„Kiszagolhatóvá” válik a Parkinson-kór?
Angol kutatók vizsgálatai szerint az emberi faggyúmirigyek váladékának tömegspektrométeres elemzése alkalmas lehet a Parkinson-kór korai diagnózisára.
A Cambridge-i Egyetem és a Manchesteri Biotechnológiai Intézet munkatársai az ACS Central Science folyóiratban megjelent cikkükben arról számoltak be, hogy tömegspektrometriás mérésekkel lehetséges a Parkinson-kór jelenleginél korábbi diagnózisa. A teljes cikk az alábbi linken érhető el: Discovery of Volatile Biomarkers of Parkinson’s Disease from Sebum; ACS Central Science, 2019.
A Parkinson-kór idült, progresszív, ismeretlen eredetű betegség, mely az agyi extrapiramidális, dopamin ingerületátvivő anyaggal működő agyi területek, struktúrák (substantia nigra, locus coeruleus), leépülésével, pusztulásával jár. Általában a 60 év feletti emberek betegsége (férfiaknál valamivel gyakoribb), bár az esetek 5-10%-ában az első tünetek már 30-40 éves kor között megmutatkozhatnak.
Az Egyesült Államokban 1-1,5 millió beteg szenved Parkinson-kórban, Magyarországon a becslések alapján 16-20 ezer beteg él. A diagnózishoz bizonyos tünetek, tünetegyüttes fennállása szükséges, csakhogy amikor a tünetek jelentkeznek, a betegek az érintett agysejtjeik legalább 80%-át már elveszítették.
Bizonyos betegségekkel jellemző szaghatások járnak együtt, tipikusan ilyen például a cukorbetegség. Eddig keveset kutatott terület volt, hogy bizonyos illó vegyületeket neurodegeneratív kórképekhez lehet-e rendelni, ám mivel a Parkinson-kór egyik tünete a fokozott faggyúképződés, a kutatók azt vizsgálták meg, hogy a betegek faggyúösszetétele különbözik-e az egészséges emberekétől.
Egy kis elemszámú vizsgálatban összesen 60 (Parkinson-kórban szenvedő és feltételezhetően egészséges) alanytól vettek kenetet a homlokról és a hát felső részéről, majd a mintákat tömegspektrometriás módszerrel elemezték. Az eredmények szerint a faggyúban hippursav, eikozán és oktadekánok jelentek meg, mely a Parkinson-kóros betegek megváltozott neurotranszmitter-szintjére utal, ám több további, feltételezett biomarkert is sikerült azonosítani.
A kutatók elismerik a vizsgálat hiányosságait (pl. kis elemszám), ám bizakodóak, hogy eredményeik egy non-invazív diagnosztikai eszköz kifejlesztéséhez vezethetnek.
