Hazai kutatás az okostelefonos szívdiagnosztikáról
A Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) egy friss, hiánypótló hazai kutatás eredményeire hívja fel a figyelmet, amely áttörést hozhat a „néma gyilkosként” is emlegetett pitvarfibrilláció korai diagnosztikájában.
A pitvarfibrilláció ma a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, amely a felnőtt lakosság 2-4 százalékát érinti, 65 év felett pedig minden tizedik embernél jelen lehet. Legnagyobb veszélye az „időszakossága”: sokszor épp akkor nem jelentkezik, amikor a beteg az orvosi rendelőben tartózkodik, ugyanakkor ötszörösére növeli a stroke kockázatát.
A diagnózis arany standardja továbbra is a 12 elvezetéses EKG, de a ritmuszavar gyakran rejtve marad a hagyományos vizsgálatok során. Itt jön képbe az okostechnológia, mint egyfajta "előretolt bástya” – magyarázza Vámos Máté kardiológus, a kutatás vezetője.
Magyar kutatás a „kamera-alapú” diagnosztikáról
Egy reprezentatív magyar kutatócsoport három hazai centrumban (Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet, Szegedi és Pécsi Tudományegyetem) vizsgálta az úgynevezett fotopletizmográfiás (PPG) módszert. Ennek során a páciens az ujját a telefon kamerája elé helyezi, az alkalmazás pedig a fényvisszaverődés alapján elemzi a szívverések közötti időközöket. A 206 beteg bevonásával készült vizsgálat során két, nyilvános mobilalkalmazás-áruházban elérhető applikációt (FibriCheck® és Preventicus Heartbeats®) mértek össze a professzionális EKG-val.
Az eredmények meggyőzőek:
- Kiemelkedő pontosság: az alkalmazások az esetek 86-89%-ában helyesen azonosították a ritmuszavart.
- Minimális téves riasztás: a mérések specificitása 99-100% volt, ami azt jelenti, hogy ha a telefon bajt jelzett, a ritmuszavar szinte minden esetben valóban jelen volt.
Nem általános szűrésre, hanem célzott ellenőrzésre ideális
A szakértők hangsúlyozzák: az okostelefonos PPG-alapú ritmusvizsgálat elsősorban célzott szűrésre és betegkövetésre lehet hasznos.
Ezek az alkalmazások különösen értékesek olyan betegek esetében, akiknél magasabb a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázata, illetve azoknál, akiknél már ismert ritmuszavar áll fenn. Például katéterablációt követően segíthetnek a ritmuszavar-mentesség ellenőrzésében, vagy pitvarfibrillációban a frekvenciakontroll otthoni követésében – mondja Vámos Máté.
A módszer tehát nem helyettesíti az EKG alapú orvosi diagnosztikát, de hatékony eszköz lehet a célzott monitorozásban, amikor fontos, hogy a beteg akár otthon is rögzíteni tudja a ritmust.
Diagnosztika a zsebünkben: hogyan használjuk helyesen?
Az okostelefonos diagnosztika (mHealth) elterjedése alapjaiban változtatja meg a beteg-orvos kapcsolatot, de a szakember szerint a kulcs a tudatosság.
Az okostelefon nem helyettesíti az orvost vagy a 12-elvezetéses EKG-t, de esélyt ad a betegnek, hogy akkor rögzítse a panaszt, amikor az éppen történik. Fontos azonban a hitelesség: csak klinikailag validált, orvostechnikai minősítéssel rendelkező alkalmazásokat szabad diagnosztikai célra használni. Ha a telefon szabálytalan ritmust jelez, az első utunk mindenképpen az orvoshoz vezessen – hangsúlyozza a kutatásvezető.
4 tanács az okoseszközök felelős használatához:
Orvosi konzultáció: mielőtt valaki előfizet egy ilyen alkalmazásra, érdemes konzultálnia kezelőorvosával arról, hogy az ő esetében az alkalmas lehet-e a ritmuszavar szűrésére vagy utánkövetésére. Fontos tudni, hogy ezek az alkalmazások nem minden típusú szívritmuszavar diagnosztikájára alkalmasak.
Validált szoftver: csak orvostechnikai eszköznek minősített (CE jelzéssel ellátott), megfelelő tudományos bizonyítékokkal hitelesített applikációt használjunk.
Megfelelő körülmények: a mérés alatt maradjunk mozdulatlanok, a fényviszonyok legyenek ideálisak, mivel a PPG-alapú mérések pontosságát nagyban befolyásolja a jel technikai minősége.
Dokumentálás: A telefon által készített riportot mentsük el, és szükség esetén mutassuk meg orvosnak – ez felgyorsíthatja a célzott kezelést.
A Magyar Kardiológusok Társasága kiemeli: a digitális technológia fejlődése új eszközöket adhat az orvosok és a betegek kezébe, különösen a magas kockázatú vagy már diagnosztizált betegek célzott monitorozásában, amely hozzájárulhat a súlyos szövődmények megelőzéséhez vagy a személyre szabott terápia célzott beállításához.
