Újraértékelték az elektrosokk egykori eredményeit
A korabeli dokumentumok felülvizsgálatával igyekeztek megállapítani, valójában milyen eredményt hozott első alkalmazása során az elektrosokk – írja a Semmelweis Figyelő.
Az elektrosokk terápia bevezetése a pszichiátria lényeges mérföldkövét jelentette az 1930-as években, emlékeztet a honlap. Kidolgozója, dr. Meduna László a mentális betegségek biológiai megközelítésének egyik vezető alakjává vált.
A magyar orvos úgy vélte, hogy az epilepsziás izom-összehúzódások javíthatnak a skizofrén betegek állapotán, sőt, akár meg is gyógyíthatják őket. Ennek megfelelően az első kezeléssorozatot 1934-ben 26 skizofréniás páciensen végezték el, és az eredmények átütő sikerről tanúskodtak.
Most a Semmelweis Egyetem munkatársainak közreműködésével újraértékelték a fellelhető betegkartonokat. Újradiagnosztizálták a betegeket a jelenleg hatályos kritériumrendszernek megfelelően, valamint egy háromfokozatú skálán (nem javult, javult vagy gyógyult) értékelték a terápia rövid távú eredményét. S úgy találták, hogy a kezelés valójában nem volt sikeres a skizofréniás betegnél.
A skizofrénia 1930-as években alkalmazott tág fogalma magyarázza az ellentmondást a korabeli és a mai szemmel vizsgált eredmények között. (Akkoriban a tudathasadáshoz soroltak bizonyos érzelmi zavarokat is.) A kutatók azt találták, hogy leginkább akut, bipoláris vagy depresszív zavaros kórképnél jelentkezett javulás az elektrosokk terápia révén – olvasható a Semmelweis Figyelő cikkében.
