Elhunyt Damjanovich Sándor biofizikus

Damjanovich Sándor az enzimkinetika és a sejtbiofizika területén folytatott több évtizedes, kiemelkedően eredményes kutatómunkát, nevéhez fűződik a hematológiai és immunológiai betegségek okozta elváltozásokat vizsgáló áramlási citometria magyarországi meghonosítása és széles körű elterjesztése. Iskolateremtő munkásságát mutatják kiemelkedő, nemzetközileg is széles körben elismert eredményei, a biofizika hazai fejlődését előmozdító külföldi tudományos kapcsolatai, valamint az, hogy az általa 1968-ban átvett, majd több évtizedig vezetett debreceni Orvosi Fizikai Intézet, a mai Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet, a tudományterület egyik legrangosabb szellemi műhelyévé vált.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1960-ban és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi karán 1967-ben végzett. 1974-80-ig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetének igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár volt, 1986-91-ig rektorhelyettes. Tagja több tudományos szervnek és szerkesztője számos szakfolyóiratnak. 1976 óta a biológiai tudományok doktora, 1982-től az MTA levelező, 1990 óta rendes tagja.  Akadémiai tisztségei mellett 1984-1994-ben a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke, 1994-től pedig a társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1995-ben az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) tagjává választották. Emellett évekig a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt.

Több évet töltött el külföldi tanulmányutakon: Norvégiában, az NSZK-ban, az Egyesült Államokban, Japánban és Olaszországban. Kutatási területe: a molekuláris biofizika, a sejt-biofizika, az enzimek hatásmechanizmusa, a sejtfelszín dinamikája. Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből hét monográfia/szakkönyv, illetve csaknem húsz könyvfejezet. Tudományos munkásságát 1995-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal jutalmazták, 1997-ben Széchenyi-díjat kapott a kísérleti biofizika orvosbiológiai alkalmazása területén végzett, nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkásságáért. 2000-ben Szilárd Leó-ösztöndíjat kapott, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. Életpályája során végzett kiemelkedő tevékenységéért vehette át a 2013. évi Akadémiai Aranyérmet.

Damjanovich Sándor nevéhez olyan komplex rendszerek vizsgálata fűződik, amelyeket összetettségük miatt előtte mások nem mertek és nem tudtak kutatni. Jelentős eredménye a sejtfelszíni receptorok úgynevezett nem véletlenszerű topografikus (térképszerű) eloszlásának főleg nyiroksejteken történő kísérleti bizonyítása; nevéhez fűződik a jelenség első feltételezése is.