Tudomány
A szem mozgásából is kiolvashatók az emlékek
2009. szeptember 21. 14:31
Állítólag a szem mozgásának nyomon követéséből is kinyerhető információ a múlt eseményeiről rögzített emlékekről. Egy amerikai kutatásból kiderült, hogy agyunk sokkal több emléket őriz meg, mint amennyit tudatosan képesek vagyunk felidézni.
A Neuron szaklapban megjelent kutatás a hippokampusz, a szemmozgás, valamint a tudatos és a tudatalatti emlékezés közötti kapcsolatokat tárja fel.
A hippokampusz elvileg a múlt eseményeire való tudatos emlékezés agyterülete, az emlékfelidézésben betöltött szerepe azonban jelenleg sem egyértelmű. Egy elmélet szerint, ha a tudatos emlékfelidézés kudarcot vall, a hippokampusz akkor is támogathatja a kapcsolódó emlékek kinyerését, például a keresett emlékhez kapcsolódó körülmények, helyek vagy események felidézésével.
Az elmélet kipróbálásához dr. Deborah Hannula és dr. Charan Ranganath, a davisi Kaliforniai Egyetem Agytudományi Központjának munkatársai fMRI letapogatást alkalmaztak egy arc-helyszín párosításos feladattal megbízott önkéntesek csoportján. A letapogatás során egy már látott helyszínt mutattak a kísérlet résztvevőinek három arccal, melyek közül be kellett azonosítaniuk azt az arcot, ami ténylegesen kapcsolódott az adott helyszínhez. A vizsgálat során az alanyok szemmozgását is megfigyelték, ami az emlékfelidézés egy közvetett módjához vezetett.
Minden teszt során a résztvevők jóval több időt töltöttek annak az arcnak a tanulmányozásával, ami ténylegesen a képhez tartozott – még akkor is, ha végül egy másik arc mellett döntöttek –, ami egy szemmozgás alapú memóriahatás. Ami még meglepőbb, hogy a hippokampusz aktivitása is szorosan kapcsolódott a fenti tendenciához, illetve a döntéshozásban szerepet játszó prefrontális kéreg aktivitása is érzékeny volt a résztvevők választásaira, a prefrontális kéreg és a hippokampusz közötti kommunikáció ugyanis élénkebb volt a helyes válaszok esetén.
A felfedezés azt sugallja, hogy amikor az embereknek nem sikerül összeszedniük egy múltbeli esemény emlékeit, a hippokampusz továbbra is biztosítja az emlék kifejezésre juttatását a szemmozgásokon keresztül. Mi több, az eredmények arra is következtetni engednek, hogy a tudatos memória akkor is függ a hippokampusz és a prefrontális kéreg interakcióitól, együttműködésétől, ha a hippokampusz elvégzi a feladatát.
A kutatók szerint a fentiek alapján megoldható az emlékek nyomon követése az amúgy együttműködésre nem képes vagy nem hajlandó egyéneknél is. „Elképzelhető, hogy a szem nyomon követése használható lehet a múlt eseményeiről történő információszerzéshez azoktól, akik nincsenek a kívánt információ tudatában, vagy eltitkolják azt” – nyilatkozott dr. Hannula. „Más szavakkal, lehetnek olyan körülmények, amikor a szem mozgása jóval szilárdabb igazolást ad a múlt eseményeivel vagy tapasztalataival kapcsolatban, mint amit a viselkedési jegyekből leszűrhetünk.”
A hippokampusz elvileg a múlt eseményeire való tudatos emlékezés agyterülete, az emlékfelidézésben betöltött szerepe azonban jelenleg sem egyértelmű. Egy elmélet szerint, ha a tudatos emlékfelidézés kudarcot vall, a hippokampusz akkor is támogathatja a kapcsolódó emlékek kinyerését, például a keresett emlékhez kapcsolódó körülmények, helyek vagy események felidézésével.
Az elmélet kipróbálásához dr. Deborah Hannula és dr. Charan Ranganath, a davisi Kaliforniai Egyetem Agytudományi Központjának munkatársai fMRI letapogatást alkalmaztak egy arc-helyszín párosításos feladattal megbízott önkéntesek csoportján. A letapogatás során egy már látott helyszínt mutattak a kísérlet résztvevőinek három arccal, melyek közül be kellett azonosítaniuk azt az arcot, ami ténylegesen kapcsolódott az adott helyszínhez. A vizsgálat során az alanyok szemmozgását is megfigyelték, ami az emlékfelidézés egy közvetett módjához vezetett.
Minden teszt során a résztvevők jóval több időt töltöttek annak az arcnak a tanulmányozásával, ami ténylegesen a képhez tartozott – még akkor is, ha végül egy másik arc mellett döntöttek –, ami egy szemmozgás alapú memóriahatás. Ami még meglepőbb, hogy a hippokampusz aktivitása is szorosan kapcsolódott a fenti tendenciához, illetve a döntéshozásban szerepet játszó prefrontális kéreg aktivitása is érzékeny volt a résztvevők választásaira, a prefrontális kéreg és a hippokampusz közötti kommunikáció ugyanis élénkebb volt a helyes válaszok esetén.
A felfedezés azt sugallja, hogy amikor az embereknek nem sikerül összeszedniük egy múltbeli esemény emlékeit, a hippokampusz továbbra is biztosítja az emlék kifejezésre juttatását a szemmozgásokon keresztül. Mi több, az eredmények arra is következtetni engednek, hogy a tudatos memória akkor is függ a hippokampusz és a prefrontális kéreg interakcióitól, együttműködésétől, ha a hippokampusz elvégzi a feladatát.
A kutatók szerint a fentiek alapján megoldható az emlékek nyomon követése az amúgy együttműködésre nem képes vagy nem hajlandó egyéneknél is. „Elképzelhető, hogy a szem nyomon követése használható lehet a múlt eseményeiről történő információszerzéshez azoktól, akik nincsenek a kívánt információ tudatában, vagy eltitkolják azt” – nyilatkozott dr. Hannula. „Más szavakkal, lehetnek olyan körülmények, amikor a szem mozgása jóval szilárdabb igazolást ad a múlt eseményeivel vagy tapasztalataival kapcsolatban, mint amit a viselkedési jegyekből leszűrhetünk.”
