Új terápiás lehetőségeket alapozhatnak meg a Lendületesek
Az autoimmun hátterű ízületi gyulladások, például a rheumatoid arthritis, hatvan-nyolcvanezer ember életét keserítik meg Magyarországon. Németh Tamás, az MTA–SE Lendület Transzlációs Reumatológiai Kutatócsoport vezetője szerint rajtuk úgy lehet a legjobban segíteni, ha új támadási célpontokat azonosítunk a jövőbeli gyógyszerek számára. Egy ilyen célpont lehet a szinoviális fibroblaszt nevű sejt, amelynek jelátviteli folyamatait igyekszik feltérképezni a kutatócsoport.
Manapság sok szó esik a tudomány világában és a közbeszédben is az autoimmun betegségekről. Kérdés, hogy ennek oka a betegségek gyakoribb előfordulása vagy a diagnosztizálás hatékonyabbá válása. Németh Tamás, az MTA–SE Lendület Transzlációs Reumatológiai Kutatócsoport vezetője szerint valószínűleg mindkettő.
„A növekvő számok mögött ott van az egyre kifinomultabb diagnosztika is. Régebben számos autoimmun ízületi gyulladás esetében azt mondhatták, hogy azt egyszerűen »reuma« okozza, miközben a valódi ok sok esetben nem volt ismert – vélekedik a kutató. – Ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy bizonyos környezeti tényezők – például egyes táplálkozási hatások, vegyszerek vagy újabb fertőző ágensek – valóban azt eredményezik, hogy egyre több szisztémás autoimmun betegség, azon belül egyre több autoimmun ízületi gyulladás alakul ki.”
Az MTA–SE Lendület Transzlációs Reumatológiai Kutatócsoport az autoimmun ízületi gyulladások kialakulásának (patomechanizmusának) megértésével foglalkozik. Ezeket a betegségeket nem közvetlenül fertőzések okozzák, esetükben az immunrendszer nem megfelelő szabályozottsága miatt az immunsejtek a szervezet saját sejtjei és molekulái ellen fordulnak. Ezek az ízületi gyulladások viszonylag gyakoriak: a legismertebb típus, a rheumatoid arthritis Magyarországon körülbelül hatvan-hetvenezer beteget érint.
És ez csak az autoimmun ízületi gyulladások egyik formája. E betegségek hatására az ízületek duzzanata és krónikus fájdalma alakulhat ki, a gyulladás pedig ízületi deformitásokhoz, súlyos esetben akár munkaképtelenséghez vezethet. Összességében tehát egy sok ember életminőségét jelentősen rontó betegségcsoportról van szó.
„Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben számos újabb terápia jelent meg a rheumatoid arthritis kezelésében, gyakorló klinikusként (a nemzetközi adatokkal összhangban) a mindennapokban több olyan beteggel találkozom, aki a jelenleg elérhető kezelési módokra egyáltalán nem vagy csak részlegesen reagál – mondja Németh Tamás, a Lendület Program támogatásával alakult kutatócsoport vezetője. – Így hatalmas szükség van újabb terápiák és gyógyszerek kifejlesztésére, amihez viszont újabb támadáspontok azonosítására van szükség.”
A kutatócsoport vizsgálatai a szinoviális fibroblasztokra koncentrálnak. A fibroblasztok kötőszöveti eredetű sejtek, a nevükben szereplő szinoviális jelző arra utal, hogy az ízületi belhártyát (a szinoviumot) részben ezek a fibroblasztok építik fel. Nyugalmi, gyulladásmentes körülmények között a szinoviális fibroblasztok nélkülözhetetlen szerepet játszanak az ízületek megfelelő működésének biztosításában, például olyan (kenő)anyagokat termelnek, amelyek az ízületi folyadékba kerülve hozzájárulnak a mozgás gördülékenységéhez.
Az autoimmun ízületi gyulladás során ezeknek a fibroblasztoknak a működése megváltozik: az ízületi környezet állandóságát biztosító alkotóelemből agresszív, tumorszerű tulajdonságokkal bíró sejttípussá alakulnak át. Így pedig az immunsejtekkel együtt részt vesznek az ízületi gyulladások, például a rheumatoid arthritis kialakításában, a porcszövet és a csontok károsításában. A fibroblasztok eközben további immunsejteket vonzanak a helyszínre, sőt maguk is migrálni kezdenek, és korábbi „röghöz kötött” életmódjukat feladva vándorló sejtekké alakulhatnak át.
A kutatók fő célja, hogy minél pontosabban megértsék a fibroblasztok jelátviteli folyamatait, és feltárják, a gyulladásos környezetben hogyan képesek feldolgozni az őket körülvevő sejtekből származó jeleket, és hogyan tudnak erre reagálni. Ez azért rendkívül fontos, mert miközben ezek a sejtek érdemben nem vesznek részt a külső kórokozók elleni védekezésben, az autoimmun arthritisekben a szinoviális fibroblasztok egyfajta karmesterszerepet játszanak – érvel Németh Tamás. – Ha jobban megismerjük a jelátviteli folyamataikat, és esetleg célzottan tudnánk a jövőben gátolni a szinoviális fibroblasztokat, akkor talán lehetőségünk lenne úgy kezelni az autoimmun ízületi gyulladásban szenvedő betegeket, hogy az immunrendszer általános (például fertőzések elleni) működését ne csökkentsük.”
A szisztémás autoimmun betegségek ellen jelenleg használt összes terápia ugyanis egyúttal gátolja az immunrendszer rendes működését is. Így a kezelés mellékhatása sokszor a megnövekedett fertőzéskockázat, és – minthogy az immunrendszer nemcsak a külső, de a belső fenyegetésektől is véd bennünket –, esetleg a megnövekedett daganatkialakulási kockázat is. Viszont mivel a szinoviális fibroblasztok nem immunsejtek, elméletben akár úgy is lehetne őket blokkolni, hogy az immunrendszer működése eközben nem szenvedne érdemi kárt. Mindemellett pedig a jelenlegi terápiákra nem vagy csak részlegesen reagáló betegek is kezelhetővé válhatnának.
További részletek az mta.hu weboldalán
