Elnökjelölti portrék – Szathmáry Eörs
Az MTA honlapja háromrészes cikksorozatban mutatja be 2020-as tisztújításának elnökjelöltjeit, ezúttal Szathmáry Eörsöt.
Ha az evolúció nagy lépéseiről, az emberi nyelv kialakulásáról vagy éppen a marsi élet esélyeiről olvasunk, nehéz elkerülni a találkozást Szathmáry Eörs nevével. Nemrégiben alapította meg az Evolúciótudományi Intézetet, és bő egy éve az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. Egy evolúciókutató pályájának „nagy lépései”.
Az elméleti biológia tudományának kialakulása az 1920-30-as évekre tehető, Ronald Aylmer Fisher, John Burdon Sanderson Haldane és Sewall Wright munkájának köszönhetően, akik megmutatták, hogy az evolúció hatásait az élőlények populációira matematikai eszközökkel is lehet kezelni. Magyarországon ekkor – és még jó néhány évtizedig – még csak a biológia klasszikus, kvalitatív módszereit ismerték, és egészen az 1970-es évekig kellett várni az elméleti biológia hazai forradalmára. Ez a változás főként Juhász-Nagy Pál és Vida Gábor nevéhez köthető, akik a populációdinamika és az ökológia, illetve a populációgenetika és az evolúciós matematikai modellek módszereit meghonosították.
Ez a forradalom nem is jöhetett volna jobb időben az 1959-ben született Szathmáry Eörs számára, aki gimnáziumi tanulmányai mellett gyakorta megfordult a TIT József Attila Szabadegyetemén, ahol Károlyházy Frigyes előadásait hallgatta az elméleti fizikáról, Gánti Tibortól pedig az élet alapjairól és keletkezéséről tanult. „Szellemi értelemben ezeknek az embereknek a szuperpozíciójából vagyok kikeverve. Talán én magam abban vagyok fellelhető, ahogy ezt az egészet összefűzöm” – mondja. Gyerekkorától kezdve megragadta a mérnöki szemlélet, hogy „a dolgoknak működni kell valahogy, és ezt matematikailag meg lehet fogni” – márpedig ez a szemlélet akkoriban, amikor a pályáját kezdte, ritka volt a magyar biológusok között.
Az eddigiek után talán nem meglepő, hogy Szathmáry Eörs doktoranduszként Juhász-Nagy Pálnál tanult, azonban megfogadta a rendszerváltás előtt méltatlanul mellőzött polihisztor, Vekerdi László tanácsát, miszerint „semmi esélyed Magyarországon, ha külföldön nem szerzel nevet magadnak”.
Miközben itthon jó egy évtizeden át egyszerű tudományos munkatársként tartották számon az ELTE Növényrendszertani Tanszékén, Londonban, Berlinben és Zürichben volt ösztöndíjas, majd vendégprofesszor. De ami a legfontosabb: együtt dolgozhatott az evolúciótudomány egyik legjelentősebb alakjával, John Maynard Smithszel, a korábbi repülőmérnökkel (lásd: mérnöki szemlélet), aki felkérte társszerzőnek Az evolúció nagy lépései (The Major Transitions in Evolution) című könyv megírásához. Ez a könyv azóta is a modern evolúciókutatás egyik alapművének számít.
Szathmáry Eörs 1995-ben végül tanszékvezető lett a Növényrendszertani Tanszéken, de ekkorra már egy egészen más intézmény állt érdeklődésének középpontjában: a Collegium Budapest.
