Mi korlátozza az élettartamunkat?
A világ legidősebb asszonyának vérét vizsgálva holland kutatók egy lépéssel közelebb jutottak annak megfejtéséhez, hogy miért halunk meg. Elképzelhető, hogy a megfiatalítás egy módszerét is felfedezték.
Hendrikje van Andel-Schipper 1890-ben született, és 2005-ben bekövetkezett halála előtt egy ideig ő volt a világ legidősebb asszonya. Mint Andy Coghlan írja a New Scientistben megjelent cikkében, van Andel-Schippernek semmilyen kardiovaszkuláris vagy kognitív betegsége nem volt. Az asszony halála előtt felajánlotta majdani holttestét tudományos vizsgálatokra, és hozzájárult, hogy nevével együtt minden vizsgálati eredmény is nyilvánosságra kerülhessen.
Az eredmények egy részét most közölték a holland kutatók (VU University Medical Center, Amsterdam) a Genome Researche című szaklapban (Somatic mutations found in the healthy blood compartment of a 115-yr-old woman demonstrate oligoclonal hematopoiesis).
Henne Holstege, a tanulmány vezető szerzője a New Scientistnek elmondta: az eredmények alapján arra a talán nem meglepő következtetésre jutottak, hogy az élettartamunkat végső soron az határozza meg, milyen kapacitása van az őssejtjeinknek. Van Andel-Schipper asszony esetében ugyanis azt találták, hogy a halála idején vett vérben található fehérvérsejtek mindössze két őssejtből származtak, azaz a többi őssejtje már kimerült és elpusztult. (Ennek megállapításához a fehérvérsejtek mutációs mintázatát tanulmányozták, ami a különböző fehérvérsejtek között olyan hasonló volt, hogy azok csak két közeli rokonságban álló „anya”-őssejtből származhattak.)
Ráadásul a fehérvérsejtjeinek nagyon rövidek voltak a telomerái, átlagosan 17-szer rövidebbek, mint (ritkán osztódó) agysejtjeinek telomerái.
Henne Holstege szerint mindannyian kb. húszezer hemopoetikus őssejttel születünk, amelyek közül általában kb. ezer az aktív, ebből az ezer őssejtből származnak az aktuálisan szervezetünkben keringő vérsejtek. Ahogy idősödünk, az aktív őssejtek száma csökken, telomerájuk rövidül, majd bekövetkezik az őssejt-kifáradás, azaz az őssejtek halála.
Van Andel-Schipper asszony esete az első, amikor kutatók megvizsgálták valakinél, hogy az élete során milyen szomatikus mutációkat halmozott fel. Az idős asszony esetében a fehérvérsejtekben talált mutációk mind ártalmatlanok voltak, azaz különlegesen jó hatásfokkal működtek a DNS-javító mechanizmusai, illetve a veszélyes mutációt hordozó sejteket is kiválóan el tudta távolítani az immunrendszere.
Holstege és munkatársai szerint eredményeik alapján elképzelhető, hogy meg lehet fiatalítani idős embereket azzal a módszerrel, hogy születésük körül kinyert és tárolt őssejtjeiket (ezek még mentesek a szomatikus mutációktól és a telomerájuk is teljes hosszúságú) a későbbiek során visszajuttatják a szervezetükbe. A holland kutatók a továbbiakban van Andel-Schipper asszony és Alzheimer-kórban szenvedők genomjának összehasonlításával azt akarják kideríteni, hogy milyen genetikai tényezők védenek e demenciafajta ellen.
