Egerekben eltűnt a hasnyálmirigyrák az mRNS immunterápia után
A UMass Chan Orvosi Egyetem olyan kutatói kísérleti kezelést fejlesztettek ki a hasnyálmirigyrák kezelésére, amely hírvivő RNS-ek (mRNS) koktélját használja az immunvédelem aktiválására, a daganatokat körülvevő védőszövet áttörésére, és segíti az immunsejteket a rákos sejtek fenyegetésként való felismerésében. A kísérleti alanyok hasnyálmirigyrákos egerek voltak, írja a hvg.hu.
A kutatók nem egyszerűen a daganatsejtek közvetlen elpusztítására törekedtek, hanem egyszerre próbálták aktiválni az immunrendszert, segíteni a daganat felismerését és megváltoztatni a daganat környezetét, hogy az immunsejtek hatékonyabban tudjanak működni.
A kutatók által bevetett módszer egy ideiglenes genetikai utasításkészletet használ, amelyet a sejtek fehérjékké alakíthatnak. Ahelyett, hogy közvetlenül juttatnának citokin- és antigénfehérjéket a daganatba, illetve annak környezetébe, az mRNS azok előállítására utasítja a sejteket. A citokin-mRNS-ek célja az immuntámadás aktiválása, míg a tumor antigén-mRNS-ek segítik az immunsejteket abban, hogy a hasnyálmirigyrákot idegen, eltávolítandó anyagként „lássák”.
Miután az egerek öt citokin és három tumor antigén mRNS kombinációját kapták, a kutatók kevesebb szövetszerű anyagot figyeltek meg a tumorok körül, és fokozott tumorsejt-nekrózist tapasztaltak, azaz több rákos sejt pusztult el. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kezelés gyengítette a tumor fizikai védekezőképességét, és elősegítette a ráksejtek pusztulását.
A kísérleti egerek közel felénél eltűntek a rákos sejtek, és ez az állapot a kezelés után egy évvel is fennmaradt, nem tért vissza a daganat. A hosszan tartó védelem arra utal, hogy immunrendszerük hosszú távú „memóriát” alakított ki a rákos sejtekről, és ez lehetővé teszi számukra, hogy felismerjék és megtámadják a betegséget, ha az kiújul.
A kutatók akár meg is változtathatják az mRNS-szekvenciákat, hogy más tumorokhoz alkalmas citokineket és antigéneket termeljenek, így a meglévő immunterápiáknak ellenálló rákos megbetegedések kezelésének különböző változatait hozhatják létre.
Azt a Nature Communicationsfolyóiratban megjelent tanulmány is hangsúlyozza, hogy az emberi klinikai alkalmazáshoz még további fejlesztésekre és vizsgálatokra lesz szükség, írja a lap.
