Akadémiai állásfoglalás az akkumulátorgyárak ügyében

Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzete az elmúlt hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.

Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi artikulálására, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági aspektusának a megismerésére. A fenntarthatóság szempontrendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, melynek ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés érdekében – az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi a döntéshozók felé.

Környezet- és egészségügy

Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága szerint a köznyugalom és a közbizalom védelme alapvető közérdek. Az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal terhelt, és sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre széles körű és ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól. A jelenleg is működő akkumulátorgyártó üzemek közül több környezeti és egészségügyi problémákat okoz, és nem kizárható, hogy működésük a jövőben is okozhat – akár súlyos – szennyezéseket is.

Ezért az elővigyázatosság elvére tekintettel kiemelten fontosnak tartjuk a gyárak monitoring- és haváriaterveinek nyilvánosságra hozatalát, azok szakmai és társadalmi ellenőrzésének lehetőségét. Ilyen horderejű ügyben az üzleti titok nem értelmezhető abszolút módon, az érintettek (beleértve a természeti környezet) szempontjából releváns adatok titkos kezelésének sem jogi, sem társadalmi szempontból nincs helye. Az ellenőrzést közös gyártói, kormányzati, tudományos-műszaki és civil programban kell megvalósítani (erre jó példával szolgálhat az Integritás Hatóság működése). A helyszíni ellenőrzéseket a hagyományos módszerek mellett alkalmanként előre be nem jelentett módon is el kell végezni. Az esetlegesen szükségessé váló szankcióknak összhangban kell lenniük a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel annak érdekében, hogy azoknak valódi visszatartó ereje legyen. A transzparenciát, így akár a gyártóktól független ellenőrzési kapacitás finanszírozását is elemi érdekévé kell tenni az érintett gazdasági csoportoknak, a megszülető vizsgálati jelentéseket és a hozzájuk kapcsolódó esetleges szankciókat pedig nyilvánosságra kell hozni.

A környezet szennyezése és más egyéb kérdések mellett különösen aggasztó a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdése, különösen mivel ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre a tudományos közösség és a közvélemény számára megbízható, egyértelmű információ. Összességében a kellő információ hiánya önmagában is az egyik előidézője a társadalomban megfogalmazódott aggodalmaknak, amelyek tehát az átláthatóság növelésével minden bizonnyal csökkenthetők. Nem kevésbé látszik kérdésesnek a hulladékkezelés problémája, akár a gyártás során keletkezett, akár az akkumulátorok életciklusának a végén keletkező hulladékok tekintetében, vagyis hiányzik a felújítást, újragyártást, újrahasznosítást és újrafelhasználást garantáló körforgásos üzleti modell leírása. (...)

Összefoglalás

1. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.
   
   
2. Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan jelentős társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.
   
   
3. Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.
   
   
4. Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézményrendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal során.
   
   
5. Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.
   
   
6. Részletesen vizsgálni kell a gyártó üzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését, és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.
   
   
7. Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.
   
   
8. Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a kkv-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.

A teljes állásfoglalás az MTA honlapján