Megfigyelésen alapuló vizsgálatok áttekintése
A metformin biztonságossága és hatásossága szívelégtelenségben szenvedő diabetesesek esetében
A szívelégtelenség a 2-es típusú diabeteses betegek súlyos és gyakori társbetegsége, ami jelentős morbiditással és mortalitással szövődik. A két betegség együttes jelenléte esetén az egy éven belüli morbiditás és mortalitás 20-30%-os, lényegesen magasabb, mint a csak az egyik betegségben szenvedők között.
Egyre nagyobb figyelem összpontosul a hiperglikémia szerepére és kezelési lehetőségeire szívelégtelenségben szenvedő betegek körében. Bár a szívelégtelenség kockázata a HbA1c emelkedésével jelentősen megnő, továbbra sem tisztázott, hogy mi a megfelelő vércukorcsökkentő terápia szívelégtelen, diabéteses betegek esetén. Korábban ebben a betegpopulációban a metformint alkalmatlannak tartották laktát acidózist okozó mellékhatása miatt, az utóbbi időben egyre több a bizonyíték arra, hogy a metformin biztonságosan alkalmazható szívelégtelen betegek esetében. A klinikai tapasztalat és megfigyeléses vizsgálatok azt mutatták, hogy a metforminhoz köthető laktát acidózis veszélye minimális, hasonló a más antidiabetikus gyógyszerek mellett észlelt gyakorisággal.
Betegek és módszerek
A szerzők a kontrollált vizsgálatok áttekintésével elemezték az összefüggést a metformin terápia és a morbiditás, mortalitás között szívelégtelen diabeteses betegek körében. A feldolgozásban szereplő vizsgálatokat 2 szerző egymástól függetlenül válogatta, értékelte. Jelen tanulmány elsődleges végpontja a bármilyen okból bekövetkező halálozás, másodlagos végpontja a bármilyen okból bekövetkező hospitalizáció és a szívelégtelenséghez köthető morbiditás és mortalitás volt. 12 994 citátumból 9 megfigyelésen alapuló vizsgálat került be az áttekintő közleménybe, legtöbbjüket 2010-ben publikálták. Kontrollált, randomizált vizsgálat a témában nem állt rendelkezésre. A metformin biztonságosságát és hatékonyságát két magas rizikójú alcsoportban - a csökkent ejekciós frakciójú szívbetegek és a krónikus vesebetegségben szenvedők között - külön is elemezték. A szerzők összehasonlították a laktát acidosis gyakoriságát a metformin terápiában részesülő és nem részesülő betegek esetében.
Eredmények
A kilenc vizsgálatban összesen 34 504 szívelégtelenségben szenvedő diabeteses beteg adatait értékelték, 6624 beteg (19%) szedett metformint. A legtöbb vizsgálatban a metformint más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal együtt alkalmazták, míg két vizsgálatban a metformin monoterápiában szerepelt. Három vizsgálatban (n=4605) a kontroll csoport betegei szulfonilurea monoterápiában, egy vizsgálatban (n=1306) életmódterápiában részesültek, két vizsgálatban (n= 14 253) a kontrollcsoportban szulfonilurea készítmények, nem szulfonilurea szekretagógok, α-glükozidáz gátlók és inzulin szerepeltek. A maradék három vizsgálatban a kontroll csoportban az összes antidiabetikus kezelési formát használták, beleértve a tiazolidinedion készítményeket és az inzulint is (n=7716). A kontroll csoportban a leggyakrabban használt szer a szulfonilurea volt, míg az újabb, inkretintengelyen ható gyógyszerek a kontroll csoportban nem szerepeltek.
A metformin használata mellett a mortalitás a kontroll (döntően szulfonilureát szedő) betegekhez képest alacsonyabb volt: 23% vs. 37% (korrigált kockázat: 0,80; 0,74-0,87; I²=15%; P<0,001). A mortalitás nem növekedett metformin szedés mellett csökkent bal kamra funkciójú betegek esetén (korrigált kockázat: 0,91; 0,72—1,14; I²=0%; P=0,34) és krónikus vesebetegek esetében sem (korrigált kockázat: 0,81; 0,64-1,02; P=0,08). A metformin kezelés szignifikáns csökkenést eredményezett a bármilyen okból bekövetkezett hospitalizációk számában a többi kezeléshez hasonlítva (34% vs. 64%; korrigált kockázat: 0,93; 0,89-0,98 I²=0%; P=0,01). Három vizsgálat értékelte a laktát acidózist, mint végpontot. Mind a háromban a laktát acidózis ritka megjelenéséről számoltak be, előfordulásában nem volt különbség a metformin kezelés és az egyéb antidiabetikus gyógyszerek összehasonlításakor.
Következtetések
A szívelégtelen betegek körében a diabetes mellitus incidenciája egyre nő. Jelen áttekintő vizsgálat eredményei alapján a metformin kezelés legalább olyan biztonságos, mint a többi antidiabetikus kezelés szívelégtelenségben szenvedő cukorbetegek esetében, beleértve a csökkent ejekciós frakciójú és a társuló, krónikus vesebetegségben szenvedő betegeket is. A fentiek alapján a metformin kezelés lehetséges választási lehetőség szívelégtelenségben szenvedő cukorbetegek antidiabetikus terápiájában
(Forrás: Eurich et al. Comparative saftey and effectiveness of metformin in patients with diabetes mellitus and heart failure Systematic review of observational studies involving 34000 patients Circ Heart Fail 2013;6;395-402)
