A magyarok nagy része nem tud/akar pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni
A lelki nehézségekhez és mentális betegségekhez jelentősen nagyobb társadalmi megbélyegzés társul, mint a testi problémákhoz, jelzi a Qubit.
A University College London (UCL) Social Sciences BSc szakán idén leadott szakdolgozatomban a Magyarországon tapasztalható lelki egészséggel kapcsolatos segítségkérést övező megbélyegzés különböző aspektusait kutattam nemzetközi mintákon validált pszichológiai mérőeszközök magyarra fordított változataival, írja Vincze Katalin. A kutatás anonim, magyar nyelvű online kérdőíven alapult, melyben 18. életévüket betöltött személyek vehettek részt. A minta (N=271, a nem teljes válaszokat is beleértve) közel sem nevezhető reprezentatívnak: arányaiban sok a nő (66%), a magasabban képzett (55,3% befejezte a felsőoktatást, további 29% pedig diák) és a nagyvárosban vagy agglomerációban élő válaszadó (86,2%), ezen kívül a válaszadók csupán 3%-a jelezte, hogy etnikai kisebbséghez tartozik. (Ez utóbbira azért lenne fontos nagyobb figyelmet fordítani, mert egy csoport tagjai elleni szisztematikus diszkrimináció fizikai és lelki értelemben rontja az egészséget, és növeli az öngyilkosság kockázatát.)
A kutatásban használt három megbélyegzéssel kapcsolatos mérőeszközből kettőben (a lelki egészséggel foglalkozó szakember felkeresésével kapcsolatos, társadalomban észlelt megbélyegzés, illetve a szakemberek felkeresésével kapcsolatos hozzáállások) tapasztalt eredmények mindkét esetben a mérőeszköz közepes értékeinél negatívabb képet festenek, tehát jelentősebb társadalmi megbélyegzést és negatívabb hozzáállásokat mutatnak. A korábbi kutatások alapján leginkább negatívan viselkedő csoportok (pl. férfiak, idősebb korosztályok és vidéken élők) ugyanakkor alulreprezentáltak ebben a mintában; egy reprezentatív felmérés eredményei feltételezhetően még aggasztóbb képet festenének.
A kutatás statisztikailag szignifikáns eredményei
-
A férfiaknak negatívabb a hozzáállásuk a lelki egészséggel foglalkozó szakembertől való segítségkéréshez, mint a nőknek.
-
Akik nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, hajlamosabbak magukat is megbélyegezni, és társadalmi szinten is jelentősebbnek élik meg a megbélyegzést.
-
Minél erősebben érzékeli valaki a társadalmi megbélyegzést a szakemberek felkeresésével kapcsolatban, illetve minél negatívabb a hozzáállása, annál kisebb az esélye, hogy szándékában áll informális módon segítséget kérni (pl. barátok, egyházi személy, család, partner, telefonos segélyvonal stb).
-
Minél nagyobb az adott személy önmagával szembeni megbélyegzése, illetve minél negatívabb a hozzáállása a szakember felkereséséhez, annál valószínűbb, hogy nem is áll szándékában felkeresni pszichológust vagy pszichiátert.
-
Minél negatívabb egy személy hozzáállása a lelki egészséggel foglalkozó szakemberek felkereséséhez, annál valószínűbb, hogy senkitől sem szándékozik segítséget kérni (informálisan sem).
-
Ha valaki a múltban már felkeresett lelki egészséggel foglalkozó szakembert, valószínűbb, hogy jelenleg kevésbé érez megbélyegzést saját magával szemben, és pozitívabb a szakemberekhez való hozzáállása.
