hirdetés
2020. március. 30., hétfő - Zalán.
hirdetés

Egészségpolitika és népességfogyás

A szakértők szerint úgy lehet mielőbb mérsékelni  negatív demográfiai folyamatokat, ha a különböző szakpolitikákat összehangolják, írja a 24.hu.

hirdetés

A demográfiai folyamatokról szóló diskurzusban szinte mindig csak a termékenység növeléséről esik szó, pedig a problémák enyhítéséhez legalább olyan fontos lenne a népesség egészségi állapotának javítására koncentrálni. Ehhez elsőként alapjaiban kéne megreformálni az egészségügyet, hogy az az ország minden sarkában, megfelelő színvonalon és fenntartható finanszírozás mellett biztosítani tudja a szükséges orvosi ellátást az állampolgárok számára. Ám az egészségügy az a terület, ahol a Fidesz-KDNP sem csinált igazán semmit nyolc év alatt a tűzoltáson kívül, aminek az az eredménye, hogy még több problémával küzd az ágazat, mint korábban, vegyük csak a humánerőforrás-hiányt. A várható élettartam meghosszabbítása érdekében a prevenció növelésére is szükség lenne, ám erre jóval kevesebbet költünk, mint 2011 előtt.

A népesedés szempontjából egyedül a családpolitikát kezeli kiemelt területként a Fidesz, amire főleg adókedvezmény formájában sokat is költ. Bár ezek a családpolitikai kiadások az európai és az OECD-országokhoz képest is magasak, a programok önmagukban minimálisan tudtak hatással lenni a gyermekvállalás növelésére.

A szülőképes korú nők (15-49 évesek) száma folyamatosan csökken, de a termékenységi ráta 2011, a válság mélypontja óta növekszik. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb nő egyre több gyermeket szül, vagyis emelkedik a gyermekvállalási kedv, ami jó hír.

A teljes termékenységi rátáról ugyanakkor tudni kell, hogy az egy hipotetikus mérőszám, ami azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet. Hogy egy tényszerű, jobban megfogható mutató alakulásával szemléltessük a gyermekvállalási kedv alakulását, megvizsgáltuk az élveszületések tényleges számát a szülőképes korú női népesség arányában. Ezek alapján az elmúlt két évtizedben 2008-ban adták a legtöbb új életet a nők népességarányosan: ekkor ezer szülőképes korú nőre több mint 41 élveszületés jutott. Ezt követően a válság mélypontján, 2011-ben 37-re zuhant az egy 15-49 éves nőre jutó élveszületés, aztán újra emelkedni kezdett. 2016 és 2017-ben pedig, a kedvező gazdasági környezetben már nagyon közel járt a válság előtti szinthez a születések arányosított száma, az ezer nőre jutó élveszületések száma újra 40 fölé emelkedett.

A két leggazdagabb régiót, Közép-Magyarországot és Nyugat-Dunántúlt leszámítva az ország többi részén népességarányosan már több gyermek születik, mint 2008-ban, pedig pont ezeken a területeken csökkent a leginkább a szülőképes korú nők száma. Ezt azt jelenti, hogy az ország nagy részében kevesebb nő több gyermeket szül, mint korábban, ám ez alól kivétel a Budapestet is felölelő központi régió, ahol több nő arányaiban határozottan kevesebb gyermeket szül.

Nyugat-Dunántúlon is csökkent a szülőképes korú női népesség, akik a válság mélypontja óta arányaiban egyre több gyermeknek adnak életet, ám még mindig valamivel a 2008-as szint alatt van az ezer nőre jutó élveszületés.

A népességfogyás megállításának lenne módja, ám a valóságban a kormány mégsem tesz ezért igazi lépéseket. Ha tett volna, akkor a családtámogatások mellett az egészségügy rendbetételét és a prevenciót is prioritásként kezelte volna a nyolc éves kormányzása alatt, ám az ágazatot inkább háttérbe szorította.

A teljes összeállítást a 24.hu közli.

(forrás: 24.hu)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink