hirdetés
2019. szeptember. 22., vasárnap - Móric.
hirdetés

 

A Nagy Hatos

A személyiség hatodik dimenziója: mennyire hajlamos/képes ön mások becsapására? A machiavellista személyiségjegynek meglepő előnyei is vannak.

hirdetés

A pszichológusok sokáig azt gondolták, hogy egy-egy ember személyisége és várható viselkedése megítélhető mindösszesen öt dimenzió (személyiségjegy, személyiségvonás) felmérése alapján. Az először Goldberg (1993) által definiált ötdimenziós modellt Big Five-nak, azaz Nagy Ötösnek is nevezik, és a könnyebb megjegyezhetőség végett az OCEAN betűszóval összegzik, írta egy korábbi MedicalOnline-cikkben dr. Tariska Péter. A Nagy Ötös összetevői: Openness (érzelmekre, élményekre való nyitottság); Conscientiousness (céltudatosság); Extraversion (pozitív energia, önbizalom, társaságkedvelés); Agreeableness (kooperációra való hajlandóság); Neuroticism (kellemetlen érzelmekre, például szorongásra, dühre, depresszióra való fokozott hajlam). Mindegyik faktor különböző vonásokból áll. Mértékük számszerűsíthető, százalékban szokták kifejezni. Például ha a céltudatosság 80 százalékos, az arra utal, hogy viszonylag erős a vizsgált személy felelősségérzete, rendszeretete. Ennek a pozitív oldala a teljesítményorientáltság, megbízhatóság; negatív aspektusa a kényszerességre és munkamániára való fokozott hajlam. 

Napjainkban, mint arról a Journal of Research in Personality című szaklap tanulmánya beszámol, a pszichológusok egyre inkább elfogadják, hogy a Nagy Ötös hiányos, és kiegészítik egy hatodik, független dimenzióval, az őszinteség, becsületesség, szelídség kontra machiavellista személyiség dimenziójával (When the cat’s away, some mice will play: A basic trait account of dishonest behavior). A szerzők, Benjamin Hilbig és Ingo Zettler német és dán pszichológusok hozzáfogtak, hogy az elméleti megfontolások mellett kísérletekkel is alátámasszák ezen hatodik alapvető személyiségdimenzió létezését és a többi öttől való függetlenségét (a korábbi vizsgálatok önkitöltős kérdőíveken alapultak, amelyekben a vizsgálati alanyok megtippelték, hogy hogyan viselkednének bizonyos helyzetekben). Hilbig és Zettler kísérleteiben az egyes emberek őszinteség-faktorának értéke valóban előre jelezte, hogy az illető milyen mértékben fog csalni a különböző vizsgálati élethelyzetekben (88 kísérleti alany). Hat különböző helyzetben nézték meg a csalások mértékét, és az valóban nem mutatott összefüggést az egyéb személyiségjegyekkel, csak a machiavellista dimenzióval. (Az érdeklődők megcsinálhatják a 6 dimenziós személyiségfelmérő tesztet online.)

A machiavellista a definíciók szerint olyan ember, aki ügyesen manipulál, vezet félre másokat, és eszközként használja fel őket saját céljai elérésére, csalafinta, lelkiismeretlen és mohó. Mint a német–dán pszichológuspáros tanulmányáról beszámoló New Scientist-cikkben írja Clare Wilson, a Big Five egyik dimenziója, a kooperációra való hajlam valamilyen szempontból megközelíti a machiavellista dimenziót, de csak abból a szempontból, ahogy valaki reagál másokra, és arról nem nyújt információt, hogy az illető milyen viselkedéseket kezdeményez. A kooperációra való hajlam/agreeableness, más fordításban szeretetreméltóság, barátságosság dimenziója szól arról, hogy valaki mennyire türelmes és megbocsátó, de nem méri az aktívan kártékony viselkedést. A machiavellista dimenzió ennek a felmérésére képes.

Mint Clare Wilson cikkében olvashatjuk, a pszichológus-közösség egyre inkább elfogadja a Big Five Big Six-re, Nagy Hatosra módosítását, azonban a korábbi és az új modell alkalmazásával végzett vizsgálatok összehasonlíthatósága csorbát fog szenvedni. A cikkben idézett egyik pszichológus, Taya Cohen szerint azonban a machiavellista dimenzió felmérése alapvetően fontos pl. a munkahelyi integritás felbecslésében is: pontosan előre lehet jelezni általa, hogy egy adott dolgozó mennyire hajlamos munkaidőt elcsalni vagy munkahelyi felszereléseket, tárgyakat eltulajdonítani.

 

Szofisztikált társadalmi interakciók

Machiavelli neve a szociális – machiavellisztikus – intelligencia hipotézis tárgyalása kapcsán is felmerül a pszichológia és az evolúciós biológia tudományában. Eszerint az állatok agyának testükhöz mérten relatív növekedése – pl. a főemlősök esetében - amiatt következett be, hogy lépést tudjanak tartani a társadalomban élés követelményeivel: általánosságban minél szociálisabb egy állatfaj, annál nagyobb az agya, illetve pl. szociális rovarok, így méhek esetén a domináns királynőnek nagyobb az az agyterülete, amelyik a kognícióért felelős (Socially induced brain development in a facultatively eusocial sweat bee Megalopta genalis (Halictidae).

Richard Byrne és Nadia Corp pszichológusok pedig azt vizsgálták, hogy különböző fajta főemlősök milyen mértékben hajlamosak csalni és megcsalni a párjukat, és azt találták, hogy a csalás frekvenciája egyenesen arányos az adott faj átlagos agykéreg-térfogatával: a lemúrok kevésbé tudnak csalni, míg az orángutánok ügyesen taktikáznak. Mint Byrne magyarázza: a természetes szelekció előnyben részesíti a szofisztikált társadalmi interakcióra képes nagy agyakat, és ez alapjában véve nem jóra vagy rosszra tesz minket képessé, hanem mindkettőre: ha a kooperatív képességeket mérnénk, nem a csalási képességeket, minden bizonnyal hasonló eredményre jutnánk (Neocortex size predicts deception rate in primates).

Mint Peter Jonason kutatásaiból egyébként kiderül, ha egy férfi enyhén gonosz – machiavellisztikus intelligenciáját ügyesen használja erkölcsileg negatív irányba –, annak meglepő előnyei vannak: burjánzó szexuális életre nyílik lehetősége, mert sok nő szeret az ilyen férfiakkal egyéjszakás kalandba bocsátkozni. Férjnek azért zömmel nem ilyent választanának (Birds of a ‘‘bad’’ feather flock together: The Dark Triad and mate choice).

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink