Tudomány
Elhízási paradoxon koronáriabetegségben
2009. december 15. 15:28
Bár a kövérség hajlamossá tesz a szív ereinek betegségére, a koronáriabetegségre, de ha már egy személy koronáriabeteg, nagyobb eséllyel marad életben, ha kövér.
Jól ismert, hogy a túlsúly kardiovaszkuláris betegségekre hajlamosít és növeli a halálozást. Ezeket a hatásait, legalább részben, az elhízással gyakran együttjáró betegségek, így a magas vérnyomás, a cukorbetegség és vérzsírok összetételének megváltozása révén fejti ki.Gyakorlatilag valamennyi nemzeti és nemzetközi irányelv szerint szorgalmazni kell a túlsúlyos betegek fogyását, hogy ezzel megelőzzék a kardiovaszkuláris betegségek kialakulását, és ezeket az ajánlásokat kiterjesztették azokra is, akik már kardiovaszkuláris betegségben szenvednek.
A túlsúly és a kardiovaszkuláris betegségek közötti kétségtelen összefüggés ellenére számos vizsgálatban inverz kapcsolat találtak az elhízás és a kardiovaszkuláris betegségek, többek között a stabil koronáriabetegség miatti halálozás között, vagyis a halálozás az elhízottak körében volt ritkább. Ezt egy metaanalízis is igazolta, amelyben 40 kutatás összesen 250 152 koronáriabetegének adatait elemezték. A testtömegindex (body mass index, BMI) és a koronáriabetegek halálozása közötti inverz összefüggést elhízási paradoxonnak nevezik.
Lavie és munkatársai is az elhízási paradoxont vizsgálták 529 olyan koronáriabetegben, akiket kardiális rehabilitációs és fizikai tréning programba vontak be. A túlsúly mértékeként egyrészt a BMI-t használták, másrészt egy pontosabb mutatószámot, a testzsírszázalékot. A betegek mintegy háromnegyede túlsúlyos vagy elhízott volt, és mintegy felükben magas volt a testzsírszázalék (férfiakban 25, nőkben 35 százaléknál több). A vizsgálat eredménye, amelyet az American Journal of Medicine-ben tettek közzé, összhangban volt a korább kutatásokéval: a halálozás kockázata a program kezdetén mért BMI-vel párhuzamosan csökkent. Egyes kutatók ezt az összefüggést úgy tekintik, mint annak bizonyítékát, hogy a BMI nem megfelelő mérőszáma a túlsúlyosságnak, Lavie és munkatársai azonban ugyanezt a kapcsolatot találták akkor is, ha a – túlsúlyt közvetlenül tükröző – testzsírszázalék és a halálozás kapcsolatát elemezték: magas testzsírszázalék esetén 3,8, normális testzsírszázalék esetén 10,6 százalékos volt a halálozás.
Bár több hipotézis is magyarázhatja az elhízási paradoxont, gyakorlati szempontból a fő kérdés mégis az, hogy javasoljuk-e a fogyást a túlsúlyos és elhízott koronáriabetegeknek. A Lavie-féle vizsgálat betegei egy olyan programban vettek részt, amelynek során kisebb-nagyobb mértékben lefogytak. A kutatás során vizsgálták a program végére elért testsúlycsökkenés és a halálozás összefüggését is. Azonban mivel a programban minden túlsúlyos és elhízott beteget fogyásra ösztönöztek, a fogyás mértéke erősen összefüggött azzal, hogy milyen volt az adott beteg terápiahűsége. Ez a tényező olyannyira befolyásolja az eredményeket, hogy valójában nem lehetett következtetéseket levonni a fogyás mértékének és a halálozásnak a kapcsolatáról ebben a betegcsoportban. Ehhez további, jól megtervezett vizsgálatok lesznek szükségesek.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
