hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

 

Új fegyver a hepatitis C elleni harcban

A hepatitis C vírusa (HCV) humán géneket is igénybe vesz a szaporodásához, így kézenfekvő alternatívaként kínálkozik egy olyan új terápiás módszer kidolgozása, mely nem magának a kórokozónak, hanem a folyamatban részt vevő emberi géneknek a célbavételével akadályozza a vírus replikációját.

A HCV-fertőzés az esetek jelentős hányadában – 70–80 százalékában – májelégtelenség vagy májrák kialakulásának veszélyével fenyeget, egyben a transzplantáció leggyakoribb javallata, ezért régi törekvés, hogy hatásos módszert találjunk az infekció megszüntetésére.
Az eddigi gyakorlatként alkalmazott tartós (6–11 hónapos) peg-interferon- és ribavirinterápia a betegek jelentős hányadánál nem hozza meg a kívánt eredményt, másoknál pedig a jelentős mellékhatások miatt kell lemondani a további kezelésről. Több próbálkozás történt már abban az irányban, hogy a virális enzimek célba vételével akadályozzák a kórokozó szaporodását, de a HCV gyors mutációs képessége miatt reális veszélyt jelent a rezisztens törzsek kialakulása. A fentiek alapján logikus következtetésnek tűnik, hogy a vírus helyett a gazdaszervezet azon tényezőit célozzuk meg, melyek alapvetően fontosak a vírus életében.
Amerikai kutatók a Cell Host & Microbe című lapban számoltak be arról, hogy legalább 100 génről sikerült bebizonyítaniuk, hogy szerepet játszik a vírus szaporodásában, és ezek között vannak olyanok is, melyek gátlásával megtorpanásra lehetett késztetni a replikációs folyamatot sejttenyészetben.
Korábban kísérleteztek már hasonlóval más betegségek, többek között az influenza, valamint a West Nile vírus és a HIV okozta fertőzésekben. Következő lépésként azt kell feltárni, hogy e gének milyen molekuláris mechanizmuson keresztül támogatják a vírus szaporodását, ami elvezetheti a kutatókat a legkedvezőbb terápiás célponthoz.

Dr. Simonfalvi Ildikó

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink