Miért múlik a véradókon a betegek élete?
Miért nincs működőképes mesterséges vér, miért nem tudjuk kiiktatni a vércsoportokat, hogy mindenki kaphasson vért mindenkitől? Vagy mégis megoldható mindez? Az Index cikke.
A japán védelmi minisztérium orvosi kutatóintézete néhány napja előállt egy egészen ígéretesnek tűnő fejlesztéssel. Azt állítják, hogy a folyadékot bárki kaphatja, függetlenül a vércsoportjától, és nagyban javítja a túlélési esélyeit a vészes vérveszteséggel járó balesetek után. A japán mesterséges vér, amelyet a Transfusion című vérátömlesztéssel foglalkozó szakfolyóiratban publikáltak, szinte túl jó, hogy igaz legyen. A művérben az oxigénszállításért felelős vörösvértesteket apró, sejthártyával burkolt hemoglobin hólyagocskák (vezikulák) helyettesítik, míg a véralvadást intéző vérlemezkéket hasonló módon csomagolt fehérjék pótolják. Ezeket a “sejteket” a vérplazmával megegyező összetételű folyadékba keverik, és máris átömleszthetővé válik a sérült alany szervezetébe. Nyulakon működött a dolog, legalábbis egy részükön, írja a lap, a többi közt jelezve: a természetes vérrel nemcsak az a baj, hogy eleve kevés van belőle, de nagyon gyorsan meg is romlik. A vérlemezkéket általában csak pár napig lehet eltartani (de egy hétnél tovább gyakorlatilag lehetetlen). Eközben pedig folyamatosan rázni kell őket, különben összeállnak, és a készítmény használhatatlanná válik. A vörösvértestek nagyjából három hétig tárolhatók, hűtve. Ehhez képest a japán mesterséges vér egy évig hűtés nélkül is megőrzi szavatosságát.
Érdekes módon, míg hemoglobin alapú mesterséges vért még soha nem engedélyezett az amerikai gyógyszerügyi hatóság (az FDA), addig egy PFC alapú vérpótlót már igen, bár azt is kivonták a piacról később, felhasználás technikai nehézségei miatt. A perfluor-karbonok képesek visszafordíthatóan megkötni, majd leadni az oxigént, vagyis alkalmasak lehetnek a tüdő és a szövetek közötti oxigénszállításra. Sőt, a perfluorkarbon-alapú folyadékokat be is lehet lélegezni, és a tüdőben a folyadék és a kapillárisok között oxigéncsere zajlik le.
Bár a véradást teljesen nem küszöböli ki, a vércsoportok okozta inkompatibilitás kikerülhető úgy, ha a levett vérből valahogy eltüntetjük az immunválaszt kiváltó molekulákat. Erre az A-vércsoport esetében egyes bélbaktériumok enzimjei alkalmasak lehetnek. A kanadai Brit Columbia-i Egyetem kutatói olyan bélbaktériumokat kerestek, amelyek a bélfalról eszegetik a mucin nevű cukorláncokat is tartalmazó fehérjéket. Ezek a molekulák szerkezetükben hasonlók a második leggyakoribb vércsoportot, az A-t meghatározó sejtfelszíni cukorláncokhoz, így a baktériumok enzimjei ez utóbbiakat is képesek lebontani.
Emberi székletmintákból izolálták a bélbaktériumok DNS-ét, benne a cukorláncbontó enzimek génjeivel. Ezeket E. coli baktériumokba ültették, majd tesztelték őket, hogy képesek-e bontani az A-vércsoportú vér vörösvértestjein lévő cukormolekulákat. És igen, képesek voltak, vagyis a teljes vérmennyiség harmadát kitevő A-vércsoportú vérből gyakorlatilag 0-s vércsoportú vért csináltak, ami mindenkinek adható. Ezzel elméletben az univerzálisan felhasználható vér hozzáférhetőségét meg lehetne többszörözni. Arról azonban semmit sem tudni, hogy ezek az enzimek okoznak-e bármi mást a vérben, ami problémákat okozhat.
