Ingatag az orvoslás tudományos alapja?
Az orvostudományi kutatások több mint fele esetében az eredmény nem állja ki az ellenőrzés próbáját. Sürgősen szükség van egy olyan metódus kidolgozására, amely biztosítja a publikált felfedezések megismétlésének lehetőségét. A Reproducibility Initiative kezdeményezője, Elizabeth Iorns bemutatja ennek egy lehetséges módját. A cél a legfontosabb és legmegalapozottabb tudományos eredmények megtalálása.
A reprodukálhatóság a tudomány alapja – írja a rákkutató Elizabeth Iorns a New Scientistben megjelent cikkében. A tudományos tényeknek ki kell állniuk az ismételt ellenőrzések próbáját – csak az ilyen eredményeket nevezhetjük tudományos ténynek. Persze még az ily módon tesztelt tényeket is felülírhatja az idő, ahogy például a newtoni mechanika Einstein általános relativitáselméletének speciális esetévé vált, vagy a korábban mantraszerűen ismételgetett „tény”: egy gén – egy fehérje - a DNS transzkripciójának és transzlációjának egy lehetséges, de speciális esetévé vált.
A tudományos publikáció egyik célja – folytatja a kaliforniai tudós -, hogy az eredmények megfelelő részletességű megosztása révén más kutatócsoportok megismételhessék azokat, és építkezhessenek a tényekre további munkájuk során.
Azonban napjainkban több írás is felhívta a figyelmet arra, hogy döbbenetesen sok publikált kutatási eredmény nem reprodukálható, a legszélesebb tudományterületek esetén, a rákbiológiától kezdve a pszichológiáig.
A Bayer gyógyszergyár például a Nature Reviews Drug Discovery című folyóiratban tette közzé, hogy a lehetséges gyógyszer-támadáspontokat azonosító tanulmányok kétharmadának eredményeit nem lehetett reprodukálni (Believe it or not: how much can we rely on published data on potential drug targets?).
A kudarc aránya még ennél is magasabb a Bayer egyik riválisa, az Amgen szerint: a gyógyszergyár onkológiai és hematológiai kutatói az elmúlt évtizedben megvizsgáltak 53 igen ígéretesnek tűnő eredményt, és ezek közül 47-ről derült ki, hogy nem reprodukálható (Drug development: Raise standards for preclinical cancer research).
Mivel a gyógyszergyárak folyamatosan fürkészik a szakirodalmat ígéretes, a gyógyszerfejlesztés során haszonnal felhasználható eredményeket közlő publikációkat keresve, eredményeik alapján megbecsülhető, hogy az orvostudományi kutatások következtetéseinek milyen aránya reprodukálhatatlan. Mint Elizabeth Iorns kijelenti cikkében: az „eredmények” többsége megismételhetetlen.
Ennek okai sokfélék – folytatja a rákkutató. A természeti világ komplex, és a kísérleti módszer nem mindig képes lefedni az összes lehetséges variációt. A kutatás-finanszírozás szűkös, és nő az egyre gyorsabb publikálás iránti igény. A kutatók szeretnék, ha hitük beigazolódna, és több éves kemény munkájuk eredménnyel zárulna. Ráadásul egy-egy kutató nem érthet az összes eljáráshoz, aminek ismerete szükséges egy magas impaktfaktorú tanulmány létrehozásához.
Azonban e kudarcnak magas ára van, amit az is fokoz, hogy sokszor az eredménytelen reprodukálási kísérletek publikálatlanok maradnak, így mások újra megismétlik a kudarcos vizsgálatokat. A mai gyors világban tehát ki kell találni valami újat, hiszen a tudomány bevett önjavító mechanizmusa túl lassú és hatékonytalan.
Vannak, akik a reprodukálhatatlan kutatások publikálóinak büntetését javasolják, azonban Elizabeth Iorns véleménye az, hogy van ennél jobb módszer is: jutalmazni kellene azokat a kutatókat, akik lehetővé teszik a legfontosabb eredményeik független megismétlését – még azok publikálása előtt vagy a publikáció megjelenése után közvetlenül.
Elizabeth Iorns szerint ez alapvetően javítana a tudomány minőségén, így az egész társadalom hasznára válna – ezért létrehozta a Reproducibility Initiative-ot, amely biztosítja a hozzá forduló kutatók eredményeinek független validálását.
Hogyan működik ez a kezdeményezés? A tudósok benyújtják hozzájuk azokat a tanulmányaikat, amelyek eredményeit szeretnék megismételtetni. Az intézmény független tudományos tanácsadó bizottsága, amelynek tagjai az adott szakterület vezető szakemberei, kiválasztják azokat a tanulmányokat, amelyeket érdemes megvizsgálni. A vizsgálat, illetve a reprodukció eredményét visszaküldik a tanulmány szerzőjének, és az adott tudós eldöntheti, hogy publikálja-e azt a szabad hozzáférésű PloS ONE folyóirat speciális kiadványában.
A pilóta-fázisban a Reproducibility Initiative 40-50 tanulmány megismétlését vállalja, majd közzéteszi az összesített eredményességet. A kezdetekben a kutatóknak kell fizetniük a költséget, ami az eredeti tanulmány költségének nagyjából a tizede lehet. A későbbiekben, ha bebizonyosodik a kezdeményezés haszna, a remények szerint sikerül anyagi támogatókat szerezniük – jelenleg is több magán- és közfinanszírozóval tárgyalnak.
