Miért nem hal meg a ráksejt?

Az élő szervezetek szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a genetikai információ megmaradjon és megfelelő formában adódjon tovább. Csakhogy a sejtosztódáskor a sejtek örökítőanyagát tartalmazó kromoszómák „telomer” nevű végei megrövidülnek. A sorozatos sejtosztódások miatt ez a rövidülés egy idő után a további osztódás gátjává válhat, ennek következtében a sejt elöregszik, nem képes tovább osztódni, majd elpusztul – magyarázta el a problémát Kopper László professzor, a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének igazgatója.

A 2009-es orvosi Nobel-díjjal elismert három kutató közül Elizabeth H. Blackburn és Jack W. Szostak fedezte fel, hogy a telomer nevű rész védi meg a kromoszómákat az információvesztéstől. Carol W. Greider és Elizabeth Blackburn pedig azonosította a telomeráz nevű enzimet, amely a telomerek szintéziséért és fenntartásáért felel. A három kutató testvériesen osztozik a Nobel-díjjal járó tízmillió svéd koronán – egyformán a teljes összeg harmadát kapja. Az ünnepélyes átadásra december elején kerül sor Stockholmban.

Szostak és Blackburn 1980 óta vizsgálta a sejtosztódás folyamatát. Elizabeth Blackburn akkori doktoranduszával, Carol Greiderrel együtt 1984-ben találta meg egysejtű csillósokban (ciliophora) a telomeráz enzimet. Egészen pontosan az ifjú kutató, Greider ment be még 1984 karácsonyának első napján is a laborba, hogy ellenőrizze a kísérletek állását. Akkor fedezte fel a telomeráz enzim jelenlétére utaló jeleket. Blackburnnel hamarosan sikerült elkülöníteni ezt az enzimet – eredményüket már 1985-ben publikálták. (Amerikai kutatók tavaly határozták meg a daganatos sejtek osztódásában kulcsszerepet játszó telomeráz fehérje szerkezetét.)

Ha a telomer rövid, a sejt a végét járja. Ha azonban a telomeráz szint magas, a telomer nem rövidül, a sejtpusztulás eltolódik. Ez a helyzet a rákos sejtek döntő többségénél, ezért van az, hogy a daganatos sejtek szinte örökéletűek. Kopper László szerint a telomeráz gátlásával el lehetne érni, hogy a korlátlanul szaporodó daganatos sejtek osztódása leálljon, így a burjánzásnak indult rákos szövet ne növekedjen tovább. A fehérje éppen ezért egyike annak a 20–30 molekulának, amelyeket a világ gyógyszergyárai fejlesztéseikkel évek óta célba vesznek. A Népszabadság már beszámolt arról, hogy jelenleg is folyik kísérleti fázisban lévő vizsgálat, amelyben telomerázgátló molekula is szerepel, a klinikai alkalmazásig azonban ilyen szer még nem jutott el.

NÉVJEGY
Elizabeth H. Blackburn az ausztráliai Hobartban 1948-ban született. Melbourne-ben, és az angliai Cambridge-ben tanult. Az Egyesült Államokban dolgozott a Yale Egyetemen, majd a Berkeley-n, 1990 óta a San Franciscó-i Egyetem professzora. A Time magazin 2007-ben a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.

Carol W. Greider 1961-ben született San Diegóban. A Berkeley-n 1987-ben szerezte meg PhD-jét – témavezetője éppen Elizabeth H. Blackburn volt. 1997 óta a baltimore-i Johns Hopkins Orvosegyetem genetikaprofesszora.

Jack W. Szostak 1952-ben Londonban született. Kanadában nőtt fel. A montreali McGill Egyetemen, majd a New York-i Cornell Egyetemen tanult. 1979-től a Harvard Orvosegyetemen kutat, és a Howard Hughes Orvosintézettel is kooperál.