Szalamandra sebgyógyulásra, kékkagyló a fogazatnak
Bionika az orvoslásban
A kutatók már a kékkagylók és a tengeri makkok ragasztóanyagainak orvosi alkalmazásán is dolgoznak, ezek azonban "igen kemény ragasztók", amelyek inkább "vizes közegben", például fogászati területen alkalmazhatók - mondta Janek von Byern biológus, a kutatás vezetője. Ezzel ellentétben a szalamandra rögzítőanyaga inkább "ideiglenes jellegű", ezért lehetne vele például mindenekelőtt a sebek záródását elősegíteni.
A legtöbb orvosi ragasztószer, amelyet jelenleg a sebgyógyuláshoz és az orvosi- vagy fogimplantátumok rögzítésére használnak, "szintetikus, valamint nagyrészt egészségre káros és nem bomlik le". Von Byern kutatócsapata abból indul ki, hogy a szalamandra mintájára kifejlesztett ragasztóanyag "kevésbé árt majd az egészségnek, mivel jobban eltűri a szervezet".
Egyes szalamandrafajok bőrmirigyeikben ragasztóanyagokat termelnek, amelyekkel az őket megtámadó ragadozók száját összeragasztják, így akadályozván meg, hogy azok megegyék őket. A biológusok szerint ilyen a szögletesfogsorú gőtefélék családjába tartozó Hynobius dunni és a csíkos harántfogú gőte (Ambystoma opacum). E két faj ragasztóanyagát vizsgálják meg most tüzetesebben a kutatók.
A működés mikéntjét még nem ismerik. "Azt azonban reméljük, hogy pár éven belül sikerül kifejlesztenünk az első ragasztó-prototípusokat" - véli a biológus.
A szalamandraragasztók és fehérjeelemeik összetételét a bécsi egyetem Günter Schultschik tenyésztővel és a brémai Fraunhofer-Intézet ragsztótechnikai központjának biokémikusával, Ingo Grunwalddal együttműködve vizsgálja.
MTI
