hirdetés
2018. december. 17., hétfő - Lázár, Olimpia.
hirdetés

A tudat gyógyszerei és a szeretet

A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználásáról szervezett kerekasztal-beszélgetést a Károli Gáspár Egyetem és a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért. Többek között elhangzott: e szerek megfelelő használata révén a beteg rálát arra, hogy van egy igazi része, a szeretet, ami megadja számára a hatalmat, hogy megbirkózzon a fájdalommal.

hirdetés

A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználása a nemzetközi kutatások fényében - Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában című kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők először megpróbálták definiálni, hogy:

Mik is azok a pszichedelikus szerek?

Frecska Ede, a Debreceni Egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója bevezetésképp leszögezte: ezekről a szerekről mindenkinek nagyon határozott véleménye van teljesen bizonytalan forrásból.

Azt, hogy mennyire nincs tudásunk ezekkel a szerekkel kapcsolatban, jól mutatja, hogy rengeteg névvel illetjük, így pl. hallucinogénnek is nevezzük őket, holott nagyon ritkán okoznak hallucinációt, vagy pszichotomimetikumnak, ami a legrosszabb hozzáállás, mert a pszichózissal hozza őket összefüggésbe, folytatta Frecska Ede, aki saját definícióját a következőképp fogalmazta meg:

A gyakorló pszichiáter szempontjából a pszichedelikumok olyan pszichofarmakonok, amelyek nem elfojtanak pszichés fakultásokat, hanem megtámogatnak. A pszichiátriában jelenleg használt antipszichotikus szerek javarészt tompítók; példának okáért az antidepresszánsok sem hangulatjavítók – a depresszió egy intenzív negatív élmény, amit az antidepresszívumok elnyomnak, ugyanúgy, ahogy elnyomnák a romantikus szerelem érzését is.

A pszichedelikumok viszont meg tudnak segíteni pszichés fakultásokat (lásd többek közt Steven Barker, James Fadiman, Rick Strassman kutatásait), pl. fejlesztik a kreativitást, a morális érzéket, fokozzák az esztétikai élményt, a belátást, az önreflexiót. Ha egy beteg nem alkalmas pszichoterápiára, lehetséges, hogy pszichedelikumok segítségével eljut a belátásnak arra a szintjére, amikor már alkalmassá válik.

Márpedig ez utóbbi óriási eredmény, mivel, tette hozzá Frecska Ede, ő, mint zömmel akut osztályon dolgozó pszichiáter, azzal szembesül, hogy a betegek 90 százaléka nem alkalmas pszichoterápiára, nem rendelkezik azzal az önreflexiós képességgel, ami lehetővé tenné ezt a fajta munkát.

Másrészt a pszichedelikumok dekondicionáló hatásúak, leválasztanak a kulturálisan kondicionált perceptuális hozzáállásról, ez teszi őket alkalmassá az addikció kezelésére, zárta definícióját a pszichiáter.

Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Egyetem docense szerint keveset tudunk a pszichedelikumokról, azonban nem tudunk sokkal kevesebbet rólunk, mint a többi pszichoaktív szerről, pl. az antidepresszánsokról – annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pszichedelikumok sokkal inkább a tudatra hatnak.

Az, hogy keveset tudunk a pszichedelikumokról, elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kutatásukat az elmúlt 30 évben teljesen szokatlan módon annyira megnehezítették, hogy azok le is álltak. Az ezredfordulón azonban a kutatások örvendetesen felélénkültek, és szinte mindegyikük egy irányba mutat: a pszichedelikumok jól használhatók a terápiában, viszonylag kicsi kockázattal, tette hozzá Szummer Csaba.

Mi ezen szerek pozitív hatása?

- tette fel a kérdést a kerekasztal-beszélgetést vezető Bokor Petra pszichológus. Máté Gábor, magyar származású, Kanadában élő orvos saját tapasztalatáról számolt be: 5 éve Vancouverben vett részt először ayahuasca-ceremónián, amit egy perui sámán vezetett. Véleménye szerint két fontos dolog történik a pszichedelikus élmény során: az ember felnőtt szemmel rálát a fájdalomra, a gyermekkori érzelmi tapasztalatra, traumára, bántalmazásra, amit elszenvedett, ami elől addig egész életében menekült, és arra is rálát, hogy van egy igazi része az embernek, a szeretet, ami elől nem kell menekülni, ami megadja a hatalmat, hogy megbirkózzon ezzel a fájdalommal. Az ibogain pl. egyszeri alkalmazással olyan opiátfüggőket is elvonási tünetek nélkül lehoz a kábítószerről, akik korábban naponta szúrták magukat – nincs egy sem a nyugati orvosságok között, amelyik ilyen hatásos lenne, mondta Máté Gábor.

A pszichedelikus szerek nem jelentenek minden bajra megoldást, de felelőtlenség nem kutatni, nem használni őket, tette hozzá a drogfüggők gyógyításával is foglalkozó orvos.

Kapócs Gábor neurológus, a LAM főszerkesztője, a szentgotthárdi pszichiátriai intézet igazgatója, egészségpolitikus hozzászólásában kifejtette: a pszichedelikumok olyan tudatmódosító szerek, amelyek az ébren töltött idő több mint 90%-ára jellemző belső megéléshez képest egészen más élményvilágot adnak. Energetikailag nem nyomják le a tudatot, szemben a pszichiátriában használt gyakorlatilag összes gyógyszerrel, hanem egészen más minőséget adnak. Ez a más minőség vélhetőleg abból származik, hogy azok a szűrők, amelyek a központi idegrendszer bizonyos magjaihoz, a limbikus kéreg bizonyos elemeihez (pl. amigdala, parietális, azaz asszociatív kéreg) kötődnek, ezt a szűrő, gátló szerepüket e szerek hatására kevésbé töltik be, olyan agyterületek sokkal intenzívebb kapcsolatát teszik lehetővé, amelyek a normál tudatállapotban nem kapcsolódnak ilyen intenzíven össze.

Kapócs Gábor, aki jelenleg az EU legnagyobb krónikus pszichiátriai intézményét vezeti, elmondta: 234 betegük 72%-a krónikus skizofrén, akiknek legalább 60%-a maradványtünetekkel rendelkezik. A jelenleg használatos, immáron 3. generációs pszichiátriai szerek a társadalom szempontjából előnyös, az egyén számára kevésbé előnyös hatással vannak e betegek tudatára. Elviselhetővé teszik, főleg a környezet számára, az életüket, de ez nem megoldás. Minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy ezen szereknél hatásosabb, célzottabb, humánusabb kezelés jöjjön létre, az etikailag valid megközelítés. A pszichedelikumokban rejlő fantázia előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a tudományos kutatásokat, mondta az ideggyógyász.

Okoznak-e a pszichedelikumok addikciót?

Rácz József, a Magyar Addiktológiai Társaság leköszönő elnöke hozzászólásában azt a témát érintette, hogy vajon mennyire tartozik hosszá a pszichedelikumok hatásához, hogy régóta használt, rituális, tradicionális szerekről van szó? A szintetikus szerek molekuláris felépítésben azonosak vagy hasonlók ezekhez, folytatta, míg Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője azt a kérdést vetette fel, hogy vajon mennyire kiszámítható a pszichedelikumok hatása, és nem okoznak-e addikciót?

Válaszában Máté Gábor kifejtette: a pszichedelikumoknak nincs addikciós potenciáljuk, de veszélye valóban van a használatuknak, mert arra hajlamosakban ki tudnak váltani pszichotikus epizódot. Adhatóak lennének azonban szkizofréneknek vagy mániásoknak is, ha olyanok lennének a körülmények, hogy hosszabban kezelni lehetne őket, és a mellékhatásokat ki lehetne védeni – jelenleg ez nem így van, mert ezek a szerek illegálisak majdnem mindenütt, így azok, akik a leginkább rászorultak, nem tudják megkapni ezeket a kezeléseket.

Frecska Ede szerint a pszichedelikumokra nem alkalmazható a drog definíciója, mert a drog abban segít, hogy valaki leforduljon az életről - downer -, és ne kelljen tudatában lennie a problémáknak. Ebből a célból alkoholizálnak, ezért szednek benzodiazepineket az emberek (Magyarországon nincs háromszázezer pánikbeteg, aminek kezelésére a benzodiazepineket kitalálták, mégis ennyien szednek benzodiazepint, tette hozzá a pszichiáter). A pszichedelikumokra, így az ayahuascára viszont ez nem áll, mert amit el akarunk felejteni, az az ayahuasca-élmény közben előjön. Áll viszont a pszichedelikumokra a terápia definíciója: visszasegítik a pácienst az életbe, mert segítenek szembenézni a problémákkal, és segítenek abban, hogy a páciens élvezni tudja az életet.

Milyen a pszichiátria helyzete ma Magyarországon?

A pszichiátriának voltak hullámhegyei, pl. a 20. század elején a pszichoanalízis révén a század egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata volt, folytatta Frecska Ede. A biológiai pszichiátria trónfosztotta a pszichoanalízist, de nem segítette vissza a pszichiátriát a befolyásos pozícióba, sőt, azt se tudta elérni, hogy a többi medicinával egyenrangú legyen. Hiába volt az agy évtizede, az semmit nem hozott a pszichiátria gyakorlata számára, ma ugyanúgy kezeljük a szkizofréneket, depressziósokat, pánikbetegeket, szorongókat, mint annak előtte - nem volt nagy áttörés, azt is mondhatjuk, ahogy a mellékhatások egyik csoportját lecseréltük más mellékhatásokra. Az antidepresszánssal sikeresen kezeltek 60%-a is visszaesik, holott a WHO előrejelzése szerint a munkaképesség-csökkenést okozó betegségek közül a depresszió lesz az első 2030-ra. Ennyit tud a farmakoterápia. A pszichoterápia pedig leginkább csak magánpraxisban zajlik. A harmadik ág, a pszichoszociális rehabilitáció pedig Magyarországon leginkább csak a betegek tárolásáról szól. Tehát van probléma, szükség van valami újra – „ezért támogatom, hogy kutassuk a pszichedelikumokat” – indokolta hozzáállását Frecska Ede.

Bár mindegyik pszichiátriai gondozóban szükség lenne szociális munkásra, egész Budapesten csak két szociális munkás dolgozik ilyen állásban, tette hozzá Rácz József, és az addiktológia sajnos a napi politikai csatározások terepe, amit a tűcsere-program minapi megszüntetése is mutat.

„Hogy mit kutatunk, abba is beleszól a politika és az ideológia – nekünk, a szakmának a sarkunkra kell állni, hogy ennek véget vessünk”, foglalta össze Frecska Ede.

Elmondása szerint Kapócs Gábor is a pszichiátriai gyógyszeres kezelés eredménytelenségével szembesül a szentgotthárdi pszichiátriai intézetben, és ez az eredménytelenség katasztrófát jelent: Magyarországon nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után a pszichiátriai ellátás, és nem csak az addiktológia területe van igen komolyan elhanyagolva, hanem a gyermekpszichiátria is, ahol a szakember-ellátottság hiányosságai miatt több hónapos a várakozási idő krízisek esetén is.

David Healy amerikai pszichofarmakológus szerint a mentális egészségügy területén jelenleg a vezető halálokot a gyógyszermellékhatások jelentik.

Milyen a pszichedelikumok révén elért hatás tartóssága?

Önmagában az elért belátás nem elég, mondta Máté Gábor, hosszú távú gyakorlati praxisra is szükség van, különben a belátások csak emlékek maradnak. A világhoz való hozzáállásunk szokásai olyan erősek, hogy megváltoztatásukhoz munka kell. De ha az ember nem az élményt keresi – ez a különbség, a droghasználó csak az élményt keresi -, hanem a tanulást, az igazságot, ha arra kíváncsi, hogy mit mond neki az élmény a világról, önmagáról, a betegségéről, a viszonyairól, és amiket megtanul, belát az ayahuasca-ceremónia alatt, azokat feldolgozza és beintegrálja az életébe, akkor az egy idő után nagy különbséget fog jelenteni. Pusztán a szép tapasztalatok miatt nem jön a változás, de a tapasztalatokat nem fogja elfelejteni az ember. És a tapasztalatok időnként fájdalmasak vagy félelmetesek, ami nem baj, de természetesen azokat is fel kell dolgozni, értelmezni kell. Itt jön a terapeuta szerepe, folytatta a kanadai szakember, a szertartás után szükség van egy hosszabb feldolgozó szakaszra.

Szükséges a pszichedelikumokat kutatni és alkalmazni, hiszen „nem ismerünk semmit, ami jobb vagy hatékonyabb lenne a gyógyulást eredményező belátások elérése és integrálása érdekében”, nyomatékosította Máté Gábor.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés