hirdetés
2019. november. 15., péntek - Albert, Lipót.
hirdetés

 

Hová tűnik az agyunk?

Húszezer évvel ezelőtt az átlagos emberi agy 10 százalékkal nagyobb volt, mint ma. Mi lehet agyunk méretbeli csökkenésének oka, és az együtt jár-e intelligenciánk hanyatlásával is?

hirdetés

Néhány szakember, így pl. David Geary, a columbiai University of Missouri pszichológusa szerint az agyméret csökkenése azt mutatja, hogy intelligenciánk is csökkent az elmúlt néhány ezer év alatt, írja a New Scientistben megjelent cikkében Jonathon Keats.

Mások, köztük John Hawks, a University of Wisconsin-Madison antropológusa ezzel ellentétes véleményen vannak: szerintük azért csökkent az emberi agy mérete, mivel nőtt a hatékonysága, és már nem volt szükséges olyan nagy agyat cipelni és etetni.

Minden szervünk mérete csökkent

A pszichológus Bruce Hood (University of Bristol) szerint sem csökkent az intelligenciánk az agyméret zsugorodása következtében, ő egy harmadik elmélettel állt elő: megváltozott a társadalom, így megváltozott az intelligenciánk is. Háziasítottuk magunkat, feltaláltuk a kultúrát, és azokat a módszereket, amik révén képesek lettünk a társadalmi együttélésre. A domesztikáció pedig, mint a többi állat esetében is, csökkentette az agyméretünket, írja a New Scientistben ismertetett, The Domesticated Brain című könyvében az angol pszichológus.

Hood érvelése szerint minden állat, amelyet az ember háziasított, ennek eredményeképpen elvesztette agyi kapacitásának egy részét. A háziasítás miatt kialakuló passzivitás következtében csökkent tesztoszteron-szintjük, és ennek révén csökkent minden szervük mérete. A kutyák kiválóan példázzák az agyi kapacitás csökkenését: azokban a helyzetekben, amelyeket a farkasok ravaszsággal próbálnak megoldani, a kutyák gazdájuk segítségét várják.

Hood fejlődéspszichológiai vizsgálatai alapján párhuzamokat állít fel a kutyák és a gyerekek között, ennek révén támasztja alá a háziasítás hatásairól szóló elméletét. A kutyákhoz hasonlóan a kisgyerekek is igen ügyesek abban, hogy segítséget szerezzenek. Még a csecsemők is képesek arra a trükkre, hogy egy szempillantás révén rávegyék a szüleiket, hogy azok odaadjanak nekik bizonyos tárgyakat, amiket a csecsemő nem tud elérni. A kutyákhoz hasonlóan a kisgyerekek is kiválóan olvassák a többiek által adott jeleket: csak a kutyák és az emberek képesek követni az ujjat, ahogy az rámutat a tárgyra.

Hatékonyság helyett konformitás

Természetesen az emberi kultúra kifinomultabb, mint az állatok világa, és Hood elemzi is ezeket a lényeges különbségeket. Az egyik eltérés például az, ahogy az utánzás működik. A csimpánzok és az 5 éves kisgyerekek például egyaránt utánozzák mások cselekedeteit, és így tanulnak új készségeket. Azonban a csimpánzok csak azokat a mozdulatokat utánozzák, amelyek szükségesek az adott cél eléréséhez, míg a gyermekek azokat a mozdulatokat is, amelyek pedig egyértelműen szükségtelenek a cél elérése szempontjából. Mi az oka annak, hogy a gyermekek felesleges cselekedeteket is utánoznak? Teszi fel a kérdést a fejlődés-pszichológus. Valószínűleg az, hogy a számukra fontosabb, hogy beilleszkedjenek, a többiekkel azonos módon viselkedjenek, mint az, hogy megtanulják, hogyan lehet egy feladatot a leghatékonyabban megoldani.

A domesztikáció árnyoldalai

Vagyis társadalmi ügyességünk egyaránt oka és következménye önmagunk háziasításának, érvel Hood, és hozzáteszi: fajunk sikerének titka épp ez a fajta viselkedés a társadalomban. Másrészt épp ez vezet a domesztikáció sok káros mellékhatásához is: előítéletekhez, háborúkhoz. Mivel ilyen nagy hangsúlyt fektetünk az engedelmességre, az nemcsak a tudás átadását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy nagyon könnyen manipulálhatók vagyunk például gátlástalan vezetők által, és szánalomra méltó tetteket is túl könnyen elkövetünk arra hivatkozva, hogy nem a miénk a felelősség.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink