hirdetés
2019. november. 17., vasárnap - Hortenzia, Gergő.
hirdetés

Ismét a bangladesi ikrek műtétéről

Eddig nem publikált részletekről is beszélt a Magyar Nemzetnek Pataki Gergely plasztikai sebész, valamint Csókay András.

– Mi motiválta önöket, hogy egy ilyen, a legtöbb orvos által vélhetően eleve lehetetlen vállalkozásnak ítélt esetet elvállaltak, mint amilyen a fejüknél összenőtt bangladesi ikrek szétválasztása?
Pataki Gergely: – Bangladesi orvos kollégáink kerestek meg bennünket ezzel a különleges esettel, miután 2010. óta több mint ötszáz ingyenes plasztikai és helyreállító sebészeti műtétet végeztünk az országban a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány keretein belül, hogy segítsünk a fejlődési rendellenességgel élőkön és az égési sérülést szenvedetteken. Rögtön nyilvánvaló volt, hogy Rabeya és Rukaya szétválasztása nem csupán plasztikai és helyreállító sebészeti feladat, hanem komoly idegsebészeti kihívás is. A segíteni vágyáson kívül az motivált és motivál bennünket most is, hogy a műtétsorozat minden egyes szakaszánál egy kicsit ki kell tolnunk a tudomány határait, és a legjobb megoldásokat megtalálni. Magyar kreativitással.

– Nevezhető-e orvostudományi áttörésnek ez a fajta műtéti technika?

Csókay András: – Azt, hogy orvostudományi áttörés-e a műtétsorozat, majd a szakma fogja eldönteni. A speciális hosszúszakaszos endovaszkuláris technika alkalmazása, a plasztikai sebészeti szövettágítás mértéke, a speciális technikán alapuló agyszétválasztás, és az, hogy egy európai ország orvosainak összefogásával egy fejlődő országban valósul meg a sorozatműtét legnehezebb szakasza: nyilvánvalóan egyedülálló, magyar újítás. Mégsem ezt emelnénk ki, hanem azt, hogy a százezres, talán milliós nagyságrendű élőben kivitelezett magyar és bangladesi imaháttér milyen erőt adott orvosainknak és a műtétben résztvevőknek.

– A gyerekek koponyáját és agyát végül is e hónap elején választották szét egy maratoni műtét során. Hogyan tudtak erre felkészülni?
Csókay András: – Az alapos vizsgálatok és 3D-modellezések eredménye alapján tudtuk, hogy az ikrek agyának egy része összenőtt, így eleve hosszú szétválasztó műtétre készültünk. Maga az agyszétválasztás igen precíz mikrosebészeti, tehát mikroszkóp alatt, szinte tizedmilliméterről tizedmilliméterre haladva végezhető munka, amelyet megelőzően még el kellett távolítani a beültetett expander implantátumokat és megnyitni a koponyát. Fel kellett készülnünk tehát egy legalább 24 órás műtétre, váltott asszisztensekkel. A sportból vett példával élve a versenyen a jó eredmény csak az edzéseken végigélt szenvedéssel szerezhető meg. Én is így készültem, több mint 300 alkalommal a hajnali órákban a boncteremben. A műtéti pozícionálást itthon próbababákon gyakoroltuk 12 alkalommal, aztán kint vagy még ötször. Természetesen segítettek a kollégák is: Valálik István, Jósvai Attila, Trencséni Bence és Égető Előd. Még Hudák doktor is odaült asszisztálni, amikor a maradék közös szállítóereket kellett ellátni. Elképesztő volt, amit a három aneszteziológusunk, Csapody Marcell, Ezer Erzsébet és Szenohradszki Katalin produkáltak a műtét során és az intenzív kezelés alatt: többször mentették meg újra és újra a gyermekek életét. Le a kalappal előttük.

– Nyilván ezzel együtt is embert próbáló operáció volt.
Csókay András: – Életem legnehezebb és leghosszabb műtéte volt. Háromszor alakult ki kritikus helyzet a nagy vérzések miatt. Ilyenkor nem volt elég a tapasztalat, imádkoztam és tudtam, hogy százezrek teszik ugyanezt. Ez adott erőt.

– A bangladesi ikrek szétválasztásáról, mint tudományos világszenzációt jelentő műtétsorozatról beszélnek ma már. Volt-e, van-e orvosetikai fenntartásuk azzal kapcsolatban, hogy szabad-e, lehet-e egy ilyen nagyon nagy kockázatot hordozó beavatkozást elvégezni?
Pataki Gergely: – Amióta bemutatták nekünk az ikreket, folyamatosan elemezzük a bioetikai szakirodalmat. A szétválasztó műtétsorozat a szülők kifejezett kérése volt: ahogy az édesanya fogalmazott, Isten biztosan külön, önálló testet szán mindenkinek, akinek pedig mégsem, annak bizonyára életet sem. Ha a folytatásról kérdeztük, mindig azt válaszolta, hogy bízik Istenben és a magyar orvosokban. A beavatkozások részleteiről és kockázatairól minden alkalommal részletesen tájékoztatást adtunk, az anyanyelvi tolmács segítségével bengáliul is elmagyarázott beleegyező nyilatkozatok terjedelme több száz oldal. Ilyen hosszú ideig tartó megfeszített munkafolyamatnál kulcsfontosságú volt, hogy inkább a kapott segítségre koncentráljunk, mintsem az akadályokra.

– A műtétsorozat komoly nemzetközi szakmai figyelem mellett zajlott, és már úgy beszélnek róla, mint az elmúlt száz év egyik legnagyobb magyar egészségügyi és humanitárius vállalkozásáról.
Pataki Gergely: – A projekthez, amelyet maroknyi magyar orvos indított két bangladesi kislány megmentéséért, végül is majdnem száz orvos és egészségügyi szakdolgozó csatlakozott, többségük önkéntesként. Példamutató összefogás jött létre a magyar kollégák között a közös cél érdekében, és előremutató innovatív megoldások születtek. A bangladesi kollégákkal való együttműködés nemcsak orvosi, vagy orvos diplomáciai jelentőséggel bír, hanem a kulturális és a vallási egymásra találásról is szól. Azt, hogy ez valóban az egyike-e az elmúlt száz év egyik legnagyobb magyar egészségügyi és humanitárius vállalkozásainak, talán majd az utókor fogja eldönteni.

A teljes interjút a Magyar Nemzet közli.

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés