hirdetés
2019. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

A látásrehabilitáció lehetőségei Magyarországon

A látásrehabilitáció lehetőségei hazánkban jól kiépültek, és ma a legfontosabb feladat az információk hatékony terjesztése és a látásrehabilitáció lehetőségének felajánlása a rászorulók részére – írja a Medical Tribune cikkében dr. Németh János.

hirdetés

Hazánkban korábbi vizsgálataink alapján tudjuk, hogy évente több mint 6000 ember veszti el a látását (1, 2). A látássérültek száma ennél is nagyobb, de pontos számuk nem ismert. A társadalomnak, a szakmának és a kormányzatnak közösen két irányban kell erőfeszítéseket tennie. Az egyik az elkerülhető vakság, valamint látássérülés megelőzése, amely hatékony preventív programok bevezetésével és működtetésével lehetséges. A másik fontos feladat, hogy segítsünk azokon, akik már elvesztették látásukat vagy akiknek látásvesztése nem előzhető meg. Az ő esetükben a látásrehabilitáció széles körű alkalmazásával a személyes és társadalmi kedvezőtlen hatások igen jelentősen mérsékelhetők, és a személyes életvitel sikeresen javítható.

A szembetegek kezelése során a szakemberek mindent megtesznek a látás megőrzése érdekében. Azonban, ha a kezelésre későn érkezik a beteg vagy ha a kezelés más okból nem sikeres vagy nem lehetséges, akkor látássérülés vagy vakság alakul ki. Ilyenkor sok szemész azt mondja, hogy sajnos, már nincs további lehetőség; a betegség, a látássérülés már nem visszafordítható, a vakság már nem gyógyítható. Sokan azt mondják, hogy már nincs teendő, nincs segítség. A betegek elfogadják az orvosuk szavát, és beletörődnek a megváltoztathatatlanba, elfogadják látássérülésüket, vakságukat, és megpróbálják életüket ezzel összhangban átalakítani. De csak kevesen tudnak önállóan, rehabilitáció nélkül úgy alkalmazkodni ehhez az új élethelyzethez, hogy minimalizálják a látásvesztésük okozta hátrányokat. A többség esetében a vakság kialakulása, a súlyos látássérülés munkaképtelenné teszi az érintettet, korlátozza mozgását, akadályozza biztonságos életvitelét. Ezt nem szabad elfogadni, ebbe nem kell beletörődni, mert vakság kialakulása vagy látássérülés esetén is van még további segítség, és van még további teendő. A komplex rehabilitációval a látássérült vagy vak személy számára ugyanis vissza lehet adni a teljes élet lehetőségét. Vissza lehet adni a mozgás szabadságát, a munkaképességet, a biztonságos önálló életvitel lehetőségét.

 

Komplex rehabilitáció, elemi rehabilitáció 

A látássérültek komplex rehabilitációjának több részterülete van: orvosi, pedagógiai, foglalkozási és szociális rehabilitáció. Az elemi rehabilitáció azokra vonatkozik, akik felnőttkorban vesztik el látásukat. Az elemi rehabilitáció célja az, hogy elősegítse alkalmazkodásukat az új állapothoz, hogy ki tudják alakítani az új helyzetnek megfelelő életmódot, életformát, és elsajátítsák a szükséges segédeszközök használatát. Az elemi rehabilitáció a foglalkozási rehabilitáció sikeres kivitelezésének is előfeltétele.

A látásrehabilitáció során a klienseknek megtanítják azokat az alternatív speciális módszereket, amelyek segítségével maradványlátásukat sokkal hatékonyabban fel tudják használni, illetve a vakok esetén azokat a módszereket tanítják, amelyek révén más érzékszervek segítségével tudnak tájékozódni, írni-olvasni, dolgozni. Az elemi rehabilitáció történhet ambuláns, bentlakásos vagy otthon tanításos formában.

A látásrehabilitáció kezdetén komplexen felmérik a kliens maradványlátását (funkcionális látásvizsgálat), készségeit (tájékozódás, közlekedés, mindennapos tevékenységek területén), szociális helyzetét, és megbeszélik vele azt, hogy milyen tevékenységek végzéséhez kér segítséget, és ez milyen módon lehetséges, és mennyi időt igényel.

A felmért szükségletekre épülve az elemi rehabilitációs szolgáltatások a következők lehetnek: tájékozódás és közlekedés tanítása, mindennapos tevékenységek és életvitelt segítő eszközök tanítása, optikai segédeszközök használatának megtanítása, látástréning, a tapintható írás és olvasás tanítása, kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának tanítása, egyéni esetkezelésen alapuló szociális munka, kiegészítő szolgáltatások. A komplex rehabilitáció területeinek és az egyes szolgáltatásoknak a részletes leírása megtalálható a vonatkozó szakmai protokollban és mellékletében (3).

A látásrehabilitációt és a foglalkozási rehabilitációt különböző szolgáltatók nyújtják, ahol erre kiképzett szakemberek és személyzet dolgozik. A komplex rehabilitációs munkában részt vesznek szemész szakorvosok, gyógypedagógusok, rehabilitációs szakemberek, pszichológusok, szociális munkások, gyógytornászok, és speciális kérdésekben a team kiegészül még neurooftalmológus, neuropszichológus, logopédus és optometrista szakemberekkel is. Hazánkban a legnagyobb szolgáltató a Vakok Állami Intézete Budapesten, amelynek országos területi hálózata is részben már kiépült. Emellett több alapítvány és egyesület szolgáltat elemi és komplex rehabilitációt látássérültek és vakok számára.

 

Nehézségek

A látásrehabilitáció intézményrendszere hazánkban jól kiépült, és ma a legfontosabb feladat, hogy a rászorulók tudomást szerezzenek a látásrehabilitáció lehetőségeiről és azok elérhetőségéről. Sajnos a látásrehabilitáció fontossága és lehetőségei nem kellően ismertek hazánkban, sem a lakosság, sem a szakemberek körében. A tapasztalat ugyanis az, hogy a látássérültek, vakok nagy része nem kap vagy késve kap csak információt a látásrehabilitáció létéről, lehetőségeiről és jelentőségéről.

Ezen mindenképpen változtatni kell, és több ponton jelentős javulást kell elérnünk közös munkával. Egyrészt az általános egyetemi orvosképzés keretében több ismeretet kell adni erről az orvostanhallgatóknak, és például vizsgán való számonkéréssel növelni a kérdéskör jelentőségét. Nagyon hatékony a „saját élmény” biztosítása, amire a gyakorlati oktatás ad lehetőséget. Hasonlóan fontos hatékonyan oktatni a szemész szakorvosjelölteket a látásrehabilitációról.

A lakosságot is jobban kell informálni a vakság és látássérülés okairól, a megelőzési és rehabilitációs lehetőségekről. Erre jó lehetőséget nyújt a minden év októberének második csütörtökére kitűzött látás világnapja, vagy a szintén akkortájt zajló fehér bot napja, valamint az októberi látás hónapja. Ilyenkor számos televízió- és rádióműsorban esik szó a problémákról és a megoldásokról, konkrétan a látásrehabilitáció fontosságáról és lehetőségeiről is. Sok újság és internetes portál ad hírt az ekkor zajló eseményekről, és gyakran közölnek hosszabb információs anyagokat is.

Nagyon fontos, hogy a beteget kezelő szemorvos felhívja a beteg figyelmét a látássérülés tényére és arra, hogy ennek káros következményeit, hátrányait hatékonyan lehet csökkenteni vagy minimalizálni látásrehabilitációval. „Mivel a látásromlást okozó betegségek többségével az érintettek szemészorvoshoz (is) fordulnak, a szemész feladata és felelőssége a megfelelő orvosi kezelés mellett a beteg felvilágosítása és a rehabilitációs folyamat elindítása, ill. a beteg továbbküldése tanácsadó szolgálathoz vagy elemi, ill. komplex rehabilitációt végző intézménybe” (3). A szakmai irányelv szerint a szemészorvos fenti tájékoztatási és elindítási kötelezettsége minden olyan beteg esetében fennáll, akinek a látóélessége a jobban látó szemén 0,3-nél rosszabb, vagy látótere bármely irányban 30 foknál jobban beszűkült.

Fontos továbbá, hogy a látássérültet kezelő háziorvos is ajánlja a látásrehabilitációt a betegnek, ha az tanácsot kér tőle, vagy ha a látássérülés, vakság a háziorvos tudomására jut a szemészeti leletek alapján, vagy ha a beteg mozgása-viselkedése alapján ezt feltételezi. Ez utóbbi esetben természetesen szükség van szemészeti szakvizsgálatra is, hogy kiderüljön, van-e olyan komponens a látásromlás okai között, amely esetleg kezelhető vagy gyógyítható. 

 

Mit tett és tesz a szemészeti szakma a cél érdekében?

A Magyar Szemorvostársaság sokat igyekszik tenni a vakság és látássérülés megelőzése, valamint a vakok és látássérültek rehabilitációja érdekében. Kiindulásként nagyon fontos volt, hogy adatokat gyűjtsünk a hazai vaksági okokról, ami a teendők tervezésében fontos iránymutató (1, 2), jelenleg pedig zajlik egy nemzetközi szabványok szerinti (RAAB+DR), országos, reprezentatív szűrővizsgálat, amelynek eredményei választ adnak a vakság és látássérülés hazai gyakoriságára, okaira, földrajzi eloszlására.

Az elmúlt másfél évtized legfontosabb előrelépése a látásrehabilitáció területén dolgozó szakemberek és betegszervezetek összefogása volt a szociális tárca munkatársaival. Ennek keretében több mint egyéves munkával sikerült olyan koncepciót és tervet kialakítani, amely a későbbi fejlesztések motorja lett. A fejlesztések eredményeképpen a kezdeti évi 40 kliens/év kapacitás 1800 kliens/évre nőtt.

Fontos lépés volt az első tanácsadó szolgálat elindítása a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005-ben, amely az összekötő híd szerepét vállalta az egészségügyi ellátás és a vakok-látássérültek oktatási, valamint rehabilitációs intézményei között, és rámutatott a szoros együttműködés fontosságára (4, 5). A szemészszakmai berkeken belül a legnagyobb jelentőségű a látásrehabilitációról szóló szakmai protokoll megjelenése volt 2011-ben (3). A szakmai ismeretek hatékony terjesztése céljából 2010-től évente egynapos akkreditált továbbképző tanfolyamot is tartunk, amelyben szemészek, pszichológusok, pedagógusok és látásrehabilitációs szakemberek adnak elő, és a képzés gyakorlati bemutatót is tartalmaz.

A lakosság tájékoztatását hatásosan szolgálja az évente októberben tartott sajtókampány, amelyben közösen veszünk részt a vakok és gyengénlátók oktatásával és rehabilitációjával foglalkozó intézményekkel, valamint a látássérültek-vakok egyesületeivel, és az utóbbi években a kormányzat egészségügyi, illetve szociális tárcáinak vezetőivel.

 

Irodalom:

  1. Németh J, Frigyik A, Vastag O, Göcze P, Pető T, Elek I. Adatszolgáltatók: Vaksági okok Magyarországon. Szemészet 2005;142:127–33.
  2. Kiss H, Németh J. A vakság okai Magyarországon. Szemészet 2013;150;21–8.
  3. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakmai protokollja a felnőttkorban látássérültté vált személyek rehabilitációjáról. Egészségügyi Közlöny LXI. évfolyam 7. szám. 2011. március 29. 1532–43.
  4. Németh J. Tanácsadó Szolgálat a Látássérültekért Magyarországon. Szerkesztőségi közlemény. Szemészet 2006;143:137–8.
  5. Joszt L. Tanácsadó (counsellor) szolgálat a látássérültté vált személyekért a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Szemészet 2006;143:139–42.

 

Dr. Németh János, egyetemi tanár, az MTA doktora, Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés