Miért születik több fiú?

Az már régóta ismert, hogy világszerte közel két százalékkal több fiú születik, mint kislány. De nem mindig és nem mindenütt ilyen arányban. Amikor két évtizede megszűnt az NDK és egyesült a két Németország, 1991-ben a keleti tartományokban hirtelen lecsökkent a fiúszületések száma, és megváltozott a férfi/nő arány. Az okot az anyákat ért fokozott stresszben találták meg.

A Berkeley Egyetemen kutató Ralph Catalano és Tim Bruckner hasonló következtetésre jutottak: ők a természeti csapások után született fiúk számának apadását regisztrálták felméréseik során. 1976-ban Olaszországban súlyos katasztrófához vezetett, amikor az Icmes vállalat sevesói üzeméből nagymennyiségű dioxin került a környezetbe. Devra Davis, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem toxikológusa a tragédiát követően hét éven át vizsgálta az érintetteket, majd a Journal of Enviromental Health folyóiratban közzétette az eredményt: kétszeresére nőtt közösségükben a lányszülések száma.

A kirívó rendellenességek is hozzájárultak ahhoz, hogy a neves tudományos folyóirat, a Nature felhívására kutatás kezdődjön a fiú/lány születési arány okának és esetleges befolyásolásának a vizsgálatára. Ennek keretében Kristen Navara, az amerikai Georgiai Egyetem (Athens) biológusa 1997–2006 között 202 országból gyűjtött be és dolgozott fel adatokat. Megállapította, hogy a nőnemű élve született csecsemők aránya világátlagban 48,6 százalék, ám ezen belül Afrikában 49,3. Az is egyértelművé vált, hogy a fiúk aránya a fejlett országokban is a születési hely földrajzi szélességével arányosan nő. Azaz a zordabb éghajlat több, a nőket védelmezni képes férfit igényel.

Angelo Cagnacci, a modenai szülészeti klinika professzora kutatásai szerint az évszak is befolyásolja a férfi/nő arányt. A Human Reproduction folyóiratban közzétett tanulmánya alapján ősszel több fiú, tavasszal meg több lány fogan. Alexander Lerchl, a brémai Jacobs Egyetem szaporodás-biológusa úgy véli, ennek oka az lehet, hogy az apák spermájában a téli viszontagságokra készülve megnő, tavasszal meg ellenkezőleg, visszaesik a petesejtet megtermékenyítő Y-kromoszómák száma. A nők ugyanis mindig XX, a férfiak pedig XY ivari kromoszómával rendelkeznek.

Cagnacci professzor 10 000 szülésnél elemezte az anyák alkatát is. Azt találta, hogy kistermetű, karcsú, 54 kilogrammnál könnyebb anyáknál megfordult a fiú/lány arány, 100 lánnyal szemben csak 98 fiú született. Azaz a gyengébb felépítésű, törékenyebb anyák a szaporítási képességet kevésbé „továbbadó” lányokat szültek. Az erőteljesebb alkatú anyák esetén viszont a fiúk száma 110-re emelkedett. A londoni University College antropológusa, Ruth Mace Etiópiában a nagyon sanyarú körülmények között élő anyák utódait vizsgálta, és ugyancsak azt állapította meg, hogy a lefogyott, társadalmilag is alávetett anyák a szokványos fiú/lány aránynál kevesebb fiút szültek, még az afrikai átlagnál is kevesebbet. Sok szakember, köztük a kenti Sarah Johns szociológus a szülők társadalmi, gazdasági és egészségügyi helyzetét elemezve jutott arra a statisztikákkal is igazolt következtetésre, hogy az egészséges, jómódú, hosszú és nyugodt életre számító anyák és az egészségesen élő, férfias, erőteljes alkatú apák házasságából érzékelhetően több fiú születik, mint lány. A német kutatók körében mindazonáltal sokat emlegetnek egy kirívó ellenpéldát. Wolfgang Klement korábbi gazdasági- és munkaügyi miniszter feleségének ugyanis öt gyermeke született – és valamennyi lány. Márpedig ők mindenben megfelelnek a többfiús „szabályoknak”. Klement tréfásan azzal magyarázza a bőséges lányáldást, hogy „csak a jóérzésű, érzékeny lelkű férfiak nemzenek lányokat”.