hirdetés
hirdetés
2019. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

Kollektív intelligencia

A csoportos gondolkodás révén hatékonyabban oldjuk meg a feladatokat, sőt az ilyen módszerrel tanuló gyermekek az egyéni vizsgákon is jobban szerepelnek. Az oktatási rendszernek nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie a kooperációra.

hirdetés

A racionális gondolkodás az evolúció során azért alakulhatott ki, hogy segítse az embereket az egymás közötti vitákban meggyőzni a többieket, illetve felfedezni az ellenfél érvelésének gyenge pontjait. A „szociális agy”-hipotézis, azaz a machiavelliánus intelligencia elmélete az elmúlt évtizedben egyre több támogatóra talál, és most egy (részben) magyarországi eredmény is hozzájárul elfogadtatásához.

Mint arról a New Scientist beszámolDan Sperber, a budapesti Central European University és Hugo Mercier, a svájci University of Neuchâtel munkatársa nagy vitát kiváltó cikket közölt a Behavioral and Brain Sciences című szaklapban (Why do humans reason? Arguments for an argumentative theory), amelyben összegyűjtötték a vita evolúciós szerepét alátámasztó bizonyítékokat. Ezek szerint többek között az emberi agy úgy működik, hogy hajlamos csak a prekoncepcióinak megfelelő információkat észrevenni, az ellenkező irányú érvelést pedig figyelmen kívül hagyni. Vagyis hiába tekintjük magunkat racionálisan működő élőlényeknek, ez korántsem igaz olyan mértékben, ahogy hinni szeretnénk.

Mivel az irracionális működés evolúciós hátrányhoz vezetne, sokáig érthetetlen volt, hogy mi tartja fent mégis ezt az üzemmódot. Sperber és Mercier cikkében összefoglalja, hogy a szociális agy-hipotézis képviselői szerint a csoporton belüli vitákban miért és hogyan lehet hasznos ez a látszólagos irracionalitás. A szerzők többek között bemutatják, hogy ha a többiek előtt kell megmagyarázni döntéseinket, akkor hajlamosak vagyunk nem a számunkra legelőnyösebb opciót, hanem a legvédhetőbbnek tűnőt választani. Arra is fény derül, hogy a különböző szövegkörnyezetben előadott azonos opciók közül más-mást választunk, annak függvényében, hogy melyik tűnik morálisan elfogadhatónak és megmagyarázhatónak.

A racionalitás további trónfosztásaképp a New Scientist idézi Jonathan Haidt erkölcspszichológust, aki Sperber és Mercier cikkéhez fűzött kommentárjában elmondta: erkölcsi ítéleteink nem racionális mérlegelés eredményei, hanem zsigeri reakcióink, érzelmeink alakítják azokat. Haidt saját kísérleteivel támasztja alá véleményét: pl. ha hipnózissal undor érzését váltjuk ki emberekből, akkor azok hajlamosak szigorúbb erkölcsi ítéleteket hozni, még olyan esetekben is, amikor senki nem tett semmi rosszat.

Csoport-gondolkodás

A jelenlegi elméletek szerint az egyénnek azért éri meg ez az irracionális gondolkodás, mert annak káros hatásait csoportszinten ellensúlyozza az a haszon, amely a vitákból nyerhető: minden individuum behozza a közösségbe saját (akár előítéletes) véleményét, így a csoport több szempontból tudja szemügyre venni az adott kérdést, ami növeli az össz-krativitást. Kísérletek szerint például, amelyekről David Moshman és Molly Geil pszichológusok számolnak be a Thinking & Reasoning című szaklapban (Collaborative Reasoning: Evidence for Collective Rationality), ha a csoportnak meg kell oldania egy olyan konkrét feladatot, amellyel korábban önállóan egyetlen tag sem járt sikerrel, a csoport megtalálja a megoldást a közös ötletelés és az ötletek kritikus felülvizsgálata révén.

Azaz a csoport teljesítménye alig függ össze a csoportot alkotó egyének átlagos vagy maximális intelligenciájával - az számít, hogy a csoport engedje minden tagját résztvenni a megbeszélésben. Azok a csoportok nyújtják a jobb teljesítményt, amelyben olyan tagok is szerepelnek, akik érzékenyek mások hangulataira és érzelmeire, és azok a csoportok, amelyekben több női tag van – valószínűleg azért, mert a nők általában fogékonyabbak a szociális jelzésekre.

A neveléspszichológia következtetései

Nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek is hatékonyabban oldják meg a feladatokat csoportosan, és a racionális feladatokban is ügyesebbek együttesen: a matematikai és a tudományos problémák megoldása is sikeresebb közösen, sőt a korábban közösen dolgozó gyerekek a későbbi egyéni vizsgákon is eredményesebbek, hiszen megtanulták, hogyan lehet egy-egy kérdést számos szempontból megvizsgálni és egyetértésre jutni. Azonban, ahogy a New Scientist cikkírója, Dan Jones megjegyzi, az oktatás sajnos túlságosan az egyéni képességek és az analitikus gondolkodás fejlesztésére fókuszál, ami a vizsgálatok tanúsága szerint előítéletes döntések meghozatalára késztet bennünket.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink