Az öregedés molekuláris hátterét tárták fel
A Qubit számol be egy kutatásról, amelynek során azt igyekeztek meghatározni, hogy a sejtek öregedésében van-e tér változatosságra.
A Kaliforniai Egyetem (Sun Diego) biomérnökei és molekuláris biológusai a Science-ben megjelentetett kutatáshoz az élesztőt használták az emberi bőr és őssejtek analógiájának, és ebből a kiindulópontból igyekeztek meghatározni, hogy a sejtek öregedésében van-e tér valamiféle változatosságra. Kiderült, hogy a sejtek az öregedés vagy egyik, vagy másik módját követik, és azon az úton maradnak minden külső inger és környezeti változás ellenére is.
Az élesztősejtek tanulmányozása során a kutatócsoport megállapította, hogy a hanyatlás első jelei a sejtek két része közül az egyikben észlelhetők attól függően, hogy az adott sejt melyik úton jár. Mikrofluid (olyan folyadék, amelynek a viselkedése eltér a makró világban megszokottól), számítógépes modellezés és egyéb technológiák bevetésével arra jutottak, hogy a sejtek mintegy fele a sejtmag fokozatos stabilitásvesztése által öregszik. A sejtmagban szintetizálódnak a test „fehérjetermelő üzemeinek” fő alkotóelemei, ahogy az eredményeket összefoglaló közleményben fogalmaznak. A sejtek másik fele pedig a mitokondrium, azaz a sejtek energiatermelő központjának működési zavarai által öregszik.
A kutatás különösen érdekes részeredménye, hogy a jelek szerint már csaknem a sejtek keletkezésének idején eldől, melyik útra lépnek. Mielőtt még a hanyatlás jelei igazán megmutatkoznának, a sorsuk már bőven eldőlt, és ezen a kutatás szerint nem változtatnak külső környezeti tényezők, írja a Qubit.
