2020. szeptember. 28., hétfő - Vencel.
hirdetés
hirdetés

Fehér elefánttal nem lehet rákot gyógyítani

Végre-valahára megszületett minden rosszindulatú daganat univerzális ellenszere, az ortomolekuláris rákterápia, adta hírül nemrégiben az egyik megyei napilap a világra szóló felfedezést. Ha azonban kicsit a dolgok mögé nézünk, hamar kiderül, hogy a módszer nem is annyira új. És ez csak a kisebb probléma a „fantasztikus” bejelentéssel kapcsolatban.

hirdetés

A hír szerint – melyet egy megyei napilap adott közre, majd innen a többi közt egy orvosi-egészségügyi portál is változtatás és kommentár nélkül átvett – új reményt adhat a daganatos betegségben szenvedőknek egy gyógyteára alapuló módszer, melynek lényege, hogy sejtépítő anyagokkal, illetve a sejt energiaellátásának biztosításával megelőzi a rákos áttétek kialakulását, a már kialakult metasztázisokat pedig elpusztítja.

A módszer gazdája, dr. Dávid Tamás azt állítja, hogy ezen a módon már 17 éve gyógyít rákbetegeket szerte a világon, és állítása szerint már több mint 30 ezer, reménytelennek tűnő esetben hosszabbította meg a túlélést, javította az életminőséget és „adta vissza az egészséges élet reményét” – összességében 60−80 százalékos túlélési eséllyel.

A hihetetlen eredményeket olvasva joggal merülhet fel, hogy túl szép, hogy igaz legyen. És valóban, az „ortomolekuláris rákterápia” alapját képező teakeverék
egyáltalán nem újdonság, már lassan egy évtizede jelen van a hazai piacon.
Ráadásul útját kezdettől fogva komoly szakmai kifogások övezik, sőt már évekkel
ezelőtt a Gazdasági Versenyhivatal figyelmét is felkeltette.

Kezdjük a szigorúan vett szakmai ellenérvekkel. Liktor-Busa Erika és Szendrei
Kálmán a Gyógyszerészet című lapban (Gyógyszerészet 2008;52:221−222.) már
2008-ban elemezte a CoD™ nevű, többféle ráktípus kezelésére ajánlott növényi
szer eredetére, forgalmazására, összetételére, minőségére és készítményformájára
vonatkozó adatokat. Ebben többek között megállapították: igen aggályos,
hogy – amellett, hogy a gyártó cég titokként kezeli a teakeverék összetételét, annak neve és összetétele is többször változott forgalmazásának addigi egy-másfél évtizede alatt. Így nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy voltaképpen milyen hatóanyag is van a termékben, erre vonatkozóan csak a gyártók „kiszivárogtatott” információira kell hagyatkoznunk, illetve komoly aggodalmak merülnek fel reprodukálhatóságával és megbízhatóságával kapcsolatban is.

A szerzők hangsúlyozták, hogy a közlemény elkészítésének időpontjában a gyógytea sem OGYI-, sem pedig OÉTI-engedéllyel nem rendelkezett, gyártója mégis olyan ajánlással népszerűsítette, miszerint a tea és az erre alapuló komplex terápiás módszer − a terméket ismertető szórólap szerint − „klinikai tanulmányokkal igazoltan hatásos a tüdő- mell-, gyomor-, vastagbél-, csont-, bőr-, prosztata- petefészekrák, illetve non-Hodgkin-lymphoma mellett máj- és hólyagrák, valamint azok áttétei, a gyermek- és serdülőkori leukémia ellen is. De az is kiderült, hogy számtalan más, az immunrendszerrel kapcsolatos krónikus betegségben szenvedőknek is segít. Hatékonyabbá teszi a kemoterápiás kezelést,
csökkenti annak káros mellékhatásait.”

Csak élelmiszer, mégis csodaszer?

Nem csoda, hogy a teakeverék megismertetésére létrehozott alapítvány – melynek
alapító okirata szerint alapításkori kuratóriumának elnöke és képviselője dr.
Dávid Tamás bécsi állatorvos, egyik tagja pedig dr. Dávid Tamás házastársa
volt − felkeltette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) figyelmét is. A GVH
által lefolytatott eljárásból az is kiderült, hogy a teakeveréket kizárólag „sima”
élelmiszerként lehetett forgalomba hozni. A gyártó ugyan még 2004-ben
benyújtotta a nyilvántartásba vételi kérelmét az Országos Élelmezés- és
Táplálkozástudományi Intézethez (OÉTI), ezt azonban elutasították, mert a
készítmény nem felelt meg az étrendkiegészítők forgalmazására vonatkozó
rendelet előírásainak. Az OÉTI a rendelkezésére bocsátott dokumentáció alapján
megállapította, hogy a teakeverék elkészítéséhez használt kilencféle gyógynövény
között szerepeltek a többféle alkaloidot tartalmazó macskakarom (Uncaria)
gyógynövény fajtái is, amelyek – a mellékhatások előfordulásának lehetősége miatt
– Magyarországon csak gyógy-, illetve gyógyszerkészítményekben alkalmazhatók. Az OÉTI ezért javasolta a gyártó kft.-nek az Országos Gyógyszerészeti
Intézet (OGYI) megkeresését, ez azonban − legalábbis a Versenyhivatal
Versenytanácsának határozatáig − nem történt meg.

A GVH megkeresésére az OGYI azt a tájékoztatást adta, hogy „a teára vonatkozó
állítások közül számos tulajdonít gyógyhatást a készítménynek, amelyek jó része
nem vagy nem kellően megalapozott … Gyógyhatást tulajdonítani kizárólag
gyógyszernek, illetve gyógyterméknek lehet, ezek forgalomba hozatalát az OGYI engedélyezi … Összegezve, tudományosan alá nem támasztott gyógyhatást
tulajdonítanak egy olyan készítménynek, amelynek gyógyszerként való forgalomba
hozatala nem került engedélyezésre.”

A Versenyhivatal büntet, a politika véd

Bár dr. Dávid Tamás mellett még a Jobbik is kiállt, mert meglátásuk szerint „immár nem pusztán a magyar emberek jogai, hanem a magyar emberek élete a tét” −, a GVH 2011. márciusi határozatával összességében csaknem 36 millió forintos bírságot szabott ki a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartásért, valamint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatért. Ezzel egyidejűleg kötelezte az ügyben érintett vállalkozásokat, hogy a jogsértő hirdetéseikkel megegyező méretben, illetve a termék használati utasításához csatolva tegyék közzé, illetve elérhetővé a helyreigazító nyilatkozatot.

És hogy azóta megkapta-e a teakeverék legalább az OÉTI-engedélyt? Nehezen
elképzelhető, hiszen az OÉTI honlapján található, legutoljára ez év júniusában
frissített „negatív” lista („Étrendkiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt
gyógynövények”)
továbbra is tartalmazza az Uncaria (kosszarv, macskakarom) minden faját az alábbi megjegyzéssel: „Erős hatású alkaloid tartalom. Az
indikációs terület vagy alkalmazási mód nem felel meg az étrendkiegészítő
definíciójának.”

A korábban idézett közlemény gyógyszerész szerzői a macskakarommal kapcsolatban kiemelik, hogy az Uncaria hatóanyagának meglehetősen
ellentmondásos szakirodalma van, melyekből igen elfogultan válogatnak a
teakeveréket népszerűsítő ismeretterjesztő anyagok összeállítói, akik meglehetős
nagyvonalúsággal kezelik a tudományos bizonyítékokat. Bár több ország engedélyező hatósága elfogadta az Uncaria-hatóanyag gyógyteaként történő forgalmazását mozgásszervi gyulladásos panaszok enyhítésére, Európában sehol
nem adtak gyógyszer szintű forgalmazási engedélyt macskakarom-készítményre.

Mindenki látja, de senki nem tesz semmit

A korábbiakban említett cikk szerzői, Liktor-Busa Erika és Szendrei Kálmán, a
SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézetének munkatársai egy
későbbi, 2010-ben a Szkeptikus Blogon a témában megjelent írásukban megdöbbentőnek minősítik, hogy egy jól szabályozott és ellenőrzött gyógyszerpiaccal, étrendkiegészítő-notifikációs gyakorlattal, megnyugtatónak tartott fogyasztóvédelemmel és a tisztességes gazdasági versenyt felügyelő adminisztrációval rendelkező országban több mint egy évtizeden át nyíltan folyhat egy hatósági engedélyezés nélküli termék terjesztése.

elefánt

Ez a „fehér elefánt” jelensége, amelyről mindenki tud, mindenki látja, tapasztalja, netán maga is áldozata vagy haszonélvezője. Ráadásul a „fehér elefánt” egy különösen esendő csoportban szedi sokszor az utolsó szalmaszálba is kapaszkodó áldozatait. Ahogyan az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) egy
korábbi állásfoglalásában megfogalmazta: „Elsősorban rosszindulatú daganatos
megbetegedésekben, rosszul vagy nehezen gyógyítható, krónikus betegségekben
szenvedő, kiszolgáltatott betegeket célozzák meg, vezetik félre újnak hirdetett
gyógymódokkal, diagnosztikai eljárásokkal … Ez a magatartás felvetheti a
tisztességtelen előnyszerzés, a megalapozatlan reménykeltés, a betegek súlyos
félretájékoztatása, a jogellenes reklámozás, sőt a toborzás tényállását is … A jogi
és etikai számonkérések eddig többnyire elmaradtak.”

Úgy tűnik hát, hogy a csodamódszer, az univerzális rákterápia egyelőre még várat
magára. Az pedig − ha a megyei napilapban nem, de legalább − a „szenzációs
felfedezésről” ugyancsak hírt adó orvosi portálon mindenképpen megért volna
némi háttérmagyarázatot, hogy a hír igaz, de… a csodákra még egy kicsit várni
kell, egyelőre csak a fehér elefánt tért vissza.

dr. simonfalvi ildikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A metasztatizáló kolorektális daganattal küzdő betegek trifluridin+tipiracil-kezelése jobb adherencia mutatókkal írható le, mint a regorafenib-kezelés.