Miért van valami, ahelyett, hogy nem lenne semmi?
Letehetetlenül izgalmas tudomány
Lehet, hogy számítógépes szimulációban élünk? Lehet, hogy az olvasó az idők végezetéig végtelen sokszor fogja még elolvasni ezt a cikket? Lehet, hogy különböző univerzumokban minden történetünk minden lehetséges változata épp most történik? Lehet, mondja Brian Greene fizikus, akinek tudományos-ismeretterjesztő könyve a paralel univerzumokról második hónapja tartja izgalomban az angolszász világot.
Húrelméletről szóló könyve, a The Elegant Universe (Elegáns világegyetem) bestseller, és minden bizonnyal az lesz az idén megjelent The Hidden Reality (Rejtett valóság) is, amely a multiverzumokról beszél a laikusok számára is érthetően, élvezhetően.
A New Scientistnek adott interjúban Greene leszögezi: ha a multiverzum-elmélet helyes, nehéz elképzelni bármit, ami annál felkavaróbb lehetne – ezért is fontos, hogy a nagyközönség már akkor meg tudjon ismerkedni a hozzá tartozó tudománnyal, amíg az készülőben van, azaz még nem bizonyított. Jelenleg annyit mondhatunk: elképzelhető, hogy a világegyetemünk csak egy a sok közül. Ha követjük a fizika mai alapvető elméleteit azok logikai, matematikai végkövetkeztetéseiig, mind a párhuzamos univerzumok valamilyen fajtájának feltételezéséhez vezetnek. Nehezebb elkerülni ezt az elképzelést, mint feltételezni – teszi hozzá a fizikus, aki könyvében kilenc fajta multiverzumot mutat be, amelyek közül lehet, hogy egy vagy kettő a reális, esetleg mind vagy egyik sem.
Végtelen sokszor fogja még elolvasni ezt a cikket
A multiverzum-forgatókönyvek közül az egyik szerint a mi univerzumunk Nagy Bummja nem egyedi eset volt, hanem a big bang-ek száma végtelen – ha a tér végtelen. Ráadásul, ha a tér végtelen, elég csak a saját univerzumunkat venni, amely a végtelenségig fog tágulni, ezért benne a dolgok elrendeződése végtelenszer fog ismétlődni, így Ön is végtelen sokszor fogja még elolvasni ezt a cikket, netán végtelen számú változata olvassa végtelen számú univerzumban – szólítja meg az olvasót az interjú szerzője, Amanda Gefter. Sőt, kontráz Greene: minden lehetséges történés épp megtörténik valahol valamelyik univerzumban.
Egy másik multiverzum-szcenárió szerint számítógépes szimulációban élünk – Greene számára ez kevéssé valószínű, mint mondja, elég csak a saját gyerekeit megfigyelni, azok olyan valószínűtlen és váratlan viselkedéseket tudnak produkálni, amit kompjúter aligha találna ki (persze azt is hozzáteszi, hogy egy elég jó számítógép azért megbírkózna a feladattal). Vígasztalásul hozzáteszi: és ha szimulációban élünk, akkor mi van? Számít az valamit? Bizonyos szempontból nem: a világ attól még ugyanolyan érdekes hely lenne, és a tény, hogy arra használhatjuk az agyunkat, hogy bepillantsunk a világ titkaiba, egyenesen lenyűgőző – még akkor is, ha az agyunk is szimulált.
A holografikus változat szerint a mi három dimenziós világunk egy kétdimenziós párhuzamos univerzum holografikus kivetülése – ezt az elképzelést egy tucat éve vetette fel Juan Maldacena, és a The Hidden Reality szerzőjének ez az egyik kedvence, ezzel foglalkozik könyvében a legalaposabban. Mint az interjúban hozzáteszi, a szívéhez legközelebb mégis a membrán-multiverzum elmélete áll: ez a húrelméletből következő elképzelés azt mondja, hogy egy olyan membránon élünk, amely egy többdimenziós térben lebeg.
Multimédia musical: Ikarusz, apja figyelmeztetése ellenére egy fekete lyukhoz repül közel űrhajójával...
Brian Greene egyébként nemcsak ismeretterjesztő könyvekkel népszerűsíti a fizikát, hanem multimédia musicalt is ír. Fekete lyukakról és időutazásról szóló művét a harmadik World Science Festival-on adták elő; az évente megrendezett fesztivált szintén Greene szervezi New Yorkban.
A forgatókönyv Dédalosz és Ikarusz történetét gondolja újra. Az eredeti sztori szerint a krétai Minósz király fogságából a kézműves Dédalosz úgy próbálta kiszabadítani magát és fiát, hogy szárnyakat ragasztott, és arra is figyelmeztette Ikaroszt, ne repüljön közel a Naphoz, mert az elolvasztja a viaszt. Greene űrtörténetében a fiú apja figyelmeztetése ellenére egy fekete lyukhoz repül közel űrhajójával, miközben a Proxima Centauri, a Naphoz legközelebbi csillag felé halad az expedíciójuk. Márpedig egy fekete lyuk közelében a külső világhoz képest roppant lelassul az idő, így több ezer év eltelik, mire a fekete lyukat megkerülve a fiú visszatér. A musicalhez Philip Glass szerezte a zenét, és maga Brian Greene azt vallja, hogy ha nem fizikus lenne, akkor zenével foglalkozna, mert az közvetlenül összeköt minket valami transzcendentálissal, valami örökkel. Persze a tudomány is ilyen – teszi hozzá. Ha éjszakánként nem tud aludni, azon a réges régi kérdésen töpreng, hogy miért van valami, ahelyett, hogy nem lenne semmi? Miért nem a semmi van?
