hirdetés
2022. december. 10., szombat - Judit.
hirdetés

Hogyan folytatódhat a látens egészségügyi reform?

Nem ismert a kormány stratégiája, víziója azokkal a társadalmi rétegekkel kapcsolatban, amelyek nem tudják majd fizetni saját egészségügyi és szociális ellátásukat, ezért nehezen tervezhető a jövő nemcsak az állami, de a magánszektor szereplői számára is.

Egy robosztus közellátás mellett kiegészítő, de nem helyettesítő szerepe lehet a magánszolgáltatásoknak az ellátórendszerben, márpedig most is vannak olyan gyógyító eljárások, amelyek állami intézményben már nem elérhetőek. Többek között ez is elhangzott a Magyar-egészséggazdaságtani Társaság (META) keddi fórumán, ahol Covid-járvány alatt szerzett tapasztalataik mellett az ágazat prognosztizálható jövőjéről is szóltak a magánszféra szereplői és az egészségügyi rendszerelemző.

Megúszós évek következnek

A politika 30 éve nem érti meg az egészségügyet, számos nem kellően átgondolt intézkedést tapasztalunk, ezek közé tartozik az állami és a magánellátások szétválasztása, vagy a hálapénz elvágólagos kivezetése. Ekként foglalta össze gondolatait előadásában Leitner György, a Rózsakert Medical Center ügyvezető igazgatója.

Az ukrán válság miatt egyelőre nem fognak megjelenni a magán kiegészítő biztosítások a piacon – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a magánellátások kompetenciakorlátai mellett a köz- és a privát szférát egyaránt sújtja a krónikus humánerőforrás-krízis és a bérspirál, amelyek nyomán a magánszolgáltatóknál is nehéz teljesítménymenedzsmentet fenntartani, mert ha túl magas a követelményrendszer, elvándorolnak a dolgozók.

A betegek ide-oda „pattognak” az állami és magánellátók között, és jó eséllyel vesznek a rendszerben, mert egyik szférában sincs betegút-menedzsment, így Leitner György szerint azok a cégek jutnak majd előnyhöz a piacon, amelyek felismerik ennek fontosságát, és biztosítják azt a partnereik számára.

Nem a teljes magánszektor, hanem a laborszolgáltatók és néhány elektív műtéteket végző vállalkozás „dübörgött” a Covid első időszakában – tekintett vissza az ügyvezető 2020 számadataira. Az általános szolgáltatások árbevételei adatai szerint 2021-re találtak ismét magukra a szolgáltatók, általában két számjegyű bevétel-növekedést produkálva, egyes, speciális szolgáltatóknál egészen magasra ugrottak a számok. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a szektor profitjának nagy részét néhány cég adja, amelyekkel a többiek nehezen szállnak versenybe.

A Covid alatt nem csappant a befektetési vehemencia, az országos hálózatát húsz éve építő Medicover nyomába lépett a Doktor24 és a TritonLife. Leitner György szerint a jövőben csökkenni fog a lakásrendelők túlsúlya a szegmensben, de a mai, javukra tapasztalható eltolódás néhány éven belül megszűnik, és 3-4 cég fog belépni 10 milliárd feletti árbevételt produkálók klubjába.

A járóbeteg-szakrendelők kórházak alá való betagozódása biztosan megtörténik, az alapellátásban pedig egyelőre nem hoznak érdemi változást a kollegiális praxisközösségek – festette fel a jövőt Leitner György, aki szerint a látens egészségügyi reform már a Covid-időszak alatt elindult. Álláspontja szerint lesznek reformelemek az új egészségügyi vezetés által kidolgozott ágazati stratégiában, ám inkább „megúszós” pár év következik.

Kiüresedhet az állami infrastruktúra

A Covid első hulláma a járóbeteg-ellátás visszaesése és a kórházi ellátások központi tiltása ugyan nagy veszteségeket okozott a 15. évébe lépő Dr. Rose Magánkórháznak, amely a harmadik legnagyobb árbevételű magánszolgáltató Magyarországon. Ugyanakkor Papik Kornél ügyvezető igazgató a Covid-időszak előnyei között megemlítette a magas forgalomnövekedést a szülészetben, amelyet az állami ellátás bizonytalanságai okoztak, de elmondta azt is, ma több szűrővizsgálatot végeznek, mint a járványt megelőzően, ami véleménye szerint a társadalom egészségtudatosságának növekedését mutatja.

A pandémia mellett a hálapénz eltörlése és az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetése is változásokat generált a piacon. A bázisfinanszírozás bevezetésével az állami kórházakban megszűnt a teljesítménykényszer, kérdés, hogy a teljesítményfinanszírozás visszatérése után a paraszolvenciától eltiltott, ám jelentős béremelésben részesülő orvosokat hogyan veszik majd rá az ellátás felpörgetésére ösztönzők hiányában.

Az állami infrastruktúra és ellátás kiüresedéséhez vezethet a szakdolgozók kiégése és fizetésemelésének elmaradása, akik ennek nyomán – igaz, elképesztő bérigényekkel – a magánszolgáltatókhoz vándorolnak.

Mindeközben a közellátás hiányosságai miatt kényszerből a magánszolgáltatóknál megjelent egy „alacsonyabb ügyfélszegmens” is, sokan spórolnak arra, hogy valamilyen ellátást kapjanak ebben a szegmensben – osztotta meg tapasztalatait Papik Kornél. Hozzátette azt is, hogy a túlkereslet-növekedés nyomán lehetőség nyílik az áremelésre, bár ez már most is általánosan jellemző: a korábbi 20-25 ezer forint helyett ma már 30 ezer forint alatt nem lehet szakorvosi vizsgálathoz jutni. Bár ez a piaci racionalitás tekintetében még mindig kevés, de egyelőre ennyi az ügyfélkör teljesítőképessége.

A szakpolitikai háttér egyelőre nagyon bizonytalan, ezért – a NER közeli cégek kivételével -  nagy volumenű beruházásokat nem terveznek a nagyobb szolgáltatók, amelyek a számlázás, adózás tekintetében hátrányban vannak a kisebb, olykor a szürke zónában mozgókkal szemben. Kiszámíthatóságra és stratégiára lenne szükség ahhoz, hogy érvényesüljön a magánszolgáltatók jelentős társadalmi haszna, amelyeket az egyes beavatkozások és szűrések elvégzésével hajt.

Az állami költések hatékony felhasználásának feltétele az infrastruktúra jobb kihasználása, azonban ha a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő megjelenik a magánszolgáltatók finanszírozásában, meg kell határozni az ellátási alapcsomagot, mert annak kiegészítése nélkül a magánszolgáltatók számára nem biztosított a profit. Papik Kornél szerint az állami szférában is biztosítani kell a térítéses szolgáltatásokat, ami lehet akár szakmai co-payment, vagy az orvosválasztásért, a várólistán való előrébbjutásért fizetett összeg.

A pénztelenek sem maradhatnak ellátás nélkül

Az állami kórházak bevételeinek 70-80, helyenként akár 90 százaléka a bérekre és a bérkiegészítésekre fordítódik, ami az adósságállomány növekedéséhez vezet. Erről már Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának általános dékán-helyettese beszélt, aki szerint 10-14 milliárd forinttal kevesebb pénzt kapnának a szolgáltatók teljesítményfinanszírozás visszatértével.

Az egységes orvosi bérek bevezetése, a hálapénz megszüntetése és átlagfinanszírozás mellett szakdolgozóhiány is súlyos következményekkel jár, emiatt már műtők is üresen állnak. Egyelőre nem túl sikeres a várólista-csökkentési program sem, az erre szánt 13-15 milliárd forintból egyelőre csak 5 milliárdot osztottak szét a résztvevő intézmények között.

Az egészségügyi szektor a jövő évi költségvetés vesztese, az inflációt nehéz lesz megtartani a kormány által kitűzött 5,2 százalékos célértéken, így viszont hibá viszont hiába 3,7 százalékkal az ágazati kassza a tavalyi évhez képest, reálértéken csökkenő pályán mozog az egészségügy.

Számos beavatkozást kíván az egészségpolitikai szabályozási környezet Sinkó Eszter szerint, aki ellátási garanciák bevezetését szorgalmazza. Példaként említette az ellátási határidő megállapítását, vagy a daganatos betegek számára a „gyorsító szakasz” biztosítását.

Az ellátási esetek valódi árát és a tb által biztosított finanszírozási csomag határait az egészségügyi közgazdász szerint is meg kell határozni, szerinte is elfogadhatatlan, hogy ugyanazért a szakorvosi vizsgálatért, amelyért a magánszektorban 30 ezer forintot kérnek, az állami rendelőben 3 ezer forintot fizessen a biztosító. Ugyanakkor a betegektől nem várható el, hogy ekkora különbséget megfizessenek, ha a magánellátókat is bevonják a tb-finanszírozott páciensek ellátásába. Szolgáltatási kataszterre lenne szükség, amely országosan megmutatná, melyek azok az ellátások, amelyek közfinanszírozásban nem érhetőek el, és kötelezni a magánellátókat arra, hogy ezeket diszkontáron nyújtsák. Cserébe táppénzkiírási, beutalási jogot kaphatnának a szolgáltatók.

A magánszolgáltatóknak nem helyettesítő, hanem kiegészítő szerepet kell biztosítani egy robosztus állami ellátás mellett – szögezte le Sinkó Eszter. Mindehhez definiálni kell, melyek a kiegészítő és melyek a helyettesítő szolgáltatások, mert most spontán esnek ki a finanszírozási csomagból egyes ellátások.

Bár nem ördögtől való, hogy a közintézmények is kínáljanak magánszolgáltatást, azonban a nem fizetőképes beteg nem szenvedhet hátrányt – vélte a közgazdász, aki emiatt elfogadhatatlannak tartja, hogy megkerülje a várólistát az, aki fizetni tud ezért.

Nem ismerjük, mi a kormány stratégiája és víziója azokkal a társadalmi rétegekkel, akik nem tudják majd fizetni az egészségügyi és szociális ellátásukat, oktatásukat – jegyezte meg Papik Kornél, felhívva azonban a figyelmet arra is, hogy ha most tömegével hívnak ellátásokra, szűrésekre pácienseket, az tovább súlyosbítja az ágazat helyzetét, igaz, hosszú távon nyereséget hoz. Ugyanakkor hozzátette: az oktatásban most nagyobb a probléma, mint az egészségügyben.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
hirdetés

Könyveink