hirdetés
2019. április. 24., szerda - György.
hirdetés

Az anyagi helyzet és a sikeres gyógyulás

Az orvossal való együtt nem működés és ennek következményei jelentős anyagi terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre és ezzel együtt a közösségre. Ez a hatás megsokszorozódik a fejlődő országokban. Számos faktor, mint az életkor, a nem, az iskolázottság, az anyagi helyzet egyaránt kapcsolatba hozható az orvossal való együttműködéssel, írja a Webbeteg.

hirdetés

Felmérések támasztják alá, hogy az alacsonyabb szociális helyzetben lévők egészségi állapota és gyógyulási esélye kedvezőtlenebb az előnyösebb társadalmi helyzetben lévőkénél. Körükben magasabb a morbiditási és mortalitási ráta azon törekvések, erőfeszítések ellenére, amelyek a kedvező és a kevésbé kedvező anyagi helyzetben élők közötti szakadék áthidalására irányulnak. Mégis mi állhat ennek a hátterében? Társadalmi kirekesztettség, az egészségügyi intézmények elérhetetlensége, az egészségkárosító hatásoknak való kitettség vagy a szegénység?

Arról az elmúlt néhány évtizedig semmilyen adat nem állt rendelkezésre, hogy az orvos ténylegesen értékeli-e a beteg szociális-társadalmi helyzetét, mielőtt terápiát javasol neki. Dr. Ayesha Ashfaq és munkatársai kutatást végeztek egy állami és egy magánkórházban. Az orvos-beteg találkozókat rögzítették, és megfigyelték, hogy az orvos rákérdez-e a páciens foglalkozására, jövedelmére és a vele egy háztartásban élők számára. Ezen három szempontot figyelembe véve az orvos tudakozódását vagy megfelelőnek/nem megfelelőnek/teljesen hiányzónak minősítették. Az orvosok az esetek 72%-ában egyáltalán nem tettek fel kérdéseket a páciens anyagi helyzetével kapcsolatban, 27,5%-ban az erre irányuló kérdésfeltevés nem volt kielégítő, míg a páciensek 0,5%-ától tudakolt meg minden lényeges információt az orvosuk.

Az esetek jelentős részében az orvosok nem alkottak átfogó képet betegeik anyagi helyzetéről, annak ellenére, hogy ez egy rendkívül fontos tényező a betegek együttműködésében. Ez a megközelítés azonban meglehetősen kockázatos, tekintve, hogy így az előírt terápia nincsen a páciensek igényeihez és lehetőségeihez igazítva, így nagy valószínűséggel a doktor javaslatait nem fogják megfogadni. A magánkórházban az orvosok tettek lépéseket afelé, hogy képet kapjanak betegeik társadalmi helyzetéről, szemben az állami kórházban dolgozókkal.

A társadalmi státusz azonban más téren is kihat az orvos-beteg konzultációra. Egy az Oxford University és a University of New South Wales által kivitelezett kutatás világított rá arra, hogy a konzultáció hossza, a betegeknek átadott információ és a társadalmi helyzet között pozitív összefüggés van. A magasabb szociális helyzetben lévő betegek (kifejezetten a hölgyek) több kérdést tettek fel orvosaiknak, hosszabb és részletesebb magyarázatot sikerült kicsikarniuk. Az orvosok azonban maguktól is jóval több információt adtak át tanultabbnak, módosabbnak tűnő betegeiknek. Bizonyított tény, hogy az orvossal való együttműködés záloga az orvos-beteg konzultációval való elégedettség, amely az orvos által önként átadott információk, magyarázatok arányától függ. Ha az orvos meggyőződött arról, hogy a beteg valóban mindent megértett-e, és kérdésfeltevésre bátorított, ez növelte a páciens elégedettségét az orvos-beteg találkozóval. Hatékonyabb kooperációt eredményezett továbbá az is, ha az orvosok figyelembe vették betegeik eltérő kommunikációs képességeit, s saját beszédmódjukat is ehhez igyekeztek igazítani.

A teljes írás

(forrás: WEBBeteg)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés