Egyre kevesebbet beszélünk egymással
Egy a Perspectives on Psychological Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint az emberek egyre kevesebbet beszélnek egymással, közli az Index.
A Missouri-Kansas City Egyetem és az Arizonai Egyetem pszichológusai több ezer, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Ausztráliában és Európában élő résztvevőt szereltek fel beszédfelvevőkkel, amik véletlenszerűen rögzítették dialógusaikat a nap folyamán. Így derült ki, hogy 2005-ben, a tanulmány kezdetén még mindenkire jellemző volt átlagosan napi 16 632 kimondott szó. 2019-re ez a szám 11 900-ra esett vissza. A tendencia azóta is tartja magát, írja a lap.
A szerzők szerint két fő ok magyarázza ezt a fokozatos csökkenést. Az egyik az elmagányosodás, amit a Covid is felerősített, de egy 2003 és 2019 között végzett tanulmány azt is kimutatta, hogy ebben az intervallumban az amerikaiak egyedül töltött szabadidejének aránya körülbelül 5 százalékkal nőtt, 44-ről 49 százalékra. Bár ez a növekedés szerénynek tűnhet, de nincs benne a munkával, alvással és a személyes higiéniára fordított idővel töltött evidensen magányos idő. A másik ok az internet, minden bajunk és boldogságunk forrása.
A személyes, videós, telefonos és azonnali üzenetküldő interakciók összehasonlításából kiderült, a személyes kapcsolódás teremti meg a legerősebb érzelmi köteléket, az online üzenetküldés a leggyengébbet.
A szóbeli kommunikáció hanyatlása öngerjesztőnek is tűnik: minél kevesebbet veszünk részt kisebb társas interakciókban, annál nagyobb szorongást érzünk ezekkel kapcsolatban, és annál kevesebbet kezdeményezünk. Fontos lenne pedig, mert a beszéd másképp foglalkoztatja az agyat, mint egy üzenet írása, fejleszti például az emlékezetet. A személyes interakciók során a testtartásunkra és az arckifejezéseinkre is figyelnünk kell.
A beszéd visszaszorulásával egyéb kognitív képességek is gyengülhetnek; elsősorban a figyelem.
