Jövőkutatás a tudományos döntéshozatalban
Meskó Bertalan orvosi jövőkutató szerint a tudományos döntésekben is nagyobb szerepet kellene kapniuk a jövőkutatás gyakorlati módszereinek, például a jövőfürkészésnek és a forgatókönyv-elemzésnek.
A lehetséges jövők és kockázatok vizsgálata segíthetne a kutatási programok rugalmasabb tervezésében és a kutatásfinanszírozási döntések megalapozásában. A témáról szerzőtársaival a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Nature-ben fogalmaztak meg ajánlásokat. Meskó Bertalan közben a Debreceni Egyetemen már egy kizárólag az orvosi jövőkutatásra koncentráló műhely kialakításán dolgozik.
A tudományos kutatás valójában folyamatosan a jövőről hoz döntéseket. Amikor eldöntjük, hogy milyen kutatási irányokat finanszírozunk, milyen infrastruktúrát építünk, milyen szakembereket képzünk vagy milyen technológiákba fektetünk, egyúttal feltételezéseket is teszünk arról, milyen lesz a világ öt, tíz vagy akár húsz év múlva. Ezeket a feltételezéseket azonban ma ritkán fogalmazzuk meg és teszteljük szisztematikusan. A Nature-ben megjelent véleménycikkünkben ezért szerzőtársaimmal azt javasoljuk, hogy a jövőkutatás bevált módszerei váljanak a tudományos gondolkodás és döntéshozatal természetes részévé – fogalmazott a hirek.unideb.hu megkeresésére Meskó Bertalan.
Az orvosi jövőkutató kifejtette: a transzlációs jövőkutatás (translational foresight) célja nem az, hogy megjósolja a jövőt, hanem annak vizsgálata, hogy milyen különböző jövők képzelhetők el, milyen feltételezésekre épül egy kutatási terv és milyen korai jelek esetén kellene azt módosítani. Mint mondta: olyan könnyen elsajátítható, gyakorlati módszerekről van szó, mint például a jövőfürkészés (horizon scanning), vagyis a korai jelek és trendek szisztematikus figyelése; a forgatókönyv-elemzés, amelyben több egymástól eltérő, de reális jövőt vizsgálnak meg; a jövőkerék, amellyel egy új technológia vagy változás közvetlen és közvetett következményeit lehet feltérképezni, illetve a backcasting, amelynél egy kívánatos jövőből indulnak ki, és visszafelé gondolkodva határozzák meg az oda vezető lépéseket.
Ma egy kutatási pályázat általában azt mutatja be, hogy mit szeretnénk vizsgálni, milyen módszerrel, milyen eredményre számítunk és milyen erőforrásokra van szükségünk. Sokkal ritkábban tesszük fel azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha öt év múlva egészen más lesz a technológiai, szabályozási vagy társadalmi környezet, mint amire most számítunk. A jövőkutatói megközelítéssel egy kutatócsoport például azt is megvizsgálhatná, mi történne, ha megjelenne egy áttörő technológia, megváltozna a szabályozás a területen vagy elavulna az a technológiai platform, amelyre a projekt épül. Nem kellene minden eshetőségre külön kutatási tervet készíteni, de meg lehetne határozni azokat a jeleket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az eredeti feltételezés már nem érvényes és cselekedni kell – hangsúlyozta.
Meskó Bertalan kiemelte: ennek eredménye rugalmasabb kutatási program, jobb hosszú távú infrastruktúra-tervezés, tudatosabb kutatásfinanszírozás és olyan tudományos képzés lehet, amelyben a jövővel kapcsolatos bizonytalanság kezelése ugyanolyan alapvető készség, mint a statisztikai vagy módszertani gondolkodás. Ezt a cikkben futures literacy-nek, jövőműveltségnek nevezik.
Kutatási tevékenységének jelenleg az egyik fő iránya annak vizsgálata, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia az orvosi szakmákat.
Egy kutatásban huszonkét orvosi szakterületet feladatszinten elemzünk, azt vizsgálva, hogy az egyes orvosi tevékenységek mennyire alakíthatók át mesterséges intelligenciával. Azt szeretnénk bebizonyítani, hogy az MI nem „lecseréli” a szakmákat, hanem azt kell sokkal pontosabban megérteni, hogy egy-egy szakterületen mely feladatok változhatnak meg jelentősen, és hogyan tud az orvosképzés erre felkészülni – tette hozzá a kutató.
Meskó Bertalan a Debreceni Egyetemen végzett orvosként és itt védte meg PhD-fokozatát is. Mintegy két évtizede tart kurzusokat az orvosképzésben, jelenleg PhD-hallgatóival az egyetemen egy olyan műhely kialakításán dolgozik, ami kizárólag az orvosi jövőkutatásra koncentrál.
Meskó Bertalan évek óta vezet online kurzusokat (The Digital Health Course és az Introduction to Artificial Intelligence in Medicine) a Sebészeti Műtéttani Tanszék szerződéses oktatójaként. A karon egy Mesterséges Intelligencia Munkabizottság kialakításán is dolgozunk, amelyben Meskó Bertalan vezető szerepet kapna. Az oktatás, a kutatás, a korszerű diagnosztika és a betegellátás hatékonyságának fokozásában világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír a mesterséges intelligencián alapuló technológia. Nyilvánvalóan nem helyettesítheti az embert, nem válthatja ki a valódi orvosi szaktudást és kompetenciákat, de jelentős segítséget nyújthat a döntéstámogatásban és számtalan folyamatban az orvostudomány szerteágazó területein. A helyes, szabályozott és megfelelő kritikával való alkalmazása ma már a mindennapjaink része. Ezen a téren, a munkabizottság átfogó munkájában is számítunk Meskó Bertalan nemzetközi elismertségű szakértelmére – mondta el Németh Norbert professzor, az ÁOK dékánja.
Meskó Bertalan tovább dolgozik a Medical Futures Studies, vagyis az orvosi jövőkutatás tudományos kereteinek kialakításán és a transzlációs jövőkutatás (translational foresight) módszertanának továbbfejlesztésén. Ezeknek a közös célja, hogy a jövőről való gondolkodást a benyomások és jóslatok világából egy strukturáltabb, tudományosan használható módszertan irányába vigyék.
