0+0=0
Indul a béralku: el kéne húzni néhány széket az asztaltól!
A rezidensek által indított vonatra most hirtelen mindenki fel akar szállni, ki ezért, ki azért, ki amazért. A vonat ugyan indul, csakhogy ahhoz kevés a tüzelőanyag, hogy ez a mozdony mindenkit elhúzzon. Ma kezdődnek a tárgyalások a béremelésről.
A rezidensek közel egy éve kizárólag saját érdekeik érvényesítéséért indultak harcba. Mire bérküzdelmük kellően eszkalálódott – s környező országokban zajló hasonló karakterű csaták bebizonyították, hogy lehet nyerni – megjelentek a „pártoló” tagok, s a harcostársak is. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyes egyedül a Magyar Orvosi Kamara vezetői támogatták a kezdetektől nyilatkozataikban a fiatal doktorok küzdelmét, tevőlegesen azonban tehetetlenek voltak. Mivel a köztestületnek nincsenek szakszervezeti jogosítványa, így helyette az egyik szatellit szervezete, a Magyar Orvosok Szövetsége szállt be az arénába. Ők az önként vállalható túlmunka megtagadására biztatták, és bíztatják ma is kortól és nemtől függetlenül kollégáikat.
A Papp Magor és Bélteczki János nevével fémjelzett mozgalmak mellett most, amikor a bérküzdelmek láthatóan a finisükhöz értek, érdekes módon hirtelen többen is helyet kértek a három szereplő mellett a tárgyalóasznál. Többek között a Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke, Balogh Zoltán is, aki az elmúlt majd egy évben egyszer sem hallatta hangját e témában, most viszont hóna alatt a Semmelweis Tervvel – mint kérdésünkre elmondta – igyekszik az Arany János utcai tárgyalásokra. S egyre többen beszélnek arról, hogy a bérrendezés nem korlátozódhat kizárólag a rezidensekre, s véleményüket osztja a tárca is.
Nincs ezzel semmi baj, hiszen az államtitkárság azt kommunikálja hosszú hónapok óta, hogy elsőrendű feladata a humánerőforrás krízis megoldása, az orvosi- és szakdolgozói életpályamodell felállítása. Ennek keretében sok, a probléma horderejéhez képest „apró” programról, s ezekhez társított néhány milliárd forintról beszélt az ágazatért felelős államtitkár, Szócska Miklós. November közepén például bejelentette, hogy január elejére írják ki azokat az ösztöndíj programokat, amelyek már a szakorvosok, szakdolgozók támogatását is tartalmazzák, ez 9 milliárd forintos tételt jelent, s beszélt arról is, hogy a foglalkoztatási támogatásra 6,5 milliárd forint áll az intézmények rendelkezésére. November végén az Inforádiónak azt nyilatkozta, hogy jövőre „40 milliárd forintot meghaladó forrás tud mozogni a bérekben”.
Ennek az ügynek az az egyik legnagyobb rákfenéje, hogy miközben nem látni egy olyan átfogó koncepciót, amelyből egyértelműen kiderülne, hogy mikor, milyen ütemben, milyen mértékben, s az ágazat mely dolgozóinak bérét rendeznék, egymással feleselő számok tömege hangzik el. A fent idézett államtitkári nyilatkozat mellett, Szócska Miklós maga is többször beszélt arról, hogy a chipsadóból 15 milliárdos tételre számíthat az ágazat, melyet teljes egészében a bérek rendezésére kívánnak fordítani, miközben a törvény 20 milliárdos tételt tartalmaz ezen a bevételi soron. Hallani TÁMOP programokról, az Új Széchenyi Tervről is, mint esetleges forrásról. Ám az egyszerű halandók számára ma már követhetetlen, hogy ezek többletpénzt jelentenek-e, vagy a korábban már beharangozott összegeket takarják. Az már csak ráadás, hogy az eredetileg szintén bérrendezésre szánt baleseti adó 24 milliárdja hol hasznosul majd. Úgy hírlik, hogy a Matolcsy féle tárca ezt az összeget a kieső járulékbevételek pótlására „tartogatja”. S végül egy igazi gyöngyszem: az Arany János utcai folyosókon azt suttogják, hogy az ez évi E-alap ismét „jól teljesít majd”, a várható 12 milliárdos szuficitjét szintén a lázongás csillapítására fordítanák.
A zűrzavar érthető: Sinkó Eszter számítása szerint, ahhoz, hogy egy évig plusz százezer forintot kapjanak az orvosok és havi ötvenezret a szakdolgozók százmilliárd forintra lenne szükség. Ennyi plusz pénz most azonban nincs.
Érthető, hogy a tárca mindenkinek (értsd: orvosnak, nővérnek, szakdolgozónak) próbál megfelelni. Ám ahhoz, hogy a béremelés mértéke érezhető legyen, megálljt parancsoljon a nemzetközi piacképes orvosok elvándorlásának, dönteni, rangsorolni kell. Egy politikusnak épp ez a dolga. A sok kicsi sokra megy elve, ebben a helyzetben már nem érvényesül. Tisztességesebb és egyértelműen ki kell mondani: most a betegellátás biztonsága érdekében kinek kell elsőbbséget élveznie, s elhúzni néhány széket az asztal mellől.
