Archeogenetika

• Bálint Csanád: Előszó
• Bálint Csanád: A történeti genetika és az eredetkérdés(ek) – a közös kutatás szükségessége és lehetőségei
• Mende Balázs Gusztáv: Archeogenetika és a honfoglalás kor népességtörténete: új módszer – régi problémák
• Raskó István: A DNS mint régészeti lelet
• Bogácsi-Szabó Erika – Csányi Bernadett – Tömöry Gyöngyvér – Blazsó Péter – Csősz Aranka – Kiss Dóra – Langó Péter – Köhler Kitti – Raskó István: Archeogenetikai vizsgálatok a Kárpát-medence 10. századi népességén
• Bálint Csanád – Langó Péter: A történeti-genetikai módszerrel elemzett, 10-11. századi embercsontok kiválasztásának szempontjai

Előszavában Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója a megismerés lehetőségének határairól ír:
„A különféle természet-, műszaki és élettudományokban, valamint a matematikában számtalan kérdés esetében valóban folyamatosan születik felfedezés, és számos problémát tényleg sikerült (egy adott szinten) végérvényesen megfejteni. A múlt kutatásával azonban más a helyzet: bár rengeteg kérdés előbb-utóbb valóban tisztázható, minduntalan bukkannak elő újabb források (egyesekben ritkábban [például: ókortudomány, orientalisztika], másokban naponta [például: régészet, legújabb kori történelem]), amelyek az elért eredményeket relativizálják. Tudatában kell lennünk annak, hogy a mind újabb és újabb részeredményeken túl az egykorvolt történéseknek, folyamatoknak mindig is csak újabb és újabb olvasatai születhetnek.”

Az újabb olvasatok közül az egyik legizgalmasabb a genetika által feltárt tudás, a konkrét esetben a magyar etnogenezis genetikai módszerrel történő tanulmányozása.

A 2000-ben meghirdetett Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) keretében a Magyar Tudományos Akadémia Genetikai Intézete és Régészeti Intézete által benyújtott és közösen elnyert pályázat legfőbb célkitűzése a történeti genetika magyarországi megalapozása volt. A sikeres pályázatnak köszönhetően először történt meg, hogy 10. századi emberi és állatcsontokon végeztek el genetikai vizsgálatokat. A Régészeti Intézetben a pályázat révén Archaeogenetikai Laboratórium is létrejött.

A történettudomány is az integráció felé halad

„A ’nép’ fogalom tartalmát a világban a 20. század vége óta már nem kizárólag azon szempontok szerint vizsgálják, amelyeket a történettudomány kezdetei óta egészen a 20. század közepéig begyökerezetten számításba vettek. A lényegét abban látják, amit már Hérodotosz (Kr. e. 480) és Szt. Ágoston (400 körül) megsejtett, s a világ első történetfilozófusa (Ibn Khaldūn) a 14. század végén már elemzett: nem a nyelv, népnév, hitvilág, anyagi kultúra, biológiai jegyek stb. közül az egyiknek vagy másiknak révén, hanem az összességükben ragadható meg, miközben a mindent eldöntő szerepet a tudati és társadalmi tényezők határozzák meg” – írja Bálint Csanád.

forrás: http://www.matud.iif.hu/08okt.html

Kazai Anita