A transzhumanizmus véd meg a haláltól?
Holnap történt
Korábban sosemvolt etikai kérdésekben kell állást foglalnia az emberiségnek. A digitalhungary.hu interjúja Kánai András jövőkutatóval.
Ha a transzhumanizmusról beszélünk, akkor a jelenről, a jövőről, vagy valamilyen fantazmagóriáról van szó? Hogyan tekintsünk a transzhumanzimusra s vannak-e mérhető eredményei?
A transzhumanizmus mint technológia és filozófia, világkép nagyon széles spektrumot ölel fel. Az egyik oldalán ott vannak a már létező és megvalósult elképzelések; említhetném Oscar Pistorius-t, akibe műlábat építettek, így gyorsabban tudott futni az átlagembernél is. E mechanikus megoldás esetében tehát nemcsak arról van szó, hogy a technológia adta lehetőségekkel valakinek valamilyen hiányzó képességét kipótoljuk és így ő megközelíti az eredeti képességeinek szintjét, hanem azokat meghaladó képességekre tesz szert. Ugyanakkor ezek mellett a gépi-emberi „összefonódásra” is találunk példákat: vannak olyan vállalatok, ahol a dolgozók szenzorokat építettek be magukba, melyek segítségével gépeket vagy ajtókat tudnak vezérelni. Olyan képességekről beszélünk, amelyek alapvetően nincsenek benne az emberben. Megvalósuló és piaccal bíró esetekről van szó, utóbbi pedig azért lényeges tényező, mert egy elgondolás akkor képes teret nyerni, ha az nem csupán néhány csodabogár „játékaként” jelenik meg. Ezekre már mondhatnám, hogy a hétköznapokban megvalósult transzhumanizmus.
De nézzük a science fiction és a lehetetlen küldetések világát: működik a piacon egy olyan cég, ami havidíjért cserébe lefagyasztja az ember agyát vagy testét abban a reményben, hogy a későbbi technológiai fejlődésnek köszönhetően az ügyfelek a kiolvasztás után tovább élhessék az életüket. S miközben ez a sci-fi kategóriája, maga a hit mégis eladható. A spektrum másik végletén pedig az a törekvés áll, hogy a technológia segítségével az emberi tudat lemásolhatóvá váljon; az a cél, hogy az ember kicselezze a test gyengeségeit, a tudatot pedig az örök élet reményében feltölthesse egy „virtuális mennyországba”. Ám ez az elképzelés – mivel nem tudjuk, hogy az agyat hogyan lehet lekódolni számítógépes formába – egyelőre megvalósíthatatlan. Kérdésként merül fel az is, hogy mi a tudat s hogy a lemásolt tudat ugyanolyan lesz-e, mint az „eredeti”?
A transzhumanizmus többek között az ember továbbfejlesztését célozta meg. Vajon az ember mint olyan, a maga teljes konstrukciójában jól teszi-e, vagy hibázik-e ha ilyen törekvései vannak? Hibát követ-e el akkor, ha a fejlődést kiemeli az evolúció keretei közül? Milyen etikai problémák léphetnek föl?
Más területek tudósai szerint az ember már felülírta az evolúciót, mert sokkal gyorsabban fejlődik annál, mint ahogyan az a természetből következne. Ez viszont nem transzhumanizmus, hanem az emberi faj sajátja. Ugyanakkor valóban felmerülnek etikai kérdések is. Egy sci-fi elbeszélés alaptörténete szerint az egyik faluban mindenki rendelkezik valamilyen szuperképességgel. De mi a helyzet akkor, ha valaki nem akar magának szuperképességeket? Hány részre hasad a társadalom? S ki az, aki megengedheti magának, hogy éjjellátó szeme legyen? Ezek azért lényeges kérdések, mert a transzhumanzimus technológiai törekvéseinek az a célja, hogy meghaladjon minden olyan tényezőt, ami az emberi test gyengeségeiből, fáradásaiból, öregedéséből következik. Mivel az ilyen jellegű kísérletezgetések még csak egyéni szinten folynak és csoportszinten még nem beszélhetünk transzhumanista egyedekről vagy szuperlényekről, nem tudjuk, hogy társadalmi léptékben mi történne. Ám ha úgy vesszük, hogy a sci-fi írók egyfajta szociológusok, akik a különféle ötleteket-elképzeléseket a közösségi dimenzióba vetítik ki, akkor már most nagyon sok konfliktust láthatunk (olvashatunk) e téren.
A Holnap történt című könyvedben az egyik fejezet a transzhumanizmust mutatja be; ismerteti a lehetséges irányokat, felvázol egy jövőképet. Kánai András számára mi a legizgalmasabb fókusz ebben a szerteágazó témában? Mi a legfontosabb, mi az a kérdés, amire választ kellene adni?
Számomra a legfontosabb kérdések az egészség, egészségügy területén merülnek föl. Azt tudjuk, hogy a nyugati embert leginkább a szív- és érrendszeri-, illetve a rákbetegségek fenyegetik. A transzhumanizmusnak van egy rendkívüli hasznossággal bíró iránya – és erről írok a könyvemben is – ami arra keresi a megoldást, hogy hogyan lehetne egyes rákbetegségeket gyógyítani vagy csökkenteni a szenvedést, illetve javítani az életminőséget, vagy akár a „jövőbe nyúlva” gyógyítani. Ennek az alagútnak van fény a végén, mivel nagyon sok pénz áramlik az orvosi startupokba, sokféle megközelítés keresi a választ arra, hogyan lehetne a daganatos betegségek elleni küzdelmet megreformálni.(...)
