Áldás vagy átok a halfogyasztás terhességben?
Első pillantásra kézenfekvőnek tűnhet a válasz a fenti kérdésre, hiszen lépten-nyomon hallunk és olvasunk a halfogyasztás kedvező hatásairól. Közelebbről szemügyre véve azonban hamar kiderül, hogy a helyzet ennél sokkal összetettebb. A kérdést a Gyermekévek járta körül.
A halhúsról régóta tudjuk, hogy nagy mennyiségben találhatók meg benne az egészség szempontjából rendkívül fontos többszörösen telítetlen zsírsavak, elsősorban ómega-3-zsírsavak. Körülbelül ötven éve azonban japán halászok és családtagjaik tragédiája arra is felhívta a figyelmet, hogy a halak húsában nemcsak hasznos tápanyagok, hanem mérgező higanyvegyületek is lehetnek.
A higany a halak húsában feldúsul, és szintje az idősebb, nagyobb testű ragadozó halakban lehet különösen magas. A metil-higany nem zsírokhoz, hanem aminosavakhoz kötődik, ezért onnan főzéssel sem távolítható el. A higany képes átjutni a placentán, nem jelent számára akadályt a vér-agy gát sem, és az így felhalmozódó higany károsítja az idegrendszert. A magzat szervezetében ugyancsak feldúsul a higany, és a köldökzsinórvérben 70 százalékkal nagyobb koncentrációban van jelen, mint az anyában. A higanynak gyakran több mint egy évre van szüksége ahhoz, hogy természetes úton kiürüljön a szervezetből.
A tonhal speciális kérdéskört képvisel. A különböző fajták eltérő mértékben dúsítják szervezetükben a higanyt, de általános szabályként megfogalmazható, hogy a kisebb halakban kevésbé halmozódik fel a méreganyag. E megfontolás vezette a szakembereket arra, hogy óvatosságra intsenek a tonhalszeletek, illetve a tonhalból készült sushi fogyasztásával kapcsolatban.
