2020. április. 04., szombat - Izidor.
hirdetés
hirdetés

A Dél-pesti Infarktus Regiszter és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter

A szívinfarktus epidemiológiai adatainak változása

A Dél-pesti Infarktus Regiszter 1970/71-ben működtetett betegségregiszter volt, a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter pedig a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet által 2010-ben pilot programként létrehozott, és 2014 óta törvényi felhatalmazás alapján működő országos lefedettségű online rendszer.

hirdetés

A heveny szívinfarktus évtizedek óta az ischaemiás szívbetegség egyik legjelentősebb megjelenési formájának számít. A betegség fontosságát jól jelzi, hogy igen meghatározó szerepet tölt be a rokkantsági és a halálozási statisztikában. A hirtelen elhalálozott betegek boncolási adatai alapján jelentősnek mondható azon esetek száma, amikor a heveny szívinfarktus olyan gyorsan vezet halálhoz, hogy a betegek egy része el sem jut a kórházba (prehospitális halálozás). Mindezen megfigyelések alapján már évtizedekkel ezelőtt is fontos feladatnak tűnt a szívinfarktus epidemiológiájának vizsgálata.

A Dél-pesti Infarktus Regiszter működése és a program során megismert adatok

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Irodája által koordinált Infarktus Regiszter vizsgálat 17 ország 19 centrumában működött. A program keretén belül standardizált kritériumok alapján, epidemiológiai módszerekkel vizsgáltuk a szívinfarktus előfordulási gyakoriságát, a prehospitális és a hospitális időszak eseményeit, valamint a betegek egyéves prognózisát. Az Országos Kardiológiai Intézet – majd később a Fővárosi István Kórház – által működtetett Infarktus Regiszter a főváros hat kerületében (IX., X., XVII., XVIII., XIX., XX. kerületek) végzett epidemiológiai vizsgálatot a WHO-program idején, illetve több évig a program lezárását követően. Magyarországon elsőként Gyárfás – a program vezetője – foglalta össze a betegség legfontosabb epidemiológiai adatait (1). A Dél-pesti Infarktus Regiszter 1971-től 1989-ig a Fővárosi István Kórházban működött, majd 1990. január 1-től az I., II., és XII. kerületekben folytatta tevékenységét. A szívinfarktus és a cukorbetegség gyakori együttes előfordulása miatt célszerűnek tűnt kiterjeszteni az epidemiológiai vizsgálatot a cukorbetegségre is. Ez a program 1992. január 1. és 1994. december 31. között működött.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

A nemzetközi kooperációban végzett adatgyűjtés 1970. március 15. és 1971. december 31. között zajlott, és ezen idő alatt 3847 betegre vonatkozó adatot rögzítettek. A program során a 20 évesnél idősebb lakosságot vizsgáltuk, és 10 000 lakosra számítva a férfiaknál 50,9-nek, míg a nőknél 23,7-nek találtuk az incidenciát. Az infarktus bekövetkezése tekintetében a férfiak relatív kockázata (életkortól függetlenül) 2,5-szer volt magasabb. Az incidencia a férfiaknál 40 éves kor után emelkedett meredeken, míg a nőknél 55 éves kortól nőtt meg jelentősen. Az évszaki adatok elemzése során azt találtuk, hogy a férfiaknál augusztusban, a nőknél pedig augusztus−szeptember hónapokban fordult elő a legkevesebb szívroham. A napi eloszlást vizsgálva a szívroham leggyakrabban hétfőn, a reggeli órákban (8−9 óra között) jelentkezett. Az infarktus miatt kezelt férfiak 43,8%-a, a nőknek pedig 39,3%-a volt életben 1 évvel az indexesemény után. A két nem közötti halálozás különbségét vizsgálva azt találtuk, hogy a nők magasabb halálozása az életkorbeli különbségekkel magyarázható.

Infarktus és Diabetes Regiszter

Az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával 1992. január 1. és 1994. december 31. között Budapest három kerületében (I., II. és XII.) működött betegségregiszter (hivatkozás), amelyben a kórházi kezelésben részesülő szívinfarktusos (N=1448), illetve diabéteszes betegek (N=2436) adatait rögzítettük. A II-es típusú cukorbetegek 14,8%-ánál már korábban is fordult elő szívinfarktus, és az infarktus miatt regisztrált betegek 21,6%-ának diabétesze is volt. A kórházi kezelés alatt a diabéteszes infarktusos betegek esetében 42,8%-os volt a kórházi halálozás, míg a nem diabéteszes betegeknél 29,4%. A diabéteszes betegek magasabb halálozási aránya nem állt összefüggésben a betegek életkorával.  

Infarktus Regiszter Pilóta Vizsgálat – a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter

Az Infarktus Regiszter újbóli működtetésének tervezése 2007-ben kezdődött. A tervezésnél abból indultunk ki, hogy a szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátási módja jelentősen megváltozott, mert az invazív kezelés vált általánossá. Sajnos azonban nem rendelkeztünk adatokkal a kezelés hazai eredményességéről, valamint a hozzáférhetőség arányáról. Magától értetődő módon azt a célt tűztük ki, hogy tekintsük át ennek a programnak megvalósulását, hiszen az invazív centrumok országos kiépítése és működtetése jelentős anyagi befektetéssel járt. Az Infarktus Regiszter Pilot Program − ipari támogatással − 2010. január 1-jén kezdte meg működését a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet és az Országos Tisztiorvosi Hivatal felügyelete alatt. A pilot időszak alatt – ami 2012. december 31-én zárult – egyértelművé vált, hogy szükséges és érdemes lenne lefolytatni egy adatgyűjtést. A működési költségeket kezdetben ipari támogatás, majd később az anyaintézet költségvetése biztosította. A program hivatalos elismerésének jelentős fejleményeként 2013-ban az Országgyűlés módosította az adatvédelmi törvényt, és szabályozta a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működését. A 2014-ben megjelent miniszteri rendelet 2014. január 1-től kötelezővé tette az adatszolgáltatást, és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetet jelölte meg a rendszer működtetőjeként, ám megoldatlanul hagyta a finanszírozás problémáját. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter program az első, és jelenleg az egyetlen kardiológiai program, amely jelentősége alapján törvényi szabályozásban részesült.

A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működésének fontosabb eredményei

Az incidencia vizsgálatára a főváros öt kerületében (II., III., IX., X. és XVII.), valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében került sor. A fővárosban 10 000 férfi lakosra vetítve 28,63, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig 32,49 volt az incidencia. A nőknél 16,21, illetve 18,59 volt az új események előfordulásának gyakorisága. Az országos nem- és korcsoportadatok felhasználása és az incidenciaadatok extrapolálása után megállapítottuk, hogy évente 20 000 új akut miokardiális előfordulásra számíthatunk Magyarországon (4).

A prehospitális halálozás adatait értékelve arra a megállapításra jutottunk, hogy a 30 napos halálozás 77,8%-a és az 1 éves halálozás 56,2%-a a prehospitális időszakban fordult elő (4).

Ami a kórházi ellátást illeti, elmondható, hogy az ST-elevációval járó szívinfarktus miatt kezelt betegek egyre nagyobb hányada kerül invazív centrumba. 2016-ban az invazív centrumban kezelt STEMI betegek aránya elérte a 92,6%-ot, a betegek 83,2%-ánál primer koronáriaintervencióra (PPCI) került sor. A thrombolysis aránya évek óta 0,5% alatt van. A nem ST-elevációval járó szívinfarktusos betegcsoportban (NSTEMI) PCI csak 56,7%-ban történt (5).

A NSZR-ben rögzített infarktusos betegek kórházi, 30 napos és 1 éves halálozását az alábbi táblázat mutatja be:

 

STEMI

NSTEMI

 

2014

2015

2016

2014

2015

2016

Kórházi halálozás (%)

8,3

8,4

9,6

6,6

7,4

7,8

30 napos halálozás (%)

13,2

12,9

13,5

11,3

11,8

12,0

PCI történt

8,8

9,1

9,8

5,1

5,8

6,5

1 éves halálozás (%)

21,4

19,9

20,5

23,3

23

24,9

PCI történt (%)

15,0

15,1

15,2

12,9

14,2

15

  1. táblázat: A NSZR-ben rögzített infarktusos betegek kórházi, 30 napos és 1 éves halálozása

A Dél-pesti Infarktus Regiszter és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatainak összevetése egyértelműen bizonyítja, hogy hazánkban az elmúlt évtizedekben lényegesen javult az infarktusos betegek prognózisa. Számszerű összehasonlításban azt láthatjuk, hogy a Dél-pesti Infarktus Regiszter adatai szerint Budapest 6 kerületében a heveny szívinfarktus incidenciája a 20 évesnél idősebb férfiak esetén 50,9/10 000, a nőknél 23,7/10 000 volt. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter felmérése szerint 2013-ban az incidencia a férfiak esetén 28,63-ra, illetve a nők esetén 16,2-re csökkent. Ha a nem és korcsoportok szerinti incidenciaértékeket országos szintre vetítjük, 1971-ben évi 25 000, 2013-ban 20 000 új infarktusos esemény fordult elő Magyarországon. Kezelés tekintetében elmondható, hogy az 1970-es években a koronáriaőrzőben történő kezelés volt az egyetlen lehetőség, amivel a szívinfarktusos betegek halálozását csökkenteni lehetett, ugyanis abban az időben nem állt rendelkezésre az életkilátások javítását eredményező gyógyszeres vagy eszközös kezelés. A Dél-pesti Infarktus Regiszter adatai szerint 1970/71-ben a vizsgált területen a betegek 6%-a került koronáriaőrzőbe. Ezzel szemben 2017-ben a STEMI diagnózissal kezelt betegek 94,4%-a szívkatéteres centrumban kapott kezelést, és a betegek 83,9%-ánál katéteres revaszkularizációra került sor. Ha a halálozási adatokat nézzük, akkor az 1970-es években az infarktus diagnózissal kórházban kezelt férfi betegek 56,2%-a, a nőknek pedig a 60,7%-a 1 éven belül meghalt. A NSZR adatai szerint 2016-ban a STEMI diagnózissal kezelt betegek esetén az 1 éves halálozás 20,5%, és amennyiben a kezelés során PCI történt, ennek aránya még kisebb, csupán 15,2%-os volt. Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a több évtizeddel ezelőtti adatokat a jelenlegi helyzettel összevetve hatalmas fejlődés rajzolódik ki a szívinfarktusos betegek ellátásában.

Irodalom:

  1. Gyárfás I, Csukás M: Az acut myocardialis infarctus epidemiológiai vizsgálata Dél-pest lakosságában. III. Az acut myocardialis infarctus korai ellátásának problémái. Népegészségügy 1976;57:152−164.
  2. Jánosi A, Ofner P, Winkler G, Szilárd TCs, Tóth E, Herpai Zs, Jánossy J. Myocardialis infarctus és diabetes mellitus: előfordulás, kezelés, prognózis. Orvosi Hetilap 1997;138:1243−1247.
  3. Jánosi A, Ofner P, Merkely B, Polgár P, Zámolyi K, Kiss RG, Édes I, Csapó K, Nagy L, Lupkovics G, et al. Short and long term prognosis of patients with myocardial infarction. Hungarian Myocardial Infarction Registry. Orvosi Hetilap 2013;154:1297−1302.

Jánosi A. Szívinfarktus 2016: gyakoriság, ellátás, prognózis. Cardiologia Hungarica 2017;47:336−340.

Prof. Dr. Jánosi András, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Nemzeti Szívinfarktus Regiszter, Budapest
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!