hirdetés
hirdetés
2020. október. 23., péntek - KÖZT.KIKIÁLT., Gyöngyi.
hirdetés

A gyermekgyógyász szerepe a gyermekkori halláscsökkenések felismerésében 2. rész

Jól ismert, hogy az ép hallás a megfelelő beszédfejlődés – ezen keresztül pedig a testi és szellemi fejlődés – elengedhetetlen feltétele, és alapvetően szükséges a teljes értékű kommunikációhoz és a társadalomba való beilleszkedéshez is. Össztársadalmi feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten ezt mindenki számára biztosítsuk.

Az újszülöttkori hallásszűrést követően az újszülöttosztály, a gyermek háziorvosa és a szülők közötti kommunikációs nehézségek akadályozhatják a továbblépést a további vizsgálatokban, ezért fontos lenne a megfelelő információáramlás menetének kijelölése. Ennek lehetséges dokumentációja a zárójelentés, melyben fel kell tüntetni a hallásszűrés eredményét és szükség esetén a felkeresendő fül-orr-gégészeti vagy audiológiai szakrendelést. Sajnos az említett utak hazánkban csak egy-egy kisebb régióban kidolgozottak.Ezért fontos, hogy a gyermekgyógyászok ismerjék a hallásszűrés eredményének értékelését, és vegyék kezükbe az esetleges további teendők irányítását.

Első hallásvizsgálat - 5 évesen?

A genetikai eredetű megbetegedések esetében – amennyiben egyéb, gyermekgyógyász által felismert szindróma részjelenségeként számíthatunk halláscsökkenés lehetőségére (pl. Alport-szindróma, Usher-szindróma) – feltétlenül szükséges a rendszeres hallásvizsgálat.Genetikai vizsgálatra a nem szindrómás halláscsökkenések esetén is van lehetőség, ilyen esetekben a connexin 26 nevű fehérjét kódoló gént vizsgáljuk. A fejlődési rendellenesség vezetéses halláscsökkenést eredményezhet; a fül bármely fejlődési anomáliája esetén fokozott figyelmet igényel a hallás mérése.

Olyan terhességből született gyermekek esetében, ahol cytomegalovirus- (CMV) vagyrubeolafertőzésmumpsz vagy kanyaró, esetleg ototoxikus gyógyszerszedés ismert, a fokozott kockázat miatt rendszeres hallásvizsgálat szükséges. További kockázati tényező a koraszülés, a szülés alatti hypoxia, az alacsony Apgar-érték és a hyperbilirubinaemia is. A felsorolt esetekben különösen fontos az objektív hallásvizsgálat.

Amennyiben a gyermek beszédfejlődése nem indul meg időben (12–15 hónapos korban), illetve artikulációja elmarad az életkorának megfelelő szinttől, gondolni kell a háttérben húzódó esetleges halláscsökkenésre. Mivel Magyarországon az újszülöttkori hallásszűrés nem valósul meg teljeskörűen, objektív módon, a beszédfejlődés megfigyelése és az érintettek továbbirányítása különösen fontos feladata a védőnőnek és a gyermekorvosnak. Ha az újszülöttkori hallásszűrés eredménye nem megfelelő, mindenképpen szükséges a további vizsgálatok elvégzése.

Klinikánkon többször előfordult, hogy 5-6 éves korában még nem beszélő gyermekakkor először végzett hallásvizsgálata során derült fény a közepes súlyosságú vagy nagyfokú halláscsökkenésre. Ilyen esetekben a percepciós halláscsökkenés kórismézését követően biztosított hallókészülék rohamos ütemű beszédfejlődést eredményezett. A korábbi felismerés lehetővé tette volna a kortársakkal való fejlődést és a beszéd teljes értékű kialakulását.

A gyermekkori halláscsökkenések típusai és kezelése

A halláscsökkenés lehet vezetésespercepciós vagy kevert típusú.

A kisgyermekkorban kialakuló halláscsökkenések hátterében nagyrészt vezetéses típusúhalláscsökkenés (catarrhalis vagy serosus középfülgyulladás) áll, melynek oka a fülkürtműködés zavara. A fülkürtműködés helyreállítása (pl. orrcsepp, orrspray adása, gyulladáscsökkentő, esetleg antibiotikum alkalmazása) után a hallás rendeződhet.

Amennyiben tartósan (6 héten túl) fennáll a probléma, melynek oka lehet visszatérő nátha, allergia vagy megnagyobbodott orrmandula, a kóros állapot kezelése (például az adenoid vegetatio eltávolítása) nyomán a hallásprobléma általában megszűnik. Magyarországon első lépésként általában adenotomiát és esetleg ezzel egy időben paracentesist végzünk. Amennyiben a fülkürt szellőzése nem oldódik meg, ventilációs tubust helyezünk be a dobhártyába. Fontos felhívni a szülők figyelmét, hogy a ventilációs tubuson keresztül víz kerülhet a középfülbe uszodában, fürdésnél. Ennek megelőzésére javasolhatjuk egyéni védő fülilleszték készíttetését és használatát.

Kiemelt figyelemmel kell kísérni az anamnézisben szereplő bakteriális vagy vírusfertőzésen (meningitis, mumpsz, kanyaró, rubeola, Lyme-kór), traumán (zajexpozíció, fejsérülés) átesett, sugár- vagy kemoterápiás kezelésben részesült gyermekek rendszeres hallásvizsgálatát.

percepciós halláscsökkenések esetén a folyamat belsőfül (cochlearis) vagy idegi (retrocochlearis) eredetének megtalálása a cél. Amennyiben egyéb módon a hallás nem javítható, hallókészülék használata javasolt. Ennek indikálása fül-orr-gégész, audiológus szakorvos feladata, felírását audiológus szakorvos végzi. Szükség esetén minél előbb – a diagnózis felállítását követően lehetőleg azonnal – el kell látni a gyermeket hallókészülékkel.

Mindkét oldalra fül mögötti készülék javasolt a hallásküszöbnek megfelelő beállítással. A támogatási listán szereplő hallókészüléket 98%-os támogatással kaphatják a gyermekek a 2009. augusztus 16-tól érvényben lévő EüM rendelet szerint. Közgyógyellátottak számára a megjelölt készülékek teljes támogatással rendelhetők. A súlyos fokú, süketséggel határos vagy süket gyermekeket, akiknek a beszédfejlődése nagy teljesítményű hallókészülékkel sem kielégítő, cochlearis implantációval rehabilitálhatjuk. A műtéti beavatkozásra az egyetemi fül-orr-gégészeti klinikákon (Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen) van lehetőség. Az OEP teljes mértékben támogatja mind az implantátum, mind a beültetés költségeit. A hallókészülékkel vagy implantátummal ellátott gyermekeknél nagyon fontos a hallás- és beszédfejlesztés, mely szurdopedagógus segítségével valósulhat meg.

Időszakos ellenőrzés szükséges

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a gyermekorvosnak tájékozódnia kell, hogy az újszülöttnél megtörtént-e a hallásszűrés, és ha igen, milyen módszerrel. Amennyiben nem objektív vizsgálatra (otoakusztikus emisszió mérésére vagy BERA-vizsgálatra) került sor, úgy a gyermekorvos lehetőség szerint irányítsa a gyermeket olyan rendelésre, ahol ezt elvégzik. Ha otoakusztikus emisszió nem váltható ki, a vizsgálatot 6 hetes korban meg kell ismételni.Figyelemmel kell kísérni minden gyermek beszédfejlődését, és amennyiben eltérés, lemaradás mutatkozik, hallásvizsgálatra kell irányítani a gyermeket. Időszakosan szubjektív vizsgálatokkal tájékozódni kell a gyermek hallásáról, és a javasolt hallásszűrések eredményét ellenőrizni szükséges. Különös figyelmet kell fordítani a hallásfejlődés szempontjából fokozott kockázati tényezőkkel rendelkező gyermekek rendszeres hallásvizsgálatára.

Amennyiben az objektív hallásszűrést akadályozó tényezők (finanszírozási problémák) ellenére megvalósul a szülők, védőnők, gyermekorvosok, fül-orr-gégészek és audiológusok együttműködése, és lehetőségeink megfelelően hasznosulnak, a hallássérült gyermekeket teljes értékűen beilleszthetjük a társadalomba. Ennek feltétele a korai felismerés, a korai rehabilitáció és a megfelelő fejlesztés.

Dr. Gáborján Anita
a szerző cikkei

(forrás: Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink