel, oda küldjük a szövetmintákat. Három megye népességének megfelelő lakosságot látunk el; beutalási területünkön közel másfél millió ember él. Az onkopulmonológiai ellátás szempontjából országos szinten a második legnagyobb esetszámú ellátók vagyunk az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet után.

Érdemes megemlíteni, hogy az onkológiai szakmai kollégium szakértői csoportja a Tüdőgyógyász Szakmai Kollégiummal közösen a közelmúltban aktualizálta a kissejtes, a nem kissejtes tüdőrák és a mezotelióma kezelésének protokollját – jó látni, hogy a legfrissebb eredményeket is beépíthettük, és nagy öröm, hogy a modern szerek zömét finanszírozza a társadalombiztosító. A tüdőgyógyászat egyéb szakmai irányelveinek frissítései is kidolgozás alatt állnak, a kollégák a jövő év elején megjelenő nemzetközi ajánlásokat várják.

– A dohányzás továbbra is legális, noha évente 5 millió halálért – a tüdőrák okozta halálozás 90–95 százalékáért, az összes rákhalálozás 30–35 százalékáért, az idült gyulladásos légúti betegségek 80–85 százalékáért, a koszorúér-betegségek 30 százalékáért – felelős. Mit gondol, megoldás lenne a dohányzás betiltása?

A statisztikák azt mutatják, hogy ahol megszigorították a nyilvános helyen való dohányzást, ott lényegesen csökken a dohányosok és a dohányzás okozta betegségek száma. A korlátozás a nemdohányzók védelme szempontjából is nagyon fontos, hiszen a passzív dohányzás ugyanúgy rákot és COPD-t okozhat. Egy évszázadok óta megtűrt és hatalmas gazdasági hasznot hordozó szer betiltását viszont nem látom megvalósíthatónak. 

Klaus Rabe és munkatársai arra hívják fel a figyelmet A tüdő éve című írásukban a The Lancetben, hogy a tüdő egészségével nem foglalkozik eleget a közvélemény, a kutatásokat nem finanszírozzák kielégítően, és a politika nem ismeri fel a légzőrendszeri betegségek jelentőségét, holott a légúti betegségek a második helyen vannak (a kardiovaszkuláris betegségek után) a halálozást, az incidenciát, a prevalenciát és a költségeket tekintve. Mi lehet ennek az elhanyagolásnak az oka?

– Valószínűleg a szakma kommunikációs hibája is – Európa-szerte, de Magyarországon különösen –, hogy nem tudja ezeknek a betegségeknek a valódi jelentőségét megfelelően prezentálni a nagyközönség, az alapellátás és a politika felé. Az is közrejátszhat, hogy a tüdőrák kezelése kevésbé sikeres, mint más szolid tumoroké (pl. emlő-, vastagbélrák); a COPD kezelése szintén kevésbé hálás feladat, mint az egyébként társbetegség kardiovaszkuláris rendellenességeké. Csak napjainkban változtak meg a tüdőrák kezelési protokolljai: az elmúlt három évben több új kezelési lehetőség jelent meg, mint előtte másfél évtizedig, s az ezekkel elért terápiás eredmények lassú, de érzékelhető javulást hoztak a betegek életkilátásaiban. A tüdőgyógyász szakmának erősítenie kellene az együttműködést az alapellátással (ilyen kooperáció a diabetológia vagy a lipidológia és az alapellátás között már kialakult), hogy a háziorvosok tudják, nemcsak a rendszeres vérnyomás-, vércukor- és vérzsírszint-ellenőrzés a fontos, hanem a dohányosok légzésfunkciójának ellenőrzése is: évente egyszer el kell küldeni a veszélyeztetett csoportba tartozókat pulmonológushoz spirometriára.

A pulmonológus szakma átalakult, hiszen jelenleg a betegek minimális hányadát teszik csak ki a korábban nagyszámú tbc-s páciensek; ma az esetek közel felét a daganatos, a fennmaradó hányadot pedig a krónikus légúti betegek (asztma, COPD) adják. A pulmonológiák egyelőre mégsem váltak ambuláns szaktanácsadó központtá: a tüdőgondozó intézetek sok helyen még mindig csak a tbc-s betegek ellátását jelentik az alapellátásban dolgozó kollégák számára.

A Tolnay Edinával készült interjú folytatásáért kattintson.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés