Kutatók a koronavírusról

Figyelmeztetés! Az alábbi szöveg nem hatósági vagy orvosi tájékoztatás, nem is a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása, hanem egy ismeretterjesztő írás arról, mit tud a tudomány most – 2020. január 31-én – az új vírusról és a járványról.

Egyelőre emelkednek a számok

A járvány jelenlegi epicentruma Kínára korlátozódik, Kínán kívüli megbetegedéseket csupán behurcolt esetek, illetve kisebb, jól elszigetelt terjedési események formájában ismerünk. Az írás elkészültének idején (2020. január 31.) már 9776 esetről és 213 halálozásról tudunk, de sajnos a számok napról napra drasztikus módon emelkednek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) január 30-án kihirdette az nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet (Public Health Emergency of International Concern), ami nem a határok lezárását vagy a repülőjáratok azonnali leállítását jelenti, hanem sokkal inkább erőforrások mozgósítását teszi lehetővé, emellett nagyobb mozgásteret biztosít a WHO számára. A legfőbb baj a pánik és a diagnosztikai, egészségügyi ellátórendszerek extrém leterhelése az ilyen helyzetek során. A járványügyi korlátozások emellett komoly gazdasági visszahatással is járnak, melyek a társadalom több szintjén is érzékelhetők.

A SARS-hoz hasonló az új vírus

A vírus egy úgynevezett zoonózis (állatról emberre terjedő betegség) egyelőre ismeretlen természetes gazdával. Csak annyi biztos, hogy a SARS- (Severe Acute Respiratory Syndrome) vírushoz és a Közel-Keleten jelenleg is felbukkanó MERS- (Middle East Respiratory Syndrome) koronavírushoz hasonlóan denevérekben van a jelenlegi járványos vírus genetikai „elődje”. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy egy direkt terjedés történt-e a denevérről az emberre, vagy esetleg egy köztigazda is szerepet játszhatott, hasonlóan a 2002–2003-as SARS koronavírus-járványhoz. A vírus az újonnan felbukkanó fertőző betegségek kategóriájába tartozik, annak ellenére is, hogy genetikai hasonlósága a SARS-vírussal körülbelül 80%-os. Feltételezhetően a vírus jelenlegi formájában nemrég jöhetett létre és kerülhetett az emberi populációba.

Az első feltételezések szerint a járvány egy vuhani piacról indult, de ezt az újabb vizsgálati eredmények már erősen megkérdőjelezik. A piacon több környezeti mintából is kimutatták a kórokozót (ezt okozhatta egy egyszerű tüsszentés is), de sajnos a hordozó állat már nagy valószínűséggel nem volt a piacon, mire a hatóság odaért, így ez a kérdés nyitva marad. Az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy sok kezdeti fertőzött nem volt kapcsolatban a piaccal, így a pontos földrajzi forrás sem tisztázott még.

A denevérekről 15 éve ismert, hogy úgynevezett SARS-szerű koronavírusokat hordoznak világszerte. Ami a hasonló gazdaváltási eseményeket lehetővé teszi, az maga az ember, hiszen olyan mértékű változást okoztunk a bolygón (túlnépesedés, erdőirtások, városiasodás, klímaváltozás stb.), ami nagymértékben emeli a „találkozások” számát olyan mikrobákkal, amelyek több százmillió éve már léteznek. Az elmúlt évtizedben hazánkban is folytatott denevérvirológiai kutatásoknak köszönhetően már jól ismert a denevér-koronavírusok földrajzi elterjedése, genetikai diverzitása és evolúciós mechanizmusaik, így ez a mostani esemény is várható volt.

Tünetek, megbetegedések, halálozás

A vírus az influenzához hasonló klinikai tüneteket produkál, amelyek szinte minden esetben lázzal kezdődnek, és jellemzően száraz köhögés jelentkezik. A betegség súlyosbodásakor nehézlégzés, légszomj, majd a legsúlyosabb esetekben tüdőgyulladás alakul ki. Ritkábban egyéb tünetek is társulhatnak, mint például izomfájdalom, fejfájás vagy torokfájás. Az első komolyabb összefoglaló klinikai tanulmány (Chen és mtsai, The Lancet, 2020. jan. 29.) szerint a fertőzöttek átlagéletkora 55 év körül van, míg a fertőződés valószínűsége fiatalabb szervezeteknél kisebb (10-15%). A tanulmány azonban kitér arra is, hogy a betegek felének egyéb krónikus betegsége is volt. Jelenleg a halálozási arányról nem lehet releváns tájékoztatást adni, hiszen a betegek jelentős része még kórházi ápolást igényel, sok esetben állapotuk kritikus, és a fertőzés kimenetele kétséges. Az eddigi adatokból úgy tűnik azonban, hogy a halálozási arány nem fogja meghaladni a 2002–2003-as SARS-járványét.

A vírus terjedése

A legfőbb kihívás most a beteg emberek gyors felismerése és annak megakadályozása, hogy átadják a vírust másoknak (a transzmissziós hálózat minél gyorsabb megtörése). A fő problémát az enyhe megbetegedések vagy akár a tünetmentes hordozók jelentik, akik kiesnek a gyors felismerhetőség és diagnosztika hatásköréből. Ez azért nagy baj, mert ezek az emberek enyhe tünetekkel (melyek sok esetben kevésbé felismerhetők) adhatják tovább a vírust, sokszor az orvost sem keresik fel jelentéktelen tüneteikkel. Így nehéz időben elkülöníteni őket és visszakövetni, hogy kivel kerültek kapcsolatba. Az enyhe tünetekkel járó járványok megfékezése sokkal nagyobb feladat, mint egy súlyos tünetekkel jelentkező fertőző betegségé. Az enyhe vagy tünetmentes esetek száma azonban szerencsére alacsony. Ami még rendkívül fontos lenne most világszerte, hogy az egészségügyi dolgozók megfelelő védőfelszerelésben dolgozzanak a gyanús vagy már igazoltan fertőzött betegekkel, jól használják, és valóban használják is azokat. A SARS-világjárvány (pandémia) idejében úgynevezett szuperterjesztőként számos egészségügyi dolgozó játszott kulcsszerepet a járvány kiteljesedésében, mivel egymaga (munkájából adódóan) számos emberrel érintkezve jóval több embert fertőzött meg, mint egy átlagos beteg.

Jelenleg a legfontosabb kérdés, hogy a Kínán kívüli országokban sikerül-e az elszigetelést fenntartani. Tovább nőnek-e az esetszámok a helyi fertőzések hatására, vagy sikerül visszaszorítani a fertőzés terjedését? Amennyiben sikerül minden behurcolt esetet is gyorsan izolálni, úgy nem jönnek létre újabb fertőzési láncolatok Kínán kívül, így a járvány megfékezhetővé válik.

Már elindult a vakcinafejlesztés

Persze feltehető a kérdés, hogy tanultunk-e valamit az eddigi nagy járványokból. Jobban reagált-e a világ, mint korábban? A válasz: határozottan igen! Napokon belül ismertté és elérhetővé váltak a vírus genomjának adatai, így nagyon gyorsan elkészült az első diagnosztikai teszt, melyet világszerte elérhetővé tettek. A WHO egész sor eljárásrendet és technikai javaslatot dolgozott ki a járvány kezelésére. Világszerte számos kutatói hálózat jött létre korábban, éppen az ilyen helyzetek kezelésére, és ezek most „éles üzemmódba” váltottak. Már megismertük a vírus receptorhasználatát, elindult a vakcinafejlesztés. Az elmúlt években számos akadémiai és gyógyszeripari kutatólaboratórium kezdte meg a munkát egy koronavírus-vakcina kifejlesztésére, tehát szerencsére azt mondhatjuk, hogy vannak próbálkozások, előkísérletek. Jó esetben a jelenlegi új vírust csak integrálni kell a meglévő kísérletekhez, de még így is több év lehet, mire a hatékony vakcina ténylegesen forgalomba is kerül.

A fertőzés klinikai tüneteit hetek alatt megismertük, a vírus evolúciós változásait gyakorlatilag betegről betegre követhetjük. Folyamatos kockázatelemzés és adatközlés zajlik több tudományos műhelyből is világszerte. Tulajdonképpen minden fegyver a kezünkben van, kérdés, hogy jól használjuk-e.

Arról, hogy mi várható, és mit tehetünk a kutatók szerint a vírus ellen, az Akadémia portálján olvashatnak bővebben.

Az összeállítás szerzőiről:

Prof. dr. Jakab Ferenc a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának egyetemi tanára, a kar tudományos dékánhelyettese, a Szentágothai János Kutatóközpont tudományos vezetője, a Virológiai Kutatócsoport vezetője. Dr. Kemenesi Gábor Junior Prima díjas kutató, a Természettudományi Kar egyetemi adjunktusa, a Virológiai Kutatócsoport tagja.