Elnökjelölti portrék – Pléh Csaba
Az MTA honlapja háromrészes cikksorozatban mutatja be 2020-as tisztújításának elnökjelöltjeit, ezúttal Pléh Csabát.
Ha egy kutató az emberi gondolkodás folyamatainak megértésével szeretne foglalkozni, keresve sem találhat jobb helyet Budapestnél, hiszen a magyar főváros három kognitív tudományi műhelynek is otthont ad. Itt van a CEU és a BME azonos nevű Kognitív Tudományi Tanszéke, valamint az ELTE Kognitív Pszichológia Tanszéke. E műhelyek szellemi gyökereit keresve pedig valahogy mindig eljutunk Pléh Csabához, aki nélkül bizonyára egészen másképp mutatna ma Közép-Európa és a világ „kognitív térképe”.
A 20. század közepén hatalmas fordulatot élt át a pszichológia tudománya. A kognitív forradalomnak is nevezett folyamatban az agyat lényegében fekete doboznak tekintő viselkedéstudomány addig domináns megközelítését háttérbe szorította a feltörekvő kognitív pszichológia, amely már a gondolati folyamatokkal is foglalkozott.
A nagyvilágban a kognitív pszichológiai paradigmaváltás szükségességét az 1960-as években kezdték hangoztatni olyan kiemelkedő gondolkodók, mint Noam Chomsky, azonban a tudományág valódi fellendülése és a viselkedéstudomány háttérbe szorulása az 1970-es évek második felére tehető. A nemzetközi tudományos élet hullámai megtörtek ugyan a vasfüggönyön, azonban a változás a magyar pszichológiatudományban is elindult. Végül nagyjából egy évtizeddel később érkezett el az az időszak, amikor a viselkedéstudomány képviselői átengedték a színpadot a kognitív pszichológusoknak. Pléh Csaba 1984-től 1998-ig, éppen ebben a nagy átalakulásban vezette az ELTE Általános Pszichológia Tanszékét, ahol először meglepő módon az „intellektuális ellenálló” szerepébe kényszerült. Mint mondja, „a tanszéki értekezleten féltem kimondani azt a szót, hogy kogníció, mert tartottam tőle, hogy a nagy tekintélyű szenior kollégák egyből rácsapnak”. Egész más hangulat uralkodott azonban a hétfő esti szemináriumokon, ahol Pléh Csaba, ahogy mondani szokás, a tanszabadság nevében magára zárta a terem ajtaját, és lassacskán megosztotta hallgatóságával mindazt, amit a kognitív szemléletről tudott.
E szeminárium hallgatóságából, majd pedig a következő, 10-15 évvel fiatalabb generációból került ki a budapesti kognitív tudományi tanszékek munkatársainak színe-java. Innen érkeztek a CEU Babakutató Laboratóriumának munkatársai, Csibra Gergely, Kovács Ágnes, Téglás Ernő és Gergely György, a BME Kognitív Tudományi Tanszék munkáját megalapozó Kovács Ilona, Racsmány Mihály és Lukács Ágnes, de az ELTE Kognitív Pszichológia Tanszékét vezető Király Ildikó is Pléh Csabát tekinti meghatározó mentorának.
