Depressziós fogorvosok
.jpg)
Egy kanadai felmérés szerint minden tizedik fogorvos depresszióban szenved, de csak nagyjából minden hetedik rászoruló részesül kezelésben hangulatzavara okán. A probléma nem újkeletű, melyet az is jelez, hogy a montreali egyetemen már egy évtizede prevenciós programot indítottak a munkából adódó ingerlékenység és kimerültség okozta depresszió kivédésére.
A Journal of Canadian Dental Association a közelmúltban tette közzé egy 2005-ös felmérés eredményeit, mely szerint a vizsgálatba bevont 560 kanadai fogorvos 10 százalékánál mutatkoztak depresszióra utaló jelek (többek között a koncentráció zavara, öngyilkossági gondolatok vagy enerváltság), azonban a depressziós fogorvosok mindössze 15 százaléka fordult orvoshoz panaszaival, esélyt adva önmagának a gyógyulásra.
A probléma nem most került először a figyelem középpontjába, hiszen a montreali egyetemen pszichológiai gyakorlatok keretében oktatják a leendő fogorvosokat arra, miként tudják leküzdeni a munkából adódó későbbi stresszhatásokat. Gilles Lavigne, a fogorvostudományi kar dékánja ennek ellenére úgy véli, hogy a depresszió kialakulása nem csupán a fogorvosokat fenyegeti, hanem minden egészségügyi dolgozónál fennáll a hangulatzavarok esélye. Úgy véli, nem túlzó a depresszió problémájának felvetése, annál is inkább, mert saját kollégái között is vannak olyanok, akik korábban öngyilkosságot kíséreltek meg. Biztatónak nevezte ugyanakkor, hogy manapság már kevésbé jelent megbélyegzést a depresszió diagnózisa, mint akár néhány évvel ezelőtt, a nyílt beszéd pedig mindenképpen a probléma megoldása irányában hat.
dr. Simonfalvi Ildikó
